A szerző Magyarország bemutatásával kezdi a cikket, leírja, hogy bár országunk kicsi, mégis a nyugat-európai újságok címlapján szerepel hazánk. Ahogy a Mandiner fordításában olvasható: McConnell nem tartja diktátorjelöltnek Orbán Viktort, hiszen intézkedései a kormányzó párt erősödését szolgálják, ám hazánkban nem börtönöznek be ellenzéki politikusokat, nem ölnek meg újságírókat és nincsenek brutális tüntetések sem, mint Franciaországban.
Az szerző szavai szerint Orbán Viktornak nem azért van rossz híre nyugaton, mert megszegi a demokratikus kormányzás szabályait. Azért nem szeretik hazánk elnökét, mert olyan kérdésekről beszél, amelyek Európa jövőjét határozzák meg, ám a nyugati elit utálja ezeket hallgatni.
McConnell úgy gondolja, hogy a kelet-európaiak ellenállása a progresszív dogmatikának örvendetes, s megkockáztatja azt is, hogy a nyugatiaknak tanulnia kellene a keletiektől. Mégpedig azt, hogy mi is az igazán lényeges a társadalmunkban. A szerző pedig párhuzamot talált a kommunizmus és a nyitott határok eszméje között. Olyan modellek, melyek át akarják alakítani a nyugati társadalmat, úgy, hogy nincs megbízható emberi tapasztalat sem a kommunizmusról, sem a nyitott határok eszméjéről.
„A Nyugatnak szüksége van a keleti hangokra, hogy megtalálja a túlélés ösvényét.” – zárja gondolatait az amerikai író.
Borítófotó: Koszticsák Szilárd/MTI és Szecsődi Balázs
