Pedig az idei év (eddig) legnagyobb figyelmet kiváltó voksolása így is drámai változásokat hoz Franciaország és az EU számára. Ami a pártokat illeti, ott a leköszönt elnök, Francois Hollande Szocialista Pártja (PS) megsemmisítő vereséget szenvedett, a voksok alig 10 százalékát kapták. A másik “nagy” párt, a mérsékelt jobboldali Republikánusok 21 százaléka is csak a többiekhez képest jó, a június 18-i második forduló után várhatóan ők adják a legnagyobb ellenzéki frakciót.
A májusi győztes, Emmanuel Macron elnök La Republique en Marche! (LR) frissen alapított pártja tarolt, majdnem egyharmadnyi támogatottságot szerzett. A várakozások szerint az LR adja a második forduló után az 577 fős francia Nemzetgyűlés képviselőinek többségét, így a korábban várt politikai társbérlet elmarad.
Az eredmény láttán egyre többen forgatják Macron tavaly ősszel írt “Révolution” (“Forradalom”) című könyvét, hátha abból okosabbak lesznek a britek távozása után Európa második legerősebb nemzetgazdaságának jövőjét illetően.
Az LR eddig ugyanis nem sokat árult el programjából. A választások előtt kiszivárgott a munkajog tervezett reformja, ami a Macron korábbi gazdasági minisztersége alatt elkezdett munka folytatása lenne. Nem véletlen, hogy az eféle részletekkel nem paprikázták fel a szavazókat, hiszen “az igazság minden részletének kibontása” óriási tiltakozást és protesztet váltana ki.
Macron német mintára liberalizálná a munkaerőpiacot, így pl. az ágazati szinten befolyásos szakszervezeteket az üzemekben kötött bérmegállapodásokkal cselezné ki, ahol már alacsonyabb a szervezettség. A francia politika egyik szent tehenének számító 35 órás munkahetet meghagyná ugyan, azonban visszaállítaná Sarkozy korábbi elnök intézkedését, és megszüntetné az e fölötti túlórák különadóját.
Macron már az elnökválasztás idején beszélt 120,000 közalkalmazott elbocsátásáról és évi 60 milliárd euró kiadáscsökkentésről, amihez további megszorításként a társasági adó 33,5 százalékról 25 százalékra csökkentése miatti kompenzáció is társulhat. Ez egy óvatos becslés, hiszen Trump és Theresa May is 15% körüli társasági adót szeretne, hogy az angolszász multicégek otthon csapassák le nyereségeiket, és ne adóparadicsomokban.
A fiatal francia elnöknek jól jön a kényelmes parlamenti többség, hiszen a Berlintől várt eurótízmilliárdokért cserében el kell kezdeni a régóta halogatott strukturális reformok végrehajtását. Brüsszel sem hunyhat már sokáig szemet a GDP 3% fölötti költségvetési, és a 100% közeli államadósság hiánya fölött.
A második forduló után indulhat a “fentről indított” forradalom, ami sokakat, pl. a német Die WELT cikkíróját, Napoleónra emlékezteti, aki szellemes szójátékkal Macronaparte eljöveteléről beszél.
A francia példát élénken figyelik az eurózóna másik “beteg emberénél”, az olaszoknál is, ahol Matteo Renzi igyekszik (lehetőleg még az idén) a sikerreceptet lemásolni. A sikert befolyásolja, hogy Macronék a most kapott felhatalmazást mennyire bátor reformokra használják, illetve az is, hogy a jóléti vívmányaikhoz ragaszkodó franciák mindehhez mit fognak szólni.
Borítókép: Emmanuel Macron francia elnök és felesége, Brigitte Trogneux leadja szavazatát az észak-franciaországi Le Touquet településen 2017. június 11-én, a kétfordulós francia parlamenti választások első fordulójának napján. (MTI/EPA pool/Christophe Petit Tesson)
