Egyre inkább felértékelődik a “silver economy”, tehát az “idősgazdaság” szerepe Magyarországon is. A még mindig rossz demográfiai mutatók arról árulkodnak, hogy a nyugati társadalmakban egyre fontosabbá válik a hatvan év feletti korosztály szerepe, ez a generáció a következő évtizedekben egyre nagyobb arányát teszi ki a népességnek. A KSH Népességtudományi Intézete adatai szerint a csökkenő magyar népességszám közben 2060-ra a születéskor várható élettartam nőknél akár 93, férfiaknál pedig 88 évre is nőhet, a jelenlegi 78-ról, illetve hetvenről. Mivel az egészségügyi szolgáltatások minősége a következő évtizedekben egyre inkább javulni fog, nem csak nálunk, hanem az egész világon azzal terveznek, hogy az idős korosztálynak nagyobb szerepet kell szánni a gazdaságban.
Ezt támasztja alá az a törvénytervezet is, amelyet a Fidesz nyújtott be a minap az Országgyűlésnek. Ennek lényege, hogy a munkaképes időskorúak foglalkoztatásának megkönnyítésére a diákszövetkezetek mintájára úgynevezett nyugdíjas szövetkezetek alakulhatnának. A Figyelo.hu is megírta, hogy a nyugdíjas szövetkezetekkel a munkaadók majd szerződést köthetnek, ők tudnak majd különböző munkákat elvállalni, elvégezni. A nyugdíjasok munkavállalása után így majd nem kell társadalombiztosítást, nyugdíjjárulékot, egészségügyi hozzájárulást fizetni, hiszen a nyugdíjasok már eleve biztosítottak. A nyugdíjukat változatlanul megkapják, pusztán csak az ott végzett munka alapján kell befizetni a tizenöt százalékos személyi jövedelemadót.
A benyújtó Fidesz szerint az előzetes felmérések alapján legalább félmillió nyugdíjas szeretne élni a lehetőséggel, és a munkaadók is kifejezetten örültek annak, hogy bizonyos területeken kedvezményesen tudnak alkalmazni nyugdíjasokat szövetkezeti formában. A kormány maximálisan támogatja a törvénytervezetet, a Fidesz-KDNP-ben pedig arra számítanak, hogy egy éven belül félmillió nyugdíjas valamilyen formában be tud majd kapcsolódni a kedvezményes és rugalmas foglalkoztatási formába.
Úgy tűnik, hogy a javaslat a szakmai szervezetek tetszését is elnyerte. A Magyarországi Diákvállalkozások Országos Érdekképviseleti Szövetsége (DiákÉSZ), a Magyar Munkaerő-kölcsönzők Országos Szövetsége (MMOSZ), az Országos Szövetkezeti Tanács (OSZT), valamint a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) közös nyilatkozatukban azt közölték, az indítvány a gyakorlatból jött igényeken alapszik, a benne felsorolt érvek a nyugdíjasok és a munkaerőpiac oldaláról világítják meg annak jelentőségét. E szervezetek azért ösztönzik a döntéshozókat a javaslat törvényerőre emelésére, mert a felsorolt szervezetek mindegyikében tevékenykedők igényt tartanak arra a tudásra, amelyre csak egy élet munkájával lehet szert tenni. Szerintük a közösségi szempontok mellett elemi érdek is a közös munka. Külön büszkeség, hogy a magyar iskolaszövetkezeti joganyag modellértékű a közérdekű nyugdíjas szövetkezetek létrehozásában.
A DiákÉSZ felmérése szerint a megkérdezett öregségi nyugdíjasok mintegy 40 százaléka vissza is jönne dolgozni rugalmas feltételek mellett. Fiak István elnök kifejtette: a szabályozás bevezetése után a nyugdíjasok kiegészítő tevékenységként rugalmas munkaidőben dolgozhatnának. A nyugdíjasnak ugyanakkor nem lenne munkavállalási kötelezettsége, és a szövetkezetnél sincsen foglalkoztatottsági kötelezettség.
Mivel a javaslat szerint a nyugdíjasok munkája után – hasonlóan a diákmunkához – a járulékokat már nem kell megfizetni, ezzel a piaci szereplők számára kedvezőbb árú szolgáltatást tudnak nyújtani a nyugdíjas szövetkezetek. Azt is mondta, hasonló lenne a cél, mint az 1983 óta működő iskolaszövetkezetek esetében, ahol az eddigi tevékenységek eredményeként mára 130 ezer diák évi 25 millió munkaórát dolgozik, évi 25 milliárd forint munkajövedelemért cserébe.
