Egy válság felé közeledve kevesen vágnak új vállalkozásba. Fazakas Ágnes viszont három év várakozás után, idén ősszel úgy döntött, nem létezik ideális időpont egy kereskedelmi galériával kombinált kávézó-bisztró elindítására, úgyhogy ő belevág. Művészettörténészként ugrott fejest az üzleti világba – amiben bízik: az ízlése és az általa gyűjtött, letűnt mesterségekről mesélő, különleges tárgyak ereje.

Fotó: Varga Krisztián
A vg.hu-nak adott interjúban az Asterisk, The live in Gallery tulajdonosa arról is beszélt, hogy szerinte élettel telik meg a tér, ha egy üzlet vendéglátó funkciót is ellát. Van idő leülni, enni-inni, és közben nézegetni. Ahol kávézó vagy bár és művészeti galéria fuzionál, ott a művészeti részt általában a kortárshoz kötik. Ilyen szintű régiséggyűjteménnyel kombinálva ritka. Nála főleg art deco tárgyak vannak a bornyitóktól a csillárokig, a hamutálcáktól a kisasztalokig, üvegből, kerámiából, fémből, főként az 1920-as, 30-as évekből.
„Ezek eredetileg is használati tárgyak voltak, már nem az arisztokráciának, hanem a jómódú polgárságnak készültek, otthonokba – meséli. – Épp ezért nem steril, szinte múzeumi környezetben szerettem volna megmutatni őket. De nem is piaci zsibvásár hangulatban – amit ugyan nagyon szeretek, de viszonylag sok hazai régiségüzletre jellemző. A szakmámból adódóan ez egy kurált gyűjtemény, tematikusan rendezett, szaktudással összerakott. Nincs olyan tárgy, amely mögé ne tudnék odaállni a történetével és azzal, hogy miért jó, miért éri meg beruházni rá. Viszont egy megélt környezetbe helyeztem, hogy el lehessen képzelni, milyen lenne vele lakni.”
Fazakas Ágnes elmondta, hogy rengeteg munkát kell tennie a kutatásba így is, hogy egy globális virtuális (és néha fizikai) bolhapiacról kell válogatnia. A kereskedő nyilván akkor tud jó üzletet csinálni, ha az eladó nincs tisztában azzal, hogy mit ad el. „Ez ma már elég ritka, sőt, az internetes tájékozódásnak köszönhetően sokszor azt látjuk, hogy a fair kereskedővel szemben is irreálisan magas árat várnak el a vevők egy-egy tárgyért. Ha Marika néni otthonában a fia talál egy vázát, megfordítja, lát rajta egy pecsétet, és rákeres, hogy ez mi, lehet, hogy ráakad egy Christie’s aukcióra, ahol súlyos összegekért kelt el valamikor egy hasonló váza. De azt nem biztos, hogy tudja, hogy sokszor az eladás körülményei befolyásolják az árat, és az aukciós házak is elég tetemes költséget számolnak fel. Továbbá lehet, hogy egy első látásra hasonló tárgyat talál, ami viszont ilyen- vagy olyan okból más valós értéket képvisel. Minél igényesebb, specializáltabb egy online portál, kereskedőként annál valószínűbb, hogy ott nem fogunk nagy vételt csinálni. Ha kiguberálunk egy kis cseh, lengyel, francia vagy német portálról egy tárgyat, azzal sokkal jobb üzletet köthetünk, de rá kell találni a megfelelő keresőszavakra is ahhoz, hogy a kincsek megmutassák magukat – ez is egyfajta ásatás.”

Fotó: Vadnai Szabolcs
A teljes interjú a vg.hu-n olvasható.