Sokan beszéltek a mai tüntetésen, de Papp Réka Kinga megunhatatlan. Ő a régi ripacsok egyike, ebből lehet pontosan tudni, hogy a legújabb hullám sem újhullám. Ami vicces, hogy erre ő maga is felhívta a figyelmet. Elmondta, hogy hét éve pont ugyanott, ugyanúgy tüntizett az “elnyomás” ellen. Egyrészt ez nagyon biztató azok számára, akik most azért vonultak utcára, hogy most aztán már tényleg megbuktatják Orbánt. Másrészt ez még annál is szomorúbb, mint ahogy elsőre hallatszik.
Na igen. Hét-nyolc éve játsszák