TOP200 Tartalom
A szántóföldi növénytermesztés világszerte, így Magyarországon is kiváló évet zárt 2021-ben. Tíz év viszonylatában nem ez volt az első ilyen időszak, a gazdálkodók is hét bő esztendőként emlegetik a 2021-gyel zárult terminust. A termelők tavaly is kiemelkedő évet zártak, országosan hat tonnát megközelítő termésátlaggal, az ár pedig elérte, sőt meg is haladta a korábban álomhatárnak tekintett 60 ezer forintot tonnánként. Ez még akkor is igen magas jövedelemtartalmú produktum, ha belekalkuláljuk, hogy tavaly már érezhetően emelkedni kezdtek a növénytermesztés költségei.
A bőség kora azonban – legalábbis a mennyiség tekintetében – az idén lejárt. Bár a Dunántúlon átlagosan 5,8 tonna búzát takarítottak be a gazdák hektáronként, ez az aszály miatt az Alföldön mindössze 3,5 tonnát jelentett átlagosan. Vagyis a KSH adatai szerint a tavalyi közel 5,3 millió tonnával szemben az idén nem egészen 4,2 milliót takarítottak be. A csökkenés ellenére a termés még mindig bőségesen elegendő Magyarország ellátására, a lisztgyártás búzaszükséglete ugyanis 1,2 millió tonna, a takarmánykészítéshez 800-900 ezer tonnát használnak fel, a vetőmagszükséglet 300 ezer, ipari célú feldolgozásra pedig mintegy 200 ezer tonna kell. Ez azt jelenti, hogy a belföldi felhasználás mintegy 2,4-2,5 millió tonna, és normál termés mellett ugyanennyi mehetett exportra. Most viszont 1,2-1,3 millió tonnánál több exportlehetőség nincs.
Az alacsony terméshozamokhoz magas ár társul: míg tavaly maximálisan 62 ezer forinton tudott búzát venni a malomipar, addig az idén júliusban 135 ezer forint alatt már nem jutott hozzá, sőt, a legtöbben nem adták oda még ennyiért sem, mert azt remélték, hogy e fölé lehet vinni az árat.
Az ár kitartását részben az extrém költségnövekedéssel magyarázzák a termelők, részben pedig azzal, hogy a megelőző évek jövedelméből van annyi tartalékuk, hogy nincs értékesítési kényszerük.
A költségtényezők közül jelentős tételként említik a műtrágyát, aminek a drágulása a logisztikai problémákkal összefüggésben már 2020-ban, a járvány alatt megduplázódott. A drágulás 2021-ben felgyorsult, az idén őszre pedig a háború hatására elérte a bázishoz viszonyított 4-5-szörös árat. Aztán jött a szárazság, és hiába volt a növénykondicionálás, borítékolható volt a terméskiesés. Az árakra azonban leginkább a háború hatott: először a 40-60 ezer forintos búza felment 80-90, majd 130 ezerre, ahol most stagnál. A 40-60 ezer forintos ár mellett 150-200 ezerbe került a hektár művelése, ezen termeltek 65-70 mázsát, és volt 100-150 ezer forint hasznuk. Ma az eladási árak mellett hatalmas haszon kecsegtet, de rendkívül kockázatos a termelés, ugyanis az elszabadult költségek miatt hatalmas likviditást igényel.
A kockáztatásban az is benne van, hogy a hazai termelőktől sem idegen a tőzsdei kereskedelem. Az ottani ármozgások kapcsán érdemes megjegyezni, hogy a háború kitörését követően extrém módon kilőttek az árak: a 90 ezer forintos tonnánként ár rakétasebességgel érte el a 180, majd a 220 ezer forintot, és volt egy olyan pillanat, amikor 400 ezer forinton jegyeztek egy tonna búzát. A magyarországi termelői várakozásokra ez igen jelentős hatást gyakorol. Ezeknek reális alapot adhat a háború esetleges eszkalálódása, de egy tömeges értékesítés esetén a várakozások alaptalannak is bizonyulhatnak. Az ukrán gabona ugyanis lassan kimozdul a kikötőkből, és ha nem tengeri úton, akkor vasúton, de egyre inkább megjelenik a magyar takarmánypiacon is. Ez pedig ha nem is veri le teljesen, ám alacsonyabb szinten, 130 ezer forint körül stabilizálja a magyarországi búzaárakat is.
