Azt írják az iszlám magyar követői, hogy „Az utóbbi száz évben nem a muszlimok küldték Auschwitzba zsidó honfitársainkat, nem mi követtük el a romagyilkosságokat, s nem mi követtünk el terrorcselekményeket!”.
Valóban, mást nem lehet tenni, mint meghajolni az érvek előtt, igazi aduász párhuzam, mindenki kulloghat a sunyiba haza, aki a béke vallásának híveit kritizálni merészeli, hiszen nem ők végeztek népirtást Európában.
A saját földjük felégetését ne rójuk fel nekik, és ne is utaljunk azokra a terrorcselekményekre, amelyet Allahu Akbar kiáltással követnek el lassan nap mint nap, szerte Európában. Hol csak kisebb nemi erőszakot, hol felrobbantanak egy koncerttermet. Hogy ehhez az iszlám magyar hívőinek nincsen köze, az kifejezetten megnyugtató és dicséretes, de hálálkodni nem fogunk ezért, ha nem gond.
Bár az a fenyegetőzés már nem annyira nyugtat meg, ami a közlemény következő soraiból kiolvasható, miszerint „Minden volt, mostani és a jövőben elkövetett atrocitás ellenünk a gyűlöletkeltők számlájára fog íratni, s ha kell, ez ügyben akár a nemzetközi fórumokra, bíróságokra is elmegyünk.”
Van itt ezek szerint egy számlanyilvántartás, ahova feliratnak a strigulák. Vajon milyen céllal? Vajon milyen atrocitások? Miért fenyegetőzik a béke minimálisan reprezentált vallása egy zsidó-keresztény országban? Ez egyébként afféle saría-nyilvántartás, vagy mire gondoljunk mi, gyűlölködők?
Miért provokál a Magyar Iszlám Közösség? Mire jó ez? Csak nem azért, hogy játszani lehessen a gyűlöletkártyával? Ahogy a balliberális pártok képtelenek leszokni erről, és – magukból kiindulva – mélyen hiszik, hogy itt valamiféle idegenek elleni gyűlöletről van szó.
De nem erről van szó, hanem szuverén véleményről és döntésről, amely a szülőföld megtartására és az utódaink jövőjének védelmére vonatkozik. Itt a szemlélet a valamiért, nem a valami ellen. A magyarokért és nem a muszlimok ellen.
Ezt a szemléletet ellenben igen jól képviselik a muszlimok, mert az ő életformájuk, saría törvénykezésük mind a hitük és gyökereik védelmezését szolgálja. Csakhogy a hitetlenekekkel szemben. Ezek pedig mi lennénk, ugye. Ők egy percig sem moralizálnak azon, illő dolog-e országokba bekéredzkedni, a szociális ellátórendszeren élősködni, és a toleráns, megértő, szekuláris nyugati ember gyávaságán röhögni, az integrációt minden dimenziójában szabotálni.
„Ma Magyarországon vallásszabadság van, kérjük ezt betartani, betartatni, s várjuk a kormány intézkedését ez ügyben és a társadalom, az egyházak és a pártok szolidaritását! Nem kívánunk részt venni a politikai sárdobálásban.” – írják a közleményben. A sárdobálásba sikerült azért beleállni a béke vallásának, mert így látták jónak, lelkük rajta. De a fenyegetőzést érdemes lett volna átgondolni, mert még egy percre azt hinnénk, időzített bomba ketyeg abban az egy tucat magyar mecsetben.
Borítókép: MTI
