Nem Magyarország az egyetlen, ahol lakossági fogyasztás cikkekre ársapkát vezettek be, ám az ténykérdés, hogy Európában itthon található a legmélyebb, az egyes termékere vonatkozó árstop. Magyarországon már tavasszal ársapkát kapott több élelmiszer, így a cukor, a liszt, az étolaj, a sertéscomb és a cserkemell filé, továbbá érvényben van az átlagfogyasztás keretei között a rezsicsökkentett gáz- és áramár, valamit a kormányzat október elsejéig tartja a lakossági vásárlására vonatkozó vonatkozó 480 forintos literenkénti üzemanyag árat. Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter szerint ezektől lassan meg kellene szabadulni.
Ugyanakkor ezen intézkedések nélkül az uniós tagországok közül vélhetően itthon lenne a legnagyobb infláció, ezen ársapkák azonban jónáhány százalékkal csökkentették a teljes fogyasztói kosárban számolt pénzromlás ütemét.
Az infláció Európa összes tagállamát erősen érinti, különös tekintettel az energiaárak drasztikus növekedése (áram, gáz és üzemanyag). A nyugat-európai országok, mint például Németország, elsősorban pénzügyi támogatással igyekszik a szegényebb háztartásokon segíteni, ott 300 eurós támogatást lehet igényelni az energiafogyasztás számlájának kifizetéséhez. Ezen túlmenően a németek például az üzemanyag árak elszállását egy 9 eurós havi tömegközlekedési és vonat bérlettel kompenzálja (ez utóbbi hatalmas sikert aratott). Az intézkedés szeptember elsejével kikerült az intézkedések közül. A horvátoktól sem áll távol az ársapka, ott az üzemanyagokra állapított meg a kormány időszakos árlimitet a nyáron. Franciaországban a politika egyelőre kommunikációs nyomást gyakorol a piacra az elszálló árak kordában tartásához, ennek végkifejlete, hogy a Total Energies (üzemanyagtöltő állomásokat is működtető francia olaj vállalat) szeptember 1-től év végéig üzemanyagárcsökkentésbe kezd. Ezen túlmenően pedig a Carrefour (Franciaország legnagyobb a világ második legnagyobb élelmiszerkereskedelmi lánca) 100 terméknek fagyasztotta be az árát.
Legutóbb Ausztria jelezte, hogy az eddigi lakossági pénzügyi támogatást szeretné egy úgynevezett rezsicsökkentéssel kiváltani az áramnál. Ennek részleteit már augusztus végére ígérték. Mindeközben az osztrákok „frontot” nyitottak az uniós áramár szabályozás területén is, az Osztrák kancellár azt javasolta, hogy egységes uniós ársapkát vezessenek be az áramra, mi több, az unió bontsa le a gázárról az áram árát, magyarán függetlenítse a kettőt egymástól. Mostanra ez egyre inkább körvanalazódik Ursula von der Leyen az Európai Bizottság elnöke egyelőre nem hivatalosan egy szakmai fórumon jelezte, hogy az EU ársapkát tervez az energiaárak megregulázása érdekében. A napokban pedig Olaf Scholz német kancellár szolgált konkrétumokkal. A német kormány 65 milliárd eurót különít el arra, hogy továbbra is alacsonyan tartja a tömegközlekedési (jegyek) árát. Ársapkát terveznek a villamosáramra és ebből a keretből kidolgozzák a rászorulók (nyugdíjasok, diákok, segélyből élők) számára a pénzügyi támogatást. Továbbá kilencezer érintett vállalkozásnak nyújtanának adókedvezményt.
Mindezek tükrében jól érzékelhető, hogy az ársapkát, vagy a rezsicsökkentést Európa más országaiban sem tartják ördögtől valónak, ugyanakkor az is kiolvasható a sorok közül, hogy a lassú döntési folyamatok a szabálymódosítások alapos megfontolását irányozzák elő.
Magyarország az ársapka rendszerekben egyfajta inkubátorként is működik, hiszen itt alakulhat ki a legtöbb tapasztalat az árstopok gazdasági és közgazdasági hatásáról. Ma már jól látszódik, hogy a huzamosan fennmaradó ársapkák, árlimitek alaposan megzavarják egyes alapvető termékek piacát, amelyek közvetve hatást gyakorolnak más termékek piacára, amivel úgynevezett termékfőcsoportok fogyasztástorzulása következhet be. Két példa: az ársapkás cukorból időszakos hiány keletkezett itthon, étolajból pedig Magyarország északi régiója (az ott működő üzletek révén) nem csak a magyar, hanem a szlovák vásárlókat is ellátta az olcsó termékkel. Tulajdonképpen egyik probléma sem tűnik katasztrófálisnak, csakhogy az ellátás a vevő-eladó-gyártó háromszögén alapul. Egyre több közgazdász és elemző jelzi, hogy ha a gyártónak indokolatlan nagy mennyiségben kell az ársapkás terméket legyártania a megnövekedett, de nem tervezett kereslet miatt, logikusan kisebb erőforrása marad a nagyobb árrést (egyben nagyobb hasznot hozó) más termékek gyártására. Ezzel csökkenhet a tervezett bevétele. Az eladói oldalon a kereskedőnek az ársapkás termékeken keletkezett veszteséget le kellene írnia, ám az megborítja a kiadási oldalt, ami miatt részlegeket kell megszüntetnie, vagy kínálatot kell csökkentenie (mindkettő súlyosan kihat az üzletmenetre). Ezért inkább más termékeknek emeli meg az árát, vagyis rejti el azon termékek eladásában az ársapkás termékeken keletkező extra költségeit. A vevő elvileg jól jár, csakhogy ő áll a gazdasági körforgás orgiójában, vagyis, ha egy-egy piacnak rosszul megy, kevesebb lesz a jövedelme, kevesebbet tud élelmiszerre költeni… és ha nem költ, akkor bizonyos piacok egész egyszerűen összeomlanak. Ugyanakkor maguk a közgazdászok is jelzik, hogy az időszakos állami beavatkozás képes bizonyos inflációs tüneteket kezelni – megoldani azonban nem képes.
Az ársapkák mentén kialakuló említett gazdasági folyamatokat kordában lehet tartani és az uniós tagországok törekvései is azt mutatják, hogy a költségvetésekben elég „puffer” van ahhoz, hogy ideiglenesen a magyarhoz hasonló ársapka szabályozásokat vezessenek be, így küzdve az inflációs nyomás ellen. A kérdés azonban nyitott marad, az ársapka alkalmazása megakadályozza-e az uniós gazdaság recesszióba fordulását?