Egy háziasszony, aki próbál kevesebb kemikáliát használni, talán már attól megnyugszik, ha szódabikarbónát és ecetet alkalmaz a takarításnál – ezzel jó úton jár?
Kupecz Richárd: Pont ezzel a kettővel engem ki lehet kergetni a világból. Az ecet egy illósav, amely a vízkőre ugyan hatásos, de egyébként nem tisztít, hanem megmarja a felületet. Ráadásul az „olcsó” ecetek nyolcvan százaléka kőolajszármazék, azaz mindegyik, amelyiket nem kis gazdaságokban gyümölcsből érlelik. A szódabikarbóna nátrium-hidrogén-karbonát. Mi tudatosan nem használunk nátrium-származékokat a készítményeinkhez, mert ez az olcsósága miatt a vegyipar legkedveltebb lúgja, amely szikesíti a talajt, azaz elsózza.
Galovtsik Lilla és Kupecz Richárd. Fotó: Tobi Gergo
Mi számít natur vagy bio tisztítószernek?
K.R.: Itthon sajnos nincs kiforrott szabályozás erre vonatkozóan. Van, aki azt mondja, hogy azért „zöld” egy termék, mert nem tartalmaz bizonyos mérgező anyagokat, más kizárólag a környezetre gyakorolt hatást nézi, ezek jellemzően a biológiailag gyorsan lebomló termékek. Kanada élen jár ezen a területen, így mi az ott érvényben lévő szabályozást igyekszünk követni. Ez egy sokszáz oldalas leírás, amely több évtizednyi kutatáson alapul, melyek során a vegyi anyagok szervezetre, élővízre, levegőre és talajra gyakorolt hatását vizsgálták. Három évente frissítik ezt a tudásanyagot, és az egészségügyi minisztérium honlapjáról ingyenesen elérhető. Ha terméket fejlesztünk, akkor mindig ellenőrizzük az adott alapanyagot, amelyben épp gondolkodunk, és csak olyat használunk, amely mind a négy kritériumnak megfelel, illetve sem rövid-, közép- vagy hosszútávú negatív hatása nincs.
Nyolc évvel ezelőtt Lilla allergiás megbetegedése miatt kerestek alternatív megoldást a tisztítószerekre. Rögtön saját termékben gondolkodtak?
Galovtsik Lilla: Nem, először felfedeztük az itthon és a környező országokban kapható szereket. Miután két-három évnyi kutatást tettünk abba, hogy átlássunk, és akár jobbá is tegyünk meglévő receptúrákat, el kellett döntenünk, hogy foglalkozunk-e még komolyabban a területtel, mert akkor valamiféle szakképesítés is kellene hozzá. Mivel egyre több történetet hallottunk arról, milyen háztartási balesetekben sérültek meg emberek, akik véletlenül összekutyultak vegyszereket, vagy gyerekek, akik hideg zsírolódóval lefújták egymást, vagy egy ismerős, akinek egyszerűen a rosszul záródó tisztítószer égési sérülést okozva kimarta a ruhán át a bőrét, amíg az üzletből hazaért – rájöttünk, hogy szeretnénk ezen változtatni. A ruhaipar káros hatásairól már rengeteget hallunk, de a vegyiparról hétköznapi tekintetben nem gondolkodunk feltétlenül ilyen alapossággal, mert a vegyszerek láthatatlanok, mégis komoly problémákat okozhatnak.
K.R.: Végül elvégeztem egy vegyésztechnikusi képzést. Nyolc évvel ezelőtt – jogi és marketing területről érkezve – döbbenten néztek ránk azok, akik megtudták, hogy „zöld” tisztítószert szeretnénk készíteni, akkor ezzel még alig foglalkozott valaki. Megismerkedtünk Csekő Istvánnal, az egykori Caola Lepárlási Üzemének vezetőjével és Hondl Józseffel, aki a Vegyipari Művek textil-, majd a teljes könnyű- és nehézipari kármentesítője volt. Mindkét úr hetven felett jár, szerencsére barátság is kialakult köztünk, tőlük rengeteget tanulhattunk. Egy átlagembernek nem kell vegyészmérnökké válnia, mert ma már sok-sok információt kaphat arról, milyen mértékű egy háztartás élővíz- vagy talajterhelése a hagyományos kemikáliákkal takarítva, és hogyan változtathat ezen.
