Az NB I-es béreket is szabályozhatják a TAO-korszak után

Hírek Gyöngyösi Balázs
A visszadobott támogatási igények magas aránya és a feltárt szabálytalanságok nyomán történt feljelentések és kizárások alapján a közhiedelemmel ellentétben nem tejjel-mézzel folyó Kánaán a TAO-rendszer a labdarúgásban. Ezzel együtt a következő öt évben a piaci bevételek felé terelhetik a klubokat: 300 millió forintos tartalékot kell képezni, a kiadásoknak pedig legfeljebb a 70 százalékát fordíthatják majd bérekre. 

A TAO-rendszer 2011-es létrehozása óta

a magyar labdarúgásban 11 667 programot nyújtottak be a sportszervezetek 510,5 milliárd forintnyi támogatási igénnyel, ebből 289,9 milliárd forintot hagytak jóvá

– összegzett a Figyelőnek Roskó Zoltán, a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) operatív igazgatója, hozzátéve, hogy ez 56,8 százalékos arány, ami azt bizonyítja, hogy szigorú az értékelés. Az odaítélt források 81,6 százalékáról, 236,7 milliárd forintról rendelkeznek támogatási igazolással az érintett egyesületek, vagyis ténylegesen ennyit hívtak le.

  • A 236,7 milliárd forintból 162,6 milliárd került amatőr sportszervezetekhez,
  • 74,1 pedig hivatásos klubokhoz és kiemelt utánpótlásképző központokhoz.

Az egyesületek a teljes keret 54 százalékát költötték infrastruktúra-fejlesztésre, 38 százalékát utánpótlás-nevelésre, a fennmaradó részt pedig egyéb célokra, például képzési költségekre vagy személyi kiadásokra. Eközben a múlt év végéig 1358 új pálya épült, 2367-et pedig felújítottak. Míg 2010 végén csak 133 ezer labdarúgót regisztráltak Magyarországon, addig az idén februárban már több mint 281 ezret.

Ha a támogatási igények 43,2 százalékos visszautasítása önmagában nem cáfolná a TAO-források „állami ajándék” jellegét, az MLSZ szigorú utóellenőrzési szisztémája jó eséllyel távol tartja a hazárdjátékosokat.

Évente mintegy 2000-2100 elszámolás érkezik be, 2014 óta hozzávetőleg 8000-et vettünk górcső alá. A szúrópróbaszerűen ellenőrzött 62 milliárd forintnyi támogatásból 57 milliárdot rendben találtunk, 5 milliárdot viszont vissza kellett fizetniük az egyesületeknek

– sorolta a részleteket a szövetség operatív igazgatója. Ebből 2,2 milliárd forintnál nem volt elfogadható az elszámolás, egymilliárddal egyáltalán nem számoltak el, míg csaknem 1,8 milliárdot fel sem használtak. A felderített esetek mögött gyakran nem támogatható beszerzés vagy túlárazás húzódik meg. A vizsgálatok eredményeképp a szabálytalan forrásfelhasználás aránya 5,2 százalék, amit Roskó Zoltán szerint próbálnak még lejjebb szorítani, de ez egy vállalható részeredmény. Ezzel együtt súlyos szabálytalanság miatt már kizártak a rendszerből 99 egyesületet, 33-at pedig feljelentettek.

A következő öt évben Roskó Zoltán elmondása szerint a Magyar Labdarúgó Szövetség a fenntarthatóság felé terelné a sportszervezeteket, a létesítmények üzemeltetésétől kezdve a gazdálkodás teljes spektrumát tekintve. Az „addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér” elvhez köthető az is, hogy a szövetség 300 millió forint kötelező tartalékot írhat elő az NB I-es kluboknak a saját tőkéjükből, hogy felkészülten nézhessenek szembe olyan váratlan eseményekkel, mint például a jelentős bevételkiesést hozó koronavírus-járvány. Emellett azon túl, hogy az UEFA pénzügyi fair play-ben foglaltak szerint a kiadások nem haladhatják meg a bevételeket, az lehet az új irány, hogy normatívan korlátozzák a kereseteket is. Így nem haladhatnák meg az összes kiadás 70 százalékát a bérek, vagyis aki magasabb juttatásokat akar kínálni, annak előbb a piaci bevételeit kell növelnie. Az MLSZ operatív igazgatója szerint ez hatékonyabb eszköz lehet, mint a fizetési sapka, egyúttal előmozdíthatja az eddiginél hatékonyabb utánpótlásnevelést. Ezek a pontok meghatározó elemei lehetnek a szövetség új, 2021-től érvényes stratégiájának, amelyről decemberben tárgyalhat a közgyűlés.

A teljes cikket a Figyelő 2020/24. számában olvashatja
(Borítókép: MTI / Illyés Tibor)

Ezek is érdekelhetnek

További híreink