Akcióban a Hulladékvadász

Hírek Szigeti Hajni
Hét éve működik a Hulladékvadász honlap és applikáció, amelynek köszönhetően eddig több mint 10 ezer köbméter illegális hulladékot számoltak fel – a lakosság és a hatóság közötti gördülékeny ügyintézést megteremtve. Nyolcezer aktív felhasználójuk nyitott szemmel jár, és nem fél bejelentést tenni, ha szemétkupaccal találkozik. Kertész Balázst, a program kitalálóját kérdezte a Figyelő.

Ha egy hétköznapi ember bejelenti, hogy illegális hulladékot talált, a jelzése általában elveszik a bürokrácia útvesztőjében. Hogy sikerült a rendszerbe új utat vágni, amelyen haladva viszont felpörögtek az intézkedések?

Egyrészt környezetmérnökként korábban zöld hatóságnál dolgoztam, így talán jobban átlátom a rendszert, tudom, ha egy észrevételt több szervnél is szükséges jelezni. Másrészt – a munkatársaimmal együtt – kitartók vagyunk. A Facebookon kezdtük. Különböző csoportokban keringő posztokat olvasva, elkezdtünk reagálni arra, ha valaki beírta, hogy itt és itt mekkora szemétkupacot talált. Majd vettük a fáradtságot, és ezt be is jelentettük a hatóságnál. Ha nem kaptunk választ vagy kiderült, hogy a kupac egy hónap alatt sem tűnt el, újra és újra odatelefonáltunk. Egyre több esetet sikerült felgöngyölítenünk, és hogy ezekről beszámoljunk, létrehoztuk a hulladékvadász.hu-t. A tevékenységünket követve sokan beleszerettek az ügybe, mert látták, hogy van változás, megyünk előre. Rajtunk keresztül hiteles információkat kaptak a bejelentők, és sok eset bonyolítását a saját nevünkön intéztük. Így a bejelentésük anonim maradhatott, viszont mi felvállaltuk azt is, ha annak folyományaként – például nagyobb környezetkárosítás okán – bíróságra kellett járni.

Közben elkészítettek egy applikációt is, amit ma már nyolcezren használnak. Plusz vannak, akik a közösségi oldalakon követik Önöket vagy a háttérintézményként létrejött JÖN Alapítványt, és ott üzennek, ha illegális hulladékot látnak.

Létezik egy Hulladékfelajánlás nevű csoportunk is, több mint tízezer taggal. A tagok egymás között csereberélnek: beírják, ha náluk képződött hulladék, ami másnak talán nem az, és szívesen elcserélnék valamire. Itt nincs pénzforgalom, de gazdát cserélhet egy kiló cseresznye vagy egy használt mosógép is.

Az adataik alapján komolyan megnövekedett a hulladékelhagyás mértéke a pandémia alatt Magyarországon. Ami azért is probléma, mert az illegális szemétlerakás tökéletes táptalaja egy vírus terjedésének.

Bár az első hullám idején néhány környezetvédelmi adat javulásnak indult, a hozzánk beérkező bejelentések valóban szomorú képet mutatnak. A házhoz rendelések miatt egyrészt megnőtt a csomagolóanyag mennyisége. Másrészt a pánikvásárlások miatt rengeteg előrecsomagolt terméket halmoztak fel az emberek. Amit nem tudtak felhasználni, vagy megromlott, azt kidobták, és ennek megint a természet itta meg a levét.

A munkájuk nem arról szól, hogy összeszednek néhány utcán heverő kartondobozt vagy gumikesztyűt, hanem sokkal súlyosabb telepeket igyekeznek felszámolni. Mi fogadja Önöket egy-egy helyszínen?

Sokszor munkagéppel, talicskával, ásóval, láncfűrésszel felszerelkezve megyünk a terepre, hiszen van, ahol autóroncsot nőnek be a fák, és azt kell kiszabadítani. Például Budapest szélén vannak olyan részek, ahol hivatalosan nem is lett volna szabad építkezni, mégis vannak házak – talán egykori nyaralók – lakókkal. Viszont nincs szervezett szemétszállítás. Ezt úgy oldotta meg a közösség, hogy a közeli kis erdőt telepakolták. Ott gyakorlatilag megindult alattunk a talaj, de nagy levegőt sem tudtunk venni, olyan szagok terjengtek. Kecskemét környékén egy veszélyes hulladékokkal, lejárt vegyszerekkel teli, komplett labort találtunk egyszer a természetben. Van olyan terület, ahol már másnapra újratermelődik a szemét egy-egy kiürítés után. Szintén Budapest határában, a Kelet-Magyarország felé menő építési vállalkozók rendszeresen ledobják a napi, heti sitt csomagjukat. Felújítanak a városban egy fürdőszobát, kérnek plusz x ezer forintot azért, hogy elvigyék a sittet is, és hazafele menet, egy bejáratott ponton lerakják. Ha „csak” ötven vállalkozónak ez a bevett szokása, sosem tűnik el a szemét. Tettünk már fel vadkamerát, hogy elcsípjük őket, de a környéken élő hajléktalanok megsúgták nekik, hogy hol a kamera, és vagy ügyesen kikerülték, vagy máshova mentek. Ezt a magatartást azért sem értem, mert pont az építési hulladék az, amitől olcsón és könnyen meg lehet szabályosan is szabadulni, ráadásul még újra fel is használható.

Miért nem veszélytelen önállóan nekiállni, és szemetet szedni ismeretlen területen?

Egyrészt az egy éve működő új törvényi szabályozás miatt. Ez ugyanis kimondja, hogy ha megfogunk egy szemetet, az a mienk, és a betoppanó közteresek gondolhatják azt, hogy mi dobtuk el, fizessünk helyszíni bírságot. A hulladék a legújabb szabályok szerint ahhoz tartozik, akinek a területén található, így az eltávolítás is az ő felelőssége. Emiatt fontos, hogy az ipari ingatlanok vagy a magánszemélyek ritkán látogatott, megörökölt területei legyenek körbe kerítve, mert sok kellemetlen történet kerekedett már ennek hiányából.

A teljes interjú a Figyelő hetilap 6-os számában olvasható.

(Borítókép: Shutterstock)

További híreink