Összesen 17 atomerőműje volt Németország, de tavaly áprilisban annak ellenére kapcsolta le az utolsó, még működő egységeit, hogy időközben a nukleáris energia felhasználását a társadalom már támogatta volna. A német Zöldek ideológiai jellegű elszántságát mutatja, hogy a többségi álláspont ellenére a koalíciós kormány megkezdte a már leállított erőművek elbontását – mondta el lapunk megkeresésére Tatár Mihály, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány vezető elemzője.
Hozzátette, míg korábban Németország jelentős európai nettó áramexportőr volt (2013-ban például csaknem kétszer annyi áramot exportált, mint importált), az atomerőművek lekapcsolásával párhuzamosan fokozatosan növekedett az import aránya és
tavaly már jelentős importra szorult a gazdaság: nettó 17,4 TWh-t kellett az országnak importálnia. Ez a teljes éves német áramfelhasználás négyszázaléka.
Tatár Mihály rámutatott: az alacsonynak is tekinthető importhányad abból ered, hogy a német gazdaság áramfogyasztása tavaly nagyon alacsony volt a recesszió és a energiaintenzív iparágak közel húszszázalékos zsugorodása miatt. Azaz ha a a fémipar, papíripar, textílipar, kerámiaipar, petrolkémia bezuhanását nem nézzük és a háború előtti szintet vizsgáljuk, magasabb lenne az importhányad – jegyezte meg.
Jellemző és komoly felháborodást vált ki maga az import módja is – húzta alá a vezető elemző. Ugyanis amikor erős szél vagy napsütés van, egész Európában – és különösen Németországban – megugrik a megújuló áramtermelés. Miközben a média egy része lelkendezik, hogy új rekordot ért el például a szélenergia-termelés, az áram ára a kontinens áramtőzsdéin bezuhan, azaz a német megújuló energiatermelőknek fizetniük kell azért, hogy más átvegye a megtermelt áramot, számára – állami támogatások nélkül – veszteséges áron.
Viszont amikor az időjárásfüggő megújulók nem vagy minimálisan termelnek, fel kell futtatni a hazai fosszilis energiatermelést (gáz és szén). Másrészt külföldről kell megvásárolni a hiányzó áramot. Ehhez hozzájön, hogy azokban az időszakokban, amikor Németország importra szorul, máshol is gyenge a megújuló áramtermelés, az elektromosenergia-árak megemelkednek az európai áramtőzsdéken, és Németország csak drágán tud vásárolni, jellemzően éppen atomenergiát vagy éppen lengyel szénenergiát.
Mindez azzal a bizarr eredménnyel járt, hogy a német áramtermelésben negyven százalék a fosszilis energiaforrások aránya (Franciaországban hét, Ausztriában 18 százalék), és az összes felhasznált német áram 57 százaléka fosszilis eredetű, azaz, ahogyan írtuk, Németországé lett Európa egyik legpiszkosabb energiamixe.
Ami a lakossági rezsiköltségeket illeti, a német áram- és gázárak nagyon erős időbeli és térbeli szórást mutatnak, a német régiótól, a szolgáltatótól és a szerződéskötéskori tőzsdei áraktól függően. Általánosan azonban elmondható, hogy 2022-ben, az energiapiaci válság alatt az elektromos áram ára megháromszorozódott, mostanra pedig a piac megnyugvásával és a fogyasztás csökkenésével is kétszer annyiba kerül, mint a háború kitörése az atomerőművek leállítása előtt.
A német állam költséges rezsivédelme visszafogta a ténylegesen fizetett áramköltségeket, de így is az átlagos német család 1100 eurót fizet évente az áramért, a 2021-es 900 euróhoz és az atomerőművek fénykorában fizetett 500-600 euróhoz képest.
Még szemléletesebb, az összevetés, amíg az átlagos német háztartás 41 eurócentért kap meg egy kWh áramot, a francia 23 centért – emelte ki Tatár Mihály. És bár a lakosság is egyértelmű elszenvedője a német energiareformnak, de a legsúlyosabb hatások a német energiaintenzív ipart érték, mert ott az atomerőművek leállítása, az orosz gázról való leszakadás, és a felgyorsított zöldátállás nemcsak magas árakat, hanem általános üzleti bizonytalanságot, termelési környezetet is okoz – zárta gondolatait a szakértő.
A cikk itt olvasható.
Címlapfotó: Shutterstock
