Ahol a tárgyi tudás a lényeges, nem a kompetencia

Hírek
Az elmúlt hetekben két rangos nemzetközi természettudományos seregszemlén vettek részt magyar gimnazisták, mindkettőn kimelkedő eredménnyel. 

Az Ifjú Oszrák Fizikusok versenyén 9 ország 16 csapata közül budapesti diákok abszolút első helyezést értek el. Több mint 20 ország középiskolásai indultak Kazahsztánban, a Nemzetközi Mengyelejev Diákolimpián. Innen 4 ezüst és két bronz érmet hoztak haza a magyar fiatalok, gödöllői, veszprémi, miskolci és fővárosi gimnáziumokat képviselve. A hír alig érte el az ingerküszöböt, mi több, az egyik facebookos oktatási csoportban komoly vita alakult ki, a siker hamar relativizálás áldozata lett. Mindig ugyanaz a mantra, nem elég, hogy vannak kiemelkedő gimnáziumok, ez a siker nem mutat semmit, mert a valóság nem ez, mi lesz a többiekkel, akik nem elitgimnáziumokba járnak. Meg persze hol van itt az esélyegyenlőség, attól hogy ők sikeresek, nem lehet következtetéseket levonni a rendszerre, szólnak az érvek.

 Van itt baj, rögtön több is. Az egyik az a fajta egalitárius gondolkodás, amely állandóan egyenlősíteni akar, anélkül, hogy figyelembe venné az egyén akaratát. Egyenlő esélyeket biztosítani addig lehet, míg a biztosítottakat ez érdekli, fontos nekik, belátják, hogy ez a saját érdekük is, melléteszik a saját teljesítményüket is.Baj az is, hogy a hazai oktatási rendszer kritizálói gyakran egybemossák az esélyegyenlőséget a képességek egyformaságával. Mintha az egyenlő esélyek biztosításától megoldódna a hátrányos helyzetben élő gyerekek helyzete, mintha a családnak nem kellene felnőni a feladathoz, mintha mindezt felülről, egy csapásra meg lehetne oldani. De nem oldódik meg, az agyonidealizált finn példa is korrekcióra szorul ma már, mert minimális teret ad a tehetségeknek, annyira komoly az egyenlítősdi szándéka. Ez vonzó? Ez lenne maga a progresszió?Nem nehéz azt belátni, hogy elitgimnáziumokba nem járhat mindenki, nem is kell. Oda csak a legkiválóbbak járnak, sosem volt ez másként egyetlen országban, akármeddig pillantunk vissza a történelemben.

A nemzetközi megmérettetés azt mutatja, a hazai nagyvárosok gimnáziumaiban kiváló munka folyik, sikerüket ünnepelni kellene, munkájukat megismerni, tanulni a módszereikből. Ki van taposva az ösvény, csak rá kell lépni.

Ezek is érdekelhetnek

További híreink