A pandémia utáni globális gazdasági kilábalás egyik nyertes üzletága az acélipar volt. A piacok, az árak és a kereslet is rendkívül kedvezően alakult és mindez komoly üzleti lehetőségeket nyitott a hazai acélipari szereplőknek is. A kilábalást és az iparági pozitív folyamatokat azonban árnyalta az elmúlt egy évben tapasztalható energiaár-robbanás.
Eközben a hazai szakmai szereplők már hónapok óta aggódva figyelik azt a folyamatot, amely mára kényszerpályára terelte a magyar acélipar legnagyobb szereplőjét, a Dunaferr Zrt-t, megakasztva a vállalatnál az elmúlt időszakban megindult termelésemelkedést is – derül ki a vállalatcsoport friss közléséből.
Mi is történt?
Az elmúlt másfél év alatt, 2021 decemberére, a földgáz ára a tízszeresére drágult, mindez azt jelentette, hogy az acélgyártók legnagyobb költségelemévé hirtelen a földgázkiadások váltak.
Ezzel párhuzamosan az elektromos energia ára is történelmi csúcsra, mintegy négyszeresére emelkedett Magyarországon.
Az áremelkedéssel járó kihívásokat még tovább tetézi, hogy Európa-szerte különböző logisztikai problémákra visszavezethetően, szénhiány alakult ki, így az egyetlen megfizethető árú nyersanyaghoz sem juthatnak hozzá a szereplők probléma nélkül.
Versenyhátrányban az acélipar
Összességében a hazai energiaszektor körülményei – elsősorban az ipari fogyasztók számára biztosított európai viszonylatban is magasnak számító hazai energiaárak – jelentős versenyhátrányt okoznak a magyar acélgyártóknak, amelyeknek nemzetközi versenyben kell helytállniuk. A kialakult helyzet komolyságát jelzi, hogy az elmúlt hónapokban felpörgő termelés után a Dunaferr kénytelen most visszafogni a termelést, és leállítani a gyár mindkét hengerművét, valamint további energiamegtakarítás céljából teljesen kiüríteni és lezárni a Vasmű összes adminisztratív épületét a karácsony estétől kezdődő két hétre.
Ezen felül a vállalat számos egyéb energiatakarékossági intézkedésre is rákényszerült a túlélés érdekében. A cég az elmúlt időszakban már javuló üzleti eredményeit a vállalat vezetése a szociális kiadások, bérek emelésére igyekszik fordítani, de a dinamikusan változó és extrém módon emelkedő energiaárak napról napra teremtenek olyan új helyzeteket, amelyeket a vállalatnak azonnal kezelnie kell, hogy a növekvő árbevételt ne eméssze fel teljes mértékben az energiaár-krízis.
Fotó: MTI/Krizsán Csaba
Sok helyütt állami beavatkozás segíti a nagy ipari szerepelőket
Az energiaválsággal küzdő országok acélgyártói mindenhol kénytelenek csökkenteni a termelést, de azt is érdemes kiemelni, hogy számos országban az energiaintenzív ágazatok támogatást kapnak a kormányoktól a termelés- és a versenyképesség megtartásának érdekében. Azonban ez idáig Magyarországon nem került sor olyan központi intézkedésekre, amelyek célzottan lennének képesek kiutat biztosítani az energiaválsággal egyedül küzdő acélipari szereplőknek. (Ennek sok oka lehet. Egyrészt az uniós szabályok alapesetben tiltják az acélipar támogatását, illetve az ukrán-orosz tulajdonú Dunaferr körül az elmúlt időszakban meglehetősen „forró volt a levegő” egy, a tulajdonosok közt elmérgesedett vita kapcsán; illetve a működés eredményességéről sem voltak friss, nyilvános, például aktuális cégbírósági mérleginformációk – a szerk.)
Igaz, hogy az acélipar stratégiailag fontos terület (a kétmillió tonnás hazai termelés bő 99 százalékát adó Dunaferr lényegében az egyetlen nagy szereplő, de uniós szinten mégis aprónak számít, ami nagy kihívás a csoportnak – a szerk.), amely közvetlenül legalább 6 ezer, közvetve pedig további 40-50 ezer ember számára biztosít munkát és megélhetést országszerte. Ezért is a Magyar Vas és Acélipari Egyesülés (MVAE) tagvállalatai, a hazai acélipar legjelentősebb szereplői,
szeretnék felhívni a szakpolitikai döntéshozók figyelmét a kialakult helyzet súlyosságára.
Álláspontjuk szerint érdemes lenne követni azon országok példáját, ahol az állam akár közvetlen, akár közvetett eszközök segítségével beavatkozott, hogy megmentse az összeomlástól az ipari szereplőket. Gyors beavatkozás nélkül félő, hogy rövid időn belül olyan visszafordíthatatlan folyamatok alakulnak ki, amelyek végérvényesen ellehetetleníthetik az acélipari vállalatok működését Magyarországon, veszélybe sodorva ezzel több tízezer ember megélhetését és számos régió gazdasági stabilitását.
(Borítókép: Móricz-Sabján Simon)
