A teátrum azért mérföldkő honi színjátszásunkban, mivel az első magyar nyelvű együttes volt Pesten. Addig a Német Színházban léphetett fel a magyar társulat, a mostani Vörösmarty téren, s ha a színészek nem voltak hajlandóak német nyelven játszani, csak statisztálhattak a – hivatalos nevén – Királyi Városi Színházban.
A Bajza József igazgatta együttes 1840-ben a vármegyétől az állam tulajdonába került, s az Országgyűlés azon nyomban átkeresztelte Nemzeti Színházzá. Nyitó bemutatóját augusztus 8-án tartotta, Erkel Ferenc első operája, a Báthory Mária került színre. Bizony, akkoriban a színház egyaránt játszott drámát, vígjátékot, népszínművet, operettet és operát. Arculata folyamatosan alakult olyan igazgatók irányítása alatt, mint Paulay Ede – Az ember tragédiájának első színre vivője – és Szigligeti Ede – aki alatt prózai együttessé vált a teátrum.
Mindeközben a főleg könnyed zenés darabokat játszó Magyar Színház a mai Hevesi Sándor térre költözött, s működött folyamatosan egészen államosításáig, amikor, 1947-ben a Nemzeti kamara színháza lett.
Az Astoriánál játszó Nemzeti, mivel a színházat elbontották 1908-ban a Népszínház épületét foglalta el a Blaha Lujza téren. Hosszú korszak következett, két világháborúval, Trianonnal, „felszabadulással”, ötvenhatos forradalommal, mígnem 1964. február 13-án a televízióban, Szepesi György mikrofonja előtt Sarlós István, a Fővárosi Tanács végrehajtó bizottságának elnöke bejelentette: metróépítés miatt lebontják a Nemzeti Színházat.
Az együttest először a Nagymező utcai Tháliába, majd a Hevesi Sándor térre, egykori kamaraszínházába deportálták. Az elvtársak a metrót mindössze ürügyül használták, a helyzet úgy festett, hogy az elavult épületgépészeti technika, illetve a kupola felújítása annyi pénzt emésztett volna fel, amennyi nem állt rendelkezésükre. Meg is fogalmaztak egy titkos javaslatot, amely szerint új Nemzetit kell építeni a Dózsa György úton.
1965. április 23-án körbe kerítették a Nemzeti Színházat a Blahán. Rendőrök igyekeztek szép szóval, majd emelt hangon eltessékelni az embereket. Sikertelenül. Mindenki dermedten állva, hitetlenkedő tekintettel nézte, amint lerobbantják és a földdel teszik egyenlővé a nemzet színházát. Miután elült a porfelleg, hosszú percekig nem mozdult senki.
A bolsevik hatalom végleg el akarta törölni a polgári múlt káros szellemét őrző Nemzetit. Sikertelenül. A gaztettre ma csupán az elvadult, közparkként működni sosem tudó tér, mondjuk inkább, közlekedési csomópont emlékeztet.
