Párizsban folytatódott a magyar parasport aranykora: 13 sportág 68 versenyszámában 39 sportoló képviselte hazánkat, és sikerült megismételni a tokiói teljesítményt: öt arany-, hat ezüst- és négy aranyéremmel térhettünk haza. A nagy győzelmek hátteréről, aranyérmeseinkről, legendáinkról és a saját benyomásairól is mesélt Szabó László, a Magyar Paralimpiai Bizottság első embere.
Pár nappal a paralimpia befejezését követően miként értékeli a magyar küldöttség teljesítményét? Különös tekintettel arra, hogy az eskütételen megfogalmazta: 68 aranyérmet vár.
Kissé pontosítanék: nem 68 aranyérmet vártam, hanem azt mondtam, 68 aranyéremért megyünk Párizsba! És ez semmit nem változott: mi minden versenyre azért megyünk, hogy megnyerjük. Ez így volt a paralimpián és így marad utána is. Öt aranyat a négy paralimpiai bajnokunk hazahozott a nyakában, kettőt igazságtalanul elvettek tőlünk, a többiről lemaradtunk. De újra és újra visszamegyünk majd, mindegyikért.
A Magyar Paralimpiai Csapat 100 százalékból 100 százalékot teljesített. Minden sportoló, minden versenyszámban mindent megtett, amit csak tehetett. Legyen minden magyar büszke rájuk!
Ők nem csak hősök – paralimpiai bajnokok!
Valóban mindegyik versenyző hatalmas megbecsülést és tiszteletet érdemel, de kérem, vegyük külön nagyító alá az aranyérmeseinket! Kérjük, jellemezze a hősök között is az elsőket! Az úszó Konkoly Zsófia a csapat legeredményesebb tagjaként két aranyéremmel zárt (200 méteres vegyesúszás – SM9, 400 méteres vegyesúszás – S9), plusz fő számában, a 100 méteres pillangóúszásban (S9) ezüstérmet hozott haza.
Zsófi már a legnagyobbak között van – és még hol a vége… Az első nap megszerzett aranyérme megalapozta az egész csapat hangulatát. Nyugodtan, taktikusan, kizökkenthetetlenül úszott, testben, szívben, fejben egyaránt kiegyensúlyozott, erős sportoló. Végtelenül kedves és intelligens személyiség, mesterével, Jancsik Árpáddal a pécsi paraúszóműhelyben dolgoznak, amelyik hazánk egyik legsikeresebb parasportközpontja.
Pap Bianka ismét nagyot alkotott, hizen a teljes éremkollekciót elhozta Párizsból – 100 méteres hátúszásban arany-, 200 méteres vegyesúszásban ezüst-, 400 méteres gyorsúszásban pedig bronzérmes lett.
Szabó Álmos tanítványa a Vasasban, már a harmadik paralimpiája, és mindegyiken szerzett érmet. Nekem a mai napig furcsa, hogy amennyire szelíd és kedves a szárazföldön, annyira harcos és rámenős a vízben. Az ELTE joghallgatója, az egyetem „sportarca”, a sportkarrierje után jogászként is a kiválók közé emelkedhet.
Az atléta Ekler Luca is kiemelkedett a mezőnyből, hiszen Tokió után továbbra is a távolugrás (T38) királynője maradt, magabiztosan utasította maga mögé a mezőnyt, ezen kívül 400 méteres síkfutásban (T38) ezüstérmet nyert, míg 100 méteres síkfutásban (T38) az ötödik helyen végzett.
A TFSE atlétája, Szalma László mesteredző tanítványa egy igazán komplex sportember. Immár kétszeres paralimpiai bajnok, tanít a Testnevelési Egyetemen, a doktori programon vesz részt. Idén jelölt volt a Laureus-díjra, a sport Oscar-díjára a parasport kategóriában. A jövő nagy magyar sportvezetője, -diplomatája lehet!
A Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) által közreadott képen a késõbbi ezüstérmes Ekler Luca a nõi 400 méteres síkfutás T38-as kategóriájú döntõjében a saint-denis-i Stade de France-ban 2024. szeptember 7-én.
MTI/MOB/Szalmás Péter
Bár a kajakos Kiss Péter Pál még mindig csak 21 éves, párizsi címvédésével beírta magát a halhatatlanok közé. S megmentette a magyar kajaksport becsületét is, hiszen a sportág egyetlen aranyérmét szállította haza Párizsból.
Bár a győzelme papírforma volt, nem volt egyszerű odáig az útja. Sérülések hátráltatták sokszor, de mindegyiken túllendült. A Honvéd kajakosa, Pruzsina István az edzője. Peti a Testnevelési Egyetem hallgatója.
A PARASPORT CSILLAGAI SZÁMÁRA ELVÁRÁS, HOGY KÉSZÜLJENEK A CIVIL ÉLETÜKRE. NEM MARADNAK ÉS NEM IS AKARNAK ÖRÖKRE SPORTOLÓK, MAJD „EGYKORI BAJNOKOK” LENNI, NEM AZ ARANYÉRMEIK EMLÉKEIBŐL AKARNAK MEGÉLNI, HANEM A TUDÁSUKBÓL.
Petiben még két-három paralimpia is benne van, bár egyre keményebb konkurrenciára kell számítania.
Két életút – két legenda
Bár két klasszisunk „csak” ezüstérmet nyert, róluk külön kell szólnunk: a hetedik paralimpiáján tizenharmadik érmét megnyerő legendáról, a kerekesszékes vívó Krajnyák Zsuzsannáról…
Krajnyák Zsuzsanna (j) a kínai Hsziao Zsung elleni mérkõzésen a 2024-es párizsi nyári paralimpiai játékokon a nõi kardcsapat kerekesszékes vívás A kategóriájának döntõjében a Grand Palais kiállítócsarnokban 2024. szeptember 5-én.
MTI/Koszticsák Szilárd
Zsuzsi egy külön kategória őt nem lehet és nem szabad a hagyományos mércével mérni. Vannak nagy sportolók, vannak erős személyiségek, vannak nagy bajnokok és vannak, akik mindezek felett állnak, ők az idolok, a legendák. Nem tudjuk, hogy mi teszi őket azzá, nincs rá definíció. A női tőrcsapat, benne Zsuzsival, behúzta az ezüstöt, egy olyan, Hong Kong elleni elődöntővel, amelyet vívástechnikai és sportpszichológiai egyetemi órákon kell majd mutogatni.
… valamint az úszó Illés Fanniról, aki csupán négy századdal maradt le 100 m mellúszásban olasz riválisa mögött.
Talán rajta kívül alig akadt olyan, aki hitt abban, hogy akár aranyat is nyerhet. Férje, edzője, Szabó Álmos talán igen, de ez már az ő titkuk marad. Nagyon szépen és kiegyensúlyozottan versenyzett, ugyanúgy hitt magában, mint tette ezt minden más élethelyzetben. A verseny utáni nyilatkozatának őszintesége pedig mérce minden magyar sportoló számára.
Az interjú folytatódik és itt olvasható.
Címlapfotó: A magyar paralimpiai küldöttség tagjai a tiszteletükre rendezett fogadáson a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem (TF) dr. Koltai Jenő Sportközpontjában 2024. szeptember 9-én. MTI/Bruzák Noémi
