Az amerikai gyereknevelés erőteljes paradigmaváltásáról ír a The American Conservative. Soha nem látott felügyelet és kontroll alatt nevelkednek a mai gyerekek, ám ennek komoly társadalmi következményei várhatóak felnőtt korukban. A kutatók azt mondják, a jelenlegi erősen korlátozó nevelés rendkívül kedvezőtlen hatással lehet a demokratikus elvekre. De miről is van szó?
A nyolcvanas évek elején változott meg az Egyesült Államokban a nevelés szemlélete, akkoriban kezdődött a szülői kontroll szigorodása. Ahogy a cikk fogalmaz, a gyerekkor a „szabadtartásról” a „biztonságos repülés” szabályai szerint alakult át. A háttérben az a gondolat húzódik meg, hogy az élet rendkívül veszélyes, de anya és apa mindent megtesznek azért, hogy megóvjanak a bajtól. Ezzel párhuzamosan komoly nyomás nehezedett azokra a szülőkre, akik szabadabban, enyhébb felügyelettel szerették volna nevelni a gyerekeiket.
A statisztikák is elképesztő változásról árulkodnak:
– míg a nyolcvanas években az iskoláskorú gyerekek 40 százaléka élvezhette önfeledten a szabadidejét, a kilencvenes években már csak 25 százalékuk,
– a kisgyermekek iskolában töltött ideje a napi 5-6 óráról 7 órára nőtt a 2000-es évek elejére.
Alaposan megváltozott az óvodai nevelés is, a felfedezésre, mozgásra, a fantázia használatára és a szabad játékra fordítható idő szinte elenyésző lett, helyette hosszas tanórákon a szigorúan előírt tantervet hajtják végre, és államilag standardizált teszteket „írnak” a kicsik. Érdekes jelenség az is, hogy a játékvásárlási szokások is átalakultak, a nyolcvanas években gyurmát meg építőkockát vettek elsősorban a szülők, ezekkel szabadon alkothatott a gyerek. A mai menő játékok, az akciófigurák, vagy a videójátékok már jóval kevesebb teret adnak az önálló gondolkodásnak, sokkal inkább struktúrálják azt.
A sors fintora, hogy úgy fest, az irracionális szülői korlátozás sokkal komolyabb veszélyt jelent a gyerekek számára, mint a bűncselekményektől, az idegenektől való félelem vagy a játszótéri biztonság.
A túlféltő anyák gyermekei naponta két órával többet töltenek el a tévé előtt, ahelyett, hogy a szabadban játszanának. Mivel az amerikai gyerekek átlagosan napi 18 percet töltenek mozgással az iskolában, nem meglepő, hogy jelentősen megnőtt a túlsúlyos kiskamaszok száma. Emellett a szakértők azt is gyanítják, hogy a szabad mozgás hiánya összefüggésben áll a gyermekkori magatartászavarokkal, az agresszióval, a kontrollálatlan haraggal.
Számos magyarázat született a fenti jelenség értelmezésére, ezek között megjelenik a hetvenes évek ijesztően nagy bűnözési hulláma, de az is, hogy mindennapos problémákat pszichológiai jellegűnek értelmezték, terápiázták, ami megzavarta a gyerekek természetes érési folyamatát. A szülőkben kialakult szorongással teli világnézet megnehezíti a szülő-gyerek kapcsolatot, de az is fontos, hogy játékok fejlődése milyen irányba ment el. Egy érdekes adalék: sohasem volt ennyire kevés játszótéri homokozó New Yorkban, mint manapság.
Mindennek következtében a szakemberek egyfajta autoriter forgatókönyvet látnak kibontakozni, ezt alátámasztják a társadalomkutatók is. A néhai Alice Miller pszichológus a náci és a szovjet diktatúrákat vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy a túlzóan tekintélyelvű, poroszos személetű, feltétlen engedelmességre alapozó nevelés is oka annak, hogy németek milliói támogatták a náci ideológiát. A tekintélyelvűség ellenszere az autonómia biztosítása – jelzi Miller – jól mutatja ezt, hogy a nagyobb autonómiában felnőtt fiatalok erőszakmentesen váltottak rendszert a 90-es évek elején, míg a hatvanas évek baloldali diáklázadásai elvakult, kontorállatlan pusztítást végeztek.
De egy másik jelenség is az irreális félelmeik miatt a gyerekeik felett helikopterként körözők – innen a név: helikopterszülő – rovására írható. Mégpedig az amerikai egyetemeken kialakult végletesen eltúlzott politikai korrektség miatt- a finom sértésektől, a környezeti mikroagressziótól való rettegés – kialakult autoriter agyonszabályozás. Jonathan Chait, a New York Times szerzője úgy fogalmazott, hogy itt már nem a szigorú elkötelezettségről van szó a társadalmi egyenlőség mellett, hanem antidemokratikus hitvallásről, és baloldali ideológiai elnyomásról.
Egyelőre komoly fejtörést okoz az amerikai társadalomkutatóknak, hogy miért lengett ki az inga ennyire, a szülők miért hangolódtak rá a tekintélyelvű nevelés dogmáira, és hogy ennek milyen következményei lesznek a jövő demokráciájára nézve.
A borítókép csak illusztráció. MTI/EPA/Catrinus Van Der Veen
