A NATO legnagyobb problémája az, hogy Európa nem fog harcolni

Hírek
Üdítő hallani, ahogy az amerikai elnök felrázza az elpuhult és elcsigázott európaiakat - írja az Asia Timesban a Spengler néven publikáló David P. Goldman.  

Európai látogatása során Trump elnök hevesen kritizálta az európai NATO tagállamokat azért, mert a NATO költségvetésébe nem fizetik be az általuk is vállalt GDP arányosan 2 százalékos hozzájárulást. Hozzátette, hogy néhány tagállamnak egyenesen 4 százalékot kellene fizetni – ahogy ezt az Egyesült Államok teszik. Trump kritizálta, hogy az európaiak nem tesznek eleget kötelezettségeiknek, nem költenek saját hazáik védelmére, azt az amerikai katonákra és adófizetőkre hagyják.

Trump szavai azonban süket fülekre találnak majd az öreg kontinensen. Miért költenének az európaiak fegyverekre, amikor nem fogják használni azokat? Egy nemrégiben készült közvélemény-kutatás szerint ugyanis az európai országok állampolgárainak mindössze szerény kisebbsége fogna fegyvert hazája védelme érdekében.

willingtofightHazájuk védelmében harcolók aránya a lakosság arányában

Az ábrán az látszik, hogy a németek és a hollandok állnak a lista alján, míg a lengyelek körében a legnagyobb a hajlandóság arra, hogy fegyverrel védjék meg szükség esetén hazájukat. A felmérés szerint az oroszok körében 56, az izraelieknél 66, az amerikaiaknál 44, míg a finneknél 74 százalék az ezt gondolók aránya. El lehet gondolkodni azon, hogy mi történne, ha a finnek elhatároznák, hogy elfoglalják Hollandiát…

Ha nem akarsz harcolni, nem kellenek fegyverek – így nem csoda, ha Németországban, amelynek ugyan költségvetési többlete van, de a hadserege meglehetősen elhanyagolt állapotú. A NATO gyorsreagálású erőit vezetni hivatott német egység mindössze 9 harckocsival rendelkezik a szükséges 44 helyett. Az ország harci gépeinek csupán egynegyede harcképes.

Ha nincs olyan, amiért meghalnál, akkor feltehetően olyan sincs, amiért érdemes lenne élned – érvelt a szerző egy 2014-es esszéjében, amelyet az 1. világháború 100. évfordulójára írt. Így hát nem csoda, ha szoros kapcsolat van egy országban a harc iránti, valamint a gyermekvállalási hajlandóság között.

Az alábbi grafikon az európai országok gyermekvállalási és önvédelmi hajlandóságának viszonyát mutatja. A jobb felső sarokban lévő pötty Izraelt jelképezi.

fight-vs-fertility
Gyermekvállalási és önvédelmi hajlandóság viszonya

Oroszország potenciális fenyegetést jelent a NATO-nak, ámbár annak valószínűsége, hogy az oroszok megtámadnák az atlanti védelmi szövetség egy tagját, meglehetősen csekély. Az oroszok készek a harcra – szemben az európaiakkal. A lenti ábrán az is jól látszik, hogy a gyermekek születési száma Oroszországban jócskán megugrott 1999-óta – termékenységi rátájuk közel áll az amerikaiakéhoz

total-fertility
Teljes termékenységi arányszám

Az 1,7-es orosz érték ugyanakkor még mindig a népesség fogyását jelzi, a szinten maradáshoz 2-es érték kellene. Vlagyimir Putyin ronda egy rendszert működtet, amelyben a túlbuzgó újságírók kiesnek néha egy ablakon, s amelyben gyakorlatilag elnémították az ellenzéket. Ugyanakkor Oroszország mégiscsak sikeresen támasztotta fel a nemzeti lelkületet, ami fékezi a népesség fogyását. Ezt az európai országok nem mondhatják el magukról.

A klasszikus liberális gondolkodók, mint például Thomas Hobbes és John Locke, úgy érveltek, hogy az államokat egyének szerződése konstituálja. Az egyének biztonsága veszélyben van a “természeti állapotban”, így egyéni szuverenitásukat egy bizonyos fokig feladják annak érdekében, hogy életük és javaik biztonsága garantálva legyen.

Ez az ötlet abszurd, ám mégis nagy hatása volt  a történelem folyamán. Ha az országokat, a kormányokat olyan magánszemélyek alakítják, akiknek csupán nyomorúságos élete és mocskos javaik a fontosak, akkor miért gondoljuk, hogy közülük bárki is életét adná az adott államért, az adott kormányért, és nem inkább potyautasként várna arra, hogy mások haljanak meg javai és élete garanciáiért? Locke idejében a brit hadsereg éhező íreket fogadott fel, parasztokat kényszerítettek arra, hogy harcoljanak. Amikor Napóleon rászabadította Európára francia polgárokból álló hadseregét, a klasszikus liberális filozófiának hirtelen nem nagyon volt mondanivalója.

Ha az állami erőszakot (halálbüntetés, börtön) igazolni kívánjuk, valami többre van szükség, mint a Locke által elgondolt garancia szerepet az egyéni javakra. Az államnak valamiképpen a szenttel, a szakrálissal kell átitatódnia, garantálnia kell azt, hogy a saját, véges életünk a jövendő generációkban folytatódik. Meg kell őriznie a kulturális hagyományt, mert ezen keresztül tudunk szólni az utánunk jövőkhöz.

Európa ma egyfajta locke-i disztópia. Olyan egyének összessége, akik főleg saját hedonikus vágyaik kielégítésére törekednek, akik egy állam kormányától csupán annyit várnak, hogy az adjon garanciát életük és javaik védelmére. Arra már nem hajlandóak, hogy életükkel is védjék ezeket a garanciákat.

Üdítő volt hallani, ahogy Trump elnök megpróbálta felrázni az elpuhult és elcsigázott európaiakat, sokkal inkább mint a szokásos mantrákat az atlanti szövetség dicsőségéről és az amerikai katonák hőseisségéről.

 

Ezek is érdekelhetnek

További híreink