Nézzük a momentumos tényeket. A szervezetről 2017 januárjáig senki, egy árva pisszenést sem hallhatott. Pedig a fiatalok – saját bevallásuk szerint – már hónapokkal korábban is működtek, de nagyjából semmit nem csináltak. Az aktivitásuk abból állt, hogy beterjesztettek egy népszavazási kérdést arról, hogy Budapest ne rendezhessen olimpiát 2024-ben.
Januárban aztán, az ismeretlenség homályából előlépve, ügyes koordinációval, önkéntesek százaival kisegítve elkezdték gyűjteni az aláírásokat az budapesti olimpiával szemben. De mindezt nem apuék XII. kerületi házának gyerekszobájában, a garázsukban, vagy a pincében kellett kiötleniük, hiszen találtak maguknak egy belvárosi központot is, amelyhez – teljesen véletlenül – egy volt szocialista, majd Bajnai Gordon-támogató hölgy bérmentve biztosított székeket. Mert hogy is nézett volna már ki, hogy a Hollandiából, Németországból és Angliából visszatérő fiatal aktivisták a földön üldögélnek, miközben Orbán Viktort akarnak buktatni. De valahonnan rendelkezésre állt az aláírásgyűjtés megszervezéséhez szükséges számítógépes rendszerük is. Az is teljesen véletlenül eshetett meg, hogy egy ügyes programozó is épp a szervezetnél kopogtatott, és tagja lett a szervezetnek, az ő munkájának köszönhetően tudták beosztani, hogy mikor és hol standoljanak aláírásokért a fővárosban.
És a siker elementáris volt, az olimpiát megbuktatták, több mint kétszázezer aláírást gyűjtöttek. Erre eddig egyik ellenzéki párt sem volt képes. Ezután Fekete-Győr András, a mozgalom arca, a februártól párttá szerveződött csapat elnöke annyit szerepelt a médiában, mintha olimpiát nyert volna. Pedig épp ellenkezőleg, megbuktatta a budapesti olimpiát. Ennek örömére beindult a liberális média: megmondóembereik a tőlük megszokott módon a megváltót köszöntötték a Momentumban, a tenyerükön hordozzák őket, öles cikkekben foglalkoznak velük, és még egy pisszenésüktől is alélva ájuldoznak.
Eközben azon kívül, hogy nem akarnak olimpiát, csak azt tudjuk róluk, hogy Brüsszel-imádók, versenyképes oktatást és egészségügyet szeretnének, és persze melegházasság-hívők, a “családpolitika” ezzel kipipálva. De ők bevallásuk szerint nem baloldaliak. Nem is azok, egyértelműen kozmopoliták és liberálisok.
A baloldal csak bámul mint a moziban, hiszen az állami támogatásban nem részesülő szervezet, akikről az év elejéig még senki nem hallott, ma már öles köztéri plakátokon hirdeti magát. Persze, az is a véletlen műve lehet, hogy lila posztereiket a Simicska Lajos érdekeltségébe tartozó MAHIR-helyeken láthatjuk, ami listaáron több tízmillióba kerülhet. Emellett a Sziget nagyszínpadával vetekedő óriáspódiummal és hangosítással nagygyűlést szerveznek a Hősök terén, vezetőik pedig végig roadshow-zzák az egész országot – a benzinpénz, a terembérlés nem két forint – szervezik a pártot.
Azt állítják, közadakozásból fedeznek mindent. De az a nép, amelyből szerintük négymilliónyian a szegénységi küszöb alatt élnek, vajon hogyan támogathatná őket? Ez kínos ellentmondás.
A Momentum anyagi sikerében én inkább egy amerikai milliomos nagybácsi segítségét sejtem. Jól tudja, hogy Magyarország számára újra az ígéret földje legyen, most kell befektetnie.