Miből készülnek a környezetbarát tisztítószerek?
K.R.: Tapasztalataink szerint egy új vegyület létrehozásánál nem az a legfontosabb, hogy miből van, hanem hogy mivé lesz. Ugyanabból az alapanyagból tudunk környezetromboló és -védő terméket is létrehozni. Mi igyekszünk növényi bázisú alapanyagokat használni, ahol csak lehet. Például egy Görögországban élő magyar házaspár által készített olívaolajjal dolgozunk bizonyos öblítőinkben.
A csomagolásokat olvasgatva találhatunk olyan összetevőket, amelyek esetén jobb, ha a polcon hagyunk egy terméket?
G.L.: Minden vegyipari terméknek kell, hogy legyen biztonsági adatlapja. Ez általában a forgalmazóknál is megtalálható, de a gyártó oldalán mindenképp ott kell, hogy legyen, letölthető formában. Ezen az adatlapon a legveszélyesebb összetevőket kell feltűntetni, és azok százalékos arányát a termékben. Árulkodó lehet, ha három-négy anyagot találunk felsorolva, és tizenöt vagy afölötti százalékértéket látunk mellettük. Ha ezek összeadódnak, kiderülhet, hogy a termék hatvan százaléka veszélyes anyagból áll, ami nem egy kellemes üzenet. De ez egy nagyon általánosító megjegyzés, mert az alapanyagok kilencvenkilenc százalékát tudjuk úgy elegyíteni, hogy a létrejövő új vegyület a környezetre káros legyen, és úgyis, hogy ne.
K.R.: Sajnos, sok certifikát önbevallásos alapon megszerezhető egyelőre. Az állatkísérletmentes gyártást szavatoló logót két oldalnyi adatlap kitöltésével és 300 dollár befizetésével egy életre megkaphatjuk. Megnézik, hogy logikusan töltöttük-e ki a papírokat, de nem jönnek házhoz ellenőrizni. A független egyesületi mérések adhatnak támpontot a választáshoz, ilyen például a Tudatos Vásárlók Egyesülete, amely sok energiát tesz abba, hogy a piacon található termékeket vizsgálja, tesztelje.
A hazai vásárló mi alapján választ?
K.R.: Nagyon árérzékeny, és a tudatosság inkább a kiadások monitorozásában jelenik meg, mint a termékjellemzők ellenőrzésében. Nemrég értünk haza Görögország második legnagyobb élelmiszeripari kiállításáról. Ott például elbeszélgettünk egy kávézóssal arról, hogy szuper, hogy biokávét szolgál fel, de mivel mossa el a kávéfőzőt? Erre ő azt válaszolta, de jó kérdés, gondolkodjunk róla együtt, és nem egyből az árakat hasonlította össze. Ami izgalmas, hogy 2022-re az alaptisztítószerek ára Európában a három-négyszeresére emelkedett, így a „zöld” termékek már egyáltalán nem tűnnek olyan drágának, sőt, van, hogy olcsóbbak, mint a „hagyományos” termékek. Érdekes lesz megnézni, ebben az évben döntenek a vásárlók.
Van olyan probléma, amelyen éppen gondolkodnak?
G.L.: A vendéglátás felé szeretnénk terjeszkedni, de a hajók tisztítására és a kőolajszármazékok lebontására is fejlesztettünk terméket. A Dunán és a Balatonon lévő hajókat sósavval és nagyon erős lúggal tisztítják jelenleg. Világszerte az összes kikötőváros keresi a megoldást erre, mert a kikötők vizének szennyezettsége tarthatatlan – külföldről sokkal nagyobb nyitottságot látunk ebben is, mint itthon. És a probléma nem az, hogy a termékünk működik-e, vagy nem, hanem hogy az emberek hajlandóak-e kipróbálni, bizalmat szavazni az újnak. Ha már van előttük példa, akkor azt szívesebben követik, minthogy elsőként próbáljanak ki valami szokatlant. Ez nekünk nagyon fontos terület, ezért próbálkozunk, és arra megyünk, ahol kinyílik egy ajtó. Úgy látjuk, világcégek is szóba állnak egy kis magyar családi vállalkozással, tehát haladunk előre.
A cikk eredetileg a vg.hu-n jelent meg.