A keleti gabonatermés viszonylagosan lassú piacra jutása ellenére a magyar export gyakorlatilag állt, a termelők által elvárt százötvenezer forintos áron nem nagyon akadt vevő. Az európai kereskedelemben irányadó MATIF sem mutatott komoly emelkedést: az árak átszámítva tonnánként 105 és 130 ezer forint között mozogtak. Ez különösen annak fényében érdekes, hogy a négy kelet-ukrán megye annektálásának, valamint az amerikai búzatermés alacsonyabb voltának a hírére a chicagói tőzsde október elején már jelentős emelkedést produkált.
Megjegyzendő, hogy a világ gabonatermése 600 és 800 millió tonna között mozog. Az idei termés az mfor.hu által közölt augusztusi becslés szerint valamivel több mint 776 millió tonna, ebből Kína 135, az EU 134,1, India 106, Oroszország 81,5, míg az USA 48 millió tonnával van jelen. A globális export átlagosan 185 millió tonna, ebből Ukrajna 18-20, Oroszország 35-40 milliót képvisel.
A 130 ezer forintos árcentrum körül mozgó búzaár erősen beállítja a lisztárakat is, míg más költségoldali hatások odavezettek, hogy 2022 októberére az ötvenkilós zsákos liszt kétkilónkénti nagykerára jócskán meghaladta a 220 forintot, miközben korábban száz alatt mozgott. Ehhez természetesen hozzájárul, hogy az alapanyagon kívül más költségek is meredeken emelkedtek, illetve emelkednek 2023-tól. A legtöbb cégnek 2022 októberében még volt olcsó árama, kilowattonként 23 forint körül jutottak hozzá, januártól azonban 250 forint alatt nem tudnának hosszú távú szerződést kötni. Ez kilónként 30 forintot jelent, ami azért érdekes szám, mert korábban a malomipar teljes költsége nem haladta meg ezt az összeget kilónként.
A malomipar legjelentősebb vevője a sütőipar, így a drágulás ezen keresztül éri el a legnagyobb mértékben a fogyasztót. Bár ez a legnagyobb tétel, ebben az esetben is azt látjuk, hogy gyakorlatilag minden általuk használt anyag és energia ára emelkedik. Az ársapka megszüntetése azokat a sütödéket érintette nagyon érzékenyen, amelyek 3,5 tonnánál könnyebb járművekkel szállítanak – ebbe a kategóriába nagyon sokuk tartozik. A gáz- és villamosenergia-költségek tekintetében itt is a hosszú távú szerződések jelenthetnek segítséget, de többnyire ezek is lejárnak az év végéig, így ott is azzal kell számolni, hogy a tavaly szeptemberi ár 10-12-szerese épül be a fogyasztói ellenértékekbe.
A nagyobb és közepes cégeknek igen erős a kitettségük a multinacionális áruházláncok felé, ennek köszönhetően az év elejétől begyorsuló költségemelkedést csak május-júniusban tudták végrehajtani. Az ezalatt bekövetkezett költségnövekedés jelentősen rontotta a jövedelmezőséget, ami egy 1,5-2 százalék körüli eredményességgel működő iparágban nagyon komoly kockázat. Vagyis az iparág szereplői általában rosszabbul állnak, mint tavaly. A legnagyobb gond az, hogy mire odajutnak, hogy kialakulni látszik a költség- és a bevételi oldal egyensúlya, a költségek újra elszállnak. Ez pedig komoly finanszírozási kérdéseket vet fel, amivel az egyébként is gyengébb számokat produkáló vállalkozások egy része bizonyosan nem tud mit kezdeni.
A magas minőséget képviselő, márkaépítő cégek esetén is felvetődnek kérdések. A prémiumpiac itt sem árérzékeny, viszont már az eggyel alacsonyabb jövedelemkategóriába tartozó fogyasztó is az, így komoly esély van arra, hogy a nagyon jó minőséget előállító pékségek kénytelenek alacsonyabb minőségi kategóriákban (is) megjelenni, vagy bezárni. Kiutat jelenhet az innováció, azonban az adott helyzetben valószínűleg nem a termékfejlesztés, az új, fizetőképesebb piacok megnyitás lesz a széles körben választott pálya. Sokkal inkább nyílik tér az olyan innovációknak, amelyek a költségek csökkentése, a hatékonyság növelése irányába hatnak.
