Jó helyen keresgélnek a meddigmehet.hu oldal életre hívói, hiszen az indulás óta eltelt egy hónapban közel ötezren látogattak el a weboldalra. A kezdeményezők – a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet és a Vodafone egy olyan platformot hoztak létre, ahová anonim módon minden olyan személy írhat, aki valamilyen bántalmazó kapcsolatban él, de egyszerűen nincsen lehetősége, vagy nem meri még a legalapvetőbb kérdéseket sem feltenni egy ilyen helyzetben.
Azzal túlságosan nagy újdonságot nem árulok el, hogy a kapcsolati erőszakot elszenvedők sokszor még a közvetlen környezetük számára sem merik elárulni, hogy baj van. Nem gondolom, hogy rosszak, vagy rosszabbak lennénk más népeknél, de mégis csak lejjebb kellene hozni a társadalom ingerküszöbét e kérdésben. Persze a harcos és sokszor gyűlölködő hőbörgés helyett inkább az edukációra helyezném a hangsúlyt. Igen, melós a történet, generációs munka is akár. Minden szinten kellene tolni az okosságokat, s persze kár lenne mindezt csak a szülőkre és a tanárokra ráhúzni: a nagy véleményformálóknak és megmondó embereknek is be kellene szállniuk a buliba.
A weboldalra beérkező üzenetekre pszichológusok, szociális munkások és jogászok válaszolnak, tehát reális esélye van a valódi segítségnyújtásnak is. Eddig – mind kiderült – több mint hatvan fő kapott segítséget. Senkár Éva pszichológus szerint naponta legalább két személy jelentkezik náluk. A segélyszervezet munkatársa beszélt arról is – talán csak a megrögzött, gyengén, közepesen és erősen férfigyűlölők számára lehet meglepetés – hogy a kapcsolati erőszak a férfiakat is érinti. Minden hatodik anonim üzenet férfiaktól érkezett – kérdezett rá az adatokra a Figyelő. Az első tapasztalatok azt mutatják, hogy az üzenetküldők átlagéletkora 36 év, s vannak, akik akár tíz-húsz éve is bántalmazó kapcsolat rabjai, bár a balhé igen hamar kitörhet akár a “mézes hónapok” elmúltával is. Évente igen sokan halnak meg amiatt, mert nemes egyszerűséggel agyonverik őket otthon. S ez így nagyon nem jó.
