Aki ismeri a licitharc lélektanát

Hírek Szigeti Hajnalka
Eleni Korani műkereskedő, az Ernst Galéria tulajdonosa. Nemzetközi és magyar gyűjteményeket építő munkája számára hivatás, amellyel napi huszonnégy órában foglalkozik. Néhány éve Tihanyi Lajos Pont St. Michel című festményének 264 millió forintos megvásárlásával új korszakot nyitott a hazai műkincspiac történetében.

– A munkája részeként gyűjteményeket épít, azaz másoknak vásárol műtárgyakat. Mi kell ahhoz, hogy olyan gyűjtőkkel kerüljön kapcsolatba, akik több száz millió forintot is kifizetnek egy festményért?

– Művészeti és piaci szakértelem, megbízhatóság, reputáció és lojalitás. Ebben a szakmában nagyon sok pénz forog kockán, de rengeteg az érzelmi döntés is.

Az ügyfelünket nagyon jól kell ismernünk, értenünk kell a motivációját, a vízióját. És ez fordítva is igaz. Mi nemcsak műtárgyakat értékesítünk, hanem befektetést kínálunk. Gyűjtő és műkereskedő kapcsolata generációkon átívelő szövetség, ahogy az orvos vagy az ügyvéd kötődik egy családhoz. A vevőink azért vesznek meg egy műtárgyat, mert bizonyítani tudom a minőségét, a jelentőségét a művészettörténetben, és meg tudom mutatni a történetét is. Nemcsak százmilliós értékű festményekkel foglalkozunk, hanem ötszázezressel is, így többféle gyűjtői kört ki tudunk szolgálni – szerintem ez a túlélés záloga is. Egyébként az ügyfeleink nemcsak azok, akik vesznek, hanem azok is, akik eladnak. Az aukciók mellett, keressük a magángyűjteményekben lapuló műveket.

– Gyakran keveredik licitharcba árveréseken, mi a taktikája?

– Egy aukción számomra fontos, hogy előttem, mögöttem, mellettem a munkatársaim üljenek, így biztosítsák a teret. Több tucat tételre szoktunk licitálni: a kiemelkedő főműtől a grafikáig. A licitharc maximális koncentrációt kíván, így megzavarhat, ha látom, érzem, hogy valaki figyeli, hol nyitom ki a katalógust, vagy hallgatja, miről beszélek a férjemmel. Emiatt Ernsttel jeleket használunk arra, hogy villámgyorsan tudjunk egyeztetni egy-egy tételről, összegről.

Az aukció olyan, mint az orosz rulett.

Iszonyatos stressz, kockázatvállalás és döntéskényszer egyszerre. A tapasztalat mellett elengedhetetlen a memória, és a stratégiaváltás képessége, akár másodpercek alatt. A fejemben benne van az utolsó húsz év árverési anyaga: eladott, megmaradt tételek, összegek, megnyert és elveszített licitek, a gyűjtők vételi szokásai, felmérhető határai, akár korlátai.

– Miért van szükség önökre a rendszerben, hiszen ma már telefonon, online és személyesen is lehet licitálni, vásárolni?

– A döntéshez és a diszkrécióhoz kellünk. Az ügyfelek ezerféle ok miatt szerződhetnek velünk, de elsősorban azért, mert segítségre van szükségük a döntéshez.

Mi ehhez adjuk a tapasztalatunkat, a szaktudásunkat, a lehetőségeinket, amiben évtizedek munkája van – akár hibák, amelyeket a saját pénzünkkel fizettünk meg. Mert még ha egy vágyott tárgy kerül is a gyűjtő elé – amelyről biztosan tudja, hogy akarja –, akkor is ott van két kérdés: eredeti-e, és ha igen, mennyit fizessünk érte. A gyűjtőink rendkívül karizmatikus és sikeres emberek, akik tudják, hogy a mi szakmánkhoz is évtizedek know-how-ja kell. Számos esetben találkoztunk olyanokkal, akik éveken át maguk vásároltak, elköltve rengeteg pénzt jobb vagy rosszabb festményekre. Sokszor akkor érkeztek hozzánk, amikor már csalódás és/vagy rossz tapasztalat is kapcsolódott az egyszerűnek induló hobbihoz. Egy híres műgyűjtő mondta egyszer: „Ha szerencsés vagy, akkor korán találkozol azzal, aki segít pénzt és időt spórolni, továbbá értéket építeni a következő generáció számára.”

– Mi történik miután megvásárolnak egy műalkotást?

– A gyűjteményépítés része, hogy a műtárgyak utóéletét figyelemmel kísérjük, ha szükséges, restauráljuk, és keretezzük. Hazai és nemzetközi kiállításokra utaztatjuk a műveket, hogy vigyék a magyar képzőművészet hírét a világban, emiatt múzeumokkal tárgyalunk itthon és külföldön. Egyrészt minden megjelenés értéknövelő tényező, a kollekció presztízsét emeli. De például a párizsi Musée d’Orsay-nak eladtuk Rippl-Rónai József Menetelő francia katonák című 1914-es főművét, amivel a magyar művészetet pozícionáltuk a világ egyik vezető múzeumában. Egy klasszikus galéria feladatköre nagyon komplex, de itthon talán csak mi maradtunk ebben a szerepben, az aukciós házak mellett.

– Nőként mi az a plusz, amit belevisz a munkájába?

– Az empátia, a gyors alkalmazkodókészség, és hogy csapatjátékos vagyok. Ez egy konzervatív világ, többnyire férfi szereplőkkel. Egy műalkotásért folyó küzdelemben a férfienergiák sokszor az ego határaiba ütköznek, én viszont a cél érdekében félre tudom tenni önmagamat. Hiszen a lényeg a műtárgy – és hogy kié lesz.

A teljes interjú a Figyelő hetilap 36. heti lapszámában olvasható, de Eleni Koranival egy podcast beszélgetést is meghallgathat a VG oldalán!

(Borítókép: Ernst Galéria, Eleni Korani tulajdonos 2021.06.12. Budapest. (Teknős Miklós, Magyar Nemzet)

További híreink