Ahonnan nem hiányozhat a magyarok tudása

Hírek Szigeti Hajni
Nem tudunk olyan jelentős szimfonikus zenekart mondani a világ bármely részéről, ahol ne lenne magyar zenész – véli Herboly Domonkos. A Nemzeti Filharmonikusok főigazgatója, a Magyar Szimfonikus Zenekarok Szövetségének elnöke a változó jegyvásárlási szokásokról, a szimfonikus zenekari lét újradefiniálásáról és Kocsis Zoltán utódjáról is nyilatkozott a világgazdaság.hu-nak.

A műsor összeállítására hogyan hat egy válsághelyzet? Cél, hogy a népszerűbb darabokat játsszák, mert arra biztos eljön a közönség?

A műsorkoncepciót nem szabad, hogy ily módon befolyásolja bármi külső hatás. Elitista módon fogalmazhatnék úgy, hogy minket – a Nemzeti Filharmonikusok részeként a Nemzeti Filharmonikus Zenekart és a Nemzeti Énekkart is – csak a minőség érdekel. Nem engedhetjük meg magunknak azt sem, hogy B vagy C-kategóriás művészekben és partnerekben gondolkodjunk, ennek persze ára van. De mi azért vagyunk, hogy a közönségnek legyen lehetősége arra, hogy bármikor, elérhető áron világszínvonalú műsort kapjon.

 

Egy klasszikus zenei nemzetközi sztárt könnyű idecsábítani?

Abszolút szívesen jönnek. A legfrissebb élményem erről, hogy egy hete Carlo Montanaro olasz hegedűművész és világhírű karmester sokadszorra fejtette ki, mennyire szeret Magyarországon dolgozni. Fantasztikus, felemelő koncertet adott: Verdi Trubadúrját játszottuk a vezényletével, teltházzal. Részéről ez nem udvariassági formula, látszik a színpadi jelenlétén, hogy jól érzi magát.

 

Ezt miből lehet észrevenni egy karmesternél?

A karmesternek jó pszichológusnak, jó zenésznek és technikailag felkészültnek kell lennie, hogy a gesztusaival át tudja adni azt az érzést, gondolatot, ami benne megszületett – hiszen a karmesteri pálca nem szól. A magyar zenészek és énekesek pedig nagyon jól reagálnak az instrukciókra. A zenekar nem egyenlő zenészek összességével. Attól válnak zenekarrá, hogy kapnak egy szikrát, amelytől érzelmileg és szakmailag egy frekvenciára hangolódnak. A karmester az, aki képes begyújtani ezt a szikrát. Tavasszal járt nálunk Kobajasi Kenicsiró, és egy egészen elképesztő hangulatú koncertet vezényelt. Együtt lélegzett a zenekar, a kórus és a közönség, azaz ezerkétszáz ember itt, a Müpában.

 

Ezerkétszáz ember egyébként milyen fűtőértékkel rendelkezik – foglalkoznak már ezzel?

Azt hiszem, az ötvenes évekből terjed az az anekdota, hogy a színházakba előadások előtt kiskatonákat vezényeltek, hogy felmelegítsék a termet. Hét óra előtt nem sokkal kimentek, és bejöhetett a közönség. A játszótermünk a Müpában található, a hőfok meghatározása az ő hatáskörük.

 

Ma már magától értetődő, hogy egy művészeti intézménynek A, B, és C tervvel kell készülnie egy évadra?

Másképpen magától értetődő, mint tavaly volt, de igen. Azt hittük, hogy a pandémia alatt nagyon nehéz tervezni, de most látjuk, hogy lehet annál is komplikáltabb szituáció. A jelenlegi energia-veszélyhelyzet következtében számos játszóhely nem tud majd kinyitni a következő hónapokban. Ez talán nem kifejezetten a komolyzenét érinti, mert nagyon kevés játszóhelyen vagyunk jelen, és azok – úgy tűnik – működni fognak. Válság esetén nagyon sok ötlet felbukkan, az energiahasználat optimalizálására törekedve folyamatosan egyeztetünk, együttműködik a szakágazat, és a fenntartótól is minden segítséget megkapunk.

A teljes interjút itt olvashatják!

Ezek is érdekelhetnek

További híreink