Mára Toroczkai egy majdnem kihalt fajt képvisel a Jobbikon belül: az igazi kőkemény nemzeti radikálisét, akiket Vona olyan ügyesen eltüntetett. Toroczkait viszont nem sikerült, vagyis őt nem is akarták, hiszen kellenek azért a lelketlenített pártba díszjobbikosok is, akik megtartják azokat a magszavazókat, akik a kezdetektől, a “daliás” időktől ott voltak nekik.
De azért annyira nagy országos karriert nem szánnak Toroczkainak, őt és ezzel együtt a párt régi arculatát országos listájuk 64-ik helyére rakták. Régi motorosok szemében ezzel annyit már elértek, hogy a szebb jövő helyett szebb lett a múltjuk. És tényleg, hol vannak már azok az idők, hogy az iráni forradalmi gárdát hívták volna saját országukra? Mellesleg így utólag azt is leszögezhetnénk, hogy ez már akkor sem utalt nemzeti gondolkodásra, de legalább az antiszemitizmust kipipálhatták vele. Most viszont már az irániak kezdhetnek rettegni, hogy Vona rájuk küldi a Budapest Pride-ot érzékenyítés gyanánt.
Nem mintha bárkinek hiányoznának a turbómagyar verőlegények (meg azok, akik a sok verés miatt lettek turbómagyarok) a politikából, de azért a falból jópofiskodó jobbikosok nélkül is meglennénk. Azt például nehéz még nézni is, ahogy kiül az arcukra, milyen mélyre kellett eltemetniük saját személyiségüket, csak hogy odaülhessenek liberálisék ebédlőasztalához.
Visszatérve a gondolatmenet fő szálára: míg a Vona-párt leghíresebb díszjobbikosa Toroczkai László az országos lista 64-ik helyére került mondván, maradjon csak ki a nagyok dolgából, addig van akiknek jobban megy. Simicska kedvenc jobbikosa, Varga-Damm Andrea például megkapta az 5-ik helyet.
Íme így cserélt helyet a Jobbik lelke (még ha az egy igencsak sérült lélek volt is) Simicska Lajos embereivel.
Borítókép: MTI/Mohai Balázs
