Megduplázódott a megyék többségében az elmúlt évtizedben a nettó fizetések értéke, ám a budapesti fizetésekkel összevetve a dinamikus felzárkózás ellenére sem csökkent számottevően a vidéki keresetek lemaradása
– derült ki a Központi Statisztikai Hivatal területi statisztikáit összegző gyűjtésből. Hiába emelkedett nagyobb mértékben a teljes munkaidőben alkalmazásban állók nettó átlagkeresete 2010 óta, alig szűkült az olló a fővárosi és a vidéki fizetések között.
A legnagyobb bérkiáramlás ez idő alatt Győr-Moson-Sopron megyében volt, ahol 130 ezer forintról 303 ezer forintra, azaz 131 százalékkal nőttek a nettó keresetek, az ország egyik legszegényebb megyéje, Szabolcs-Szatmár-Bereg azonban továbbra is sereghajtó, arányaiban is kisebb volt a béremelkedés üteme (105 ezerről 196 ezerre).
Abban sem történt változás, hogy még mindig Budapesten keresik a legtöbbet a munkavállalók, a 351 ezer forintos nettó több mint a duplája a tíz évvel ezelőtti bérszintnek.
Az iparosodottság és a bérszint között van összefüggés, ráadásul az ipari keresetek magasabbak a nemzetgazdasági átlagnál, vagyis a több ipar felfelé húzza a területi bérszintet – magyarázta a VG-nek a regionális egyenlőség lehetséges okait Matheika Zoltán, a Kopint-Tárki vezető kutatója. A szakértő rámutatott:
ha az iparosodottságot az egy főre jutó ipari termelési értékkel mérjük, azt látjuk, hogy a négy leginkább iparosodott megye közül három esetében a bérszint is magasabb.
A legnagyobb értéket előállító Győr-Moson-Sopron megye után a sorban Komárom-Esztergom és Fejér megye következik, amit a fizetési rangsor egy az egyben lekövet, e három megyében a legmagasabb a nettó átlagbér. Ami Baranyát, Zalát és Békést illeti, ebből kettő a legkevésbé iparosodott megyék közé tartozik, Zala ipari termelése azonban majdnem közepes szintű – tette hozzá. A statisztika is alátámasztja a szakember szavait, az említett megyékben jóval lassúbb volt a bérkiáramlás, Békés megyében például a második legkisebb (89 százalékkal nőttek a nettó bérek), és az átlagfizetés (207 ezer forint) is országosan az utolsó előtti.
A keleti országrészben ráadásul továbbra is átlagosan alacsonyabbak a keresetek az országosnál. Itt Heves megyében a legmagasabbak a fizetések, az idei első fél évben 270 ezer forint volt az átlagbér.
A bérfelzárkózásban nem sokkal lemaradva Csongrád-Csanád és Bács-Kiskun megye következik. Ez utóbbiban 2010-ben még országosan az ötödik legrosszabb fizetést vihették haza a munkavállalók, de az idei első fél évben már több nyugati megyét is megelőzött, nem függetlenül attól, hogy 2010 óta a megye által előállított ipari termelés értéke megháromszorozódott. Matheika Zoltán az autóipar hozzájárulását emelte ki, bár azt is megjegyezte, hogy pontos adatok még nem állnak rendelkezésre. Mindenesetre a Mercedes és a beszállítói körének megjelenése nagyban támogathatta a bérnövekedést.
Ezzel együtt a szakértő arra is felhívta a figyelmet, hogy
az iparosodottság önmagában nem elég,
például a szintén erős iparral rendelkező Jász-Nagykun-Szolnok megye átlagbérszínvonala (231 ezer forint) viszonylag alacsony, annak ellenére, hogy az egy főre jutó ipari termelési érték a negyedik legmagasabb.
Ezt azzal magyarázta, hogy
az egyes ipari alágak bérszintjei között is jelentősek a különbségek, amit részben a szellemi és a fizikai dolgozók iparáganként eltérő aránya is nagyban befolyásol.
Bács-Kiskun megye mellett szintén pozitív példa a látványosabb bérfelzárkózást felmutató Tolna megye (270 ezer forint), amely a 2000-es évek elején még a dél-dunántúli régió legszegényebb és legkevésbé iparosodottabb megyéjének számított. Ma már mind az ipari termelésben, mind a bérszínvonalban megelőzi a szomszédos Somogy és Baranya megyét.
Minimálbér-emelés: a munkáltatóknak ennyire kell a zsebükbe nyúlniuk
(Borítókép: Europress/AFP/Dudar SZILARD)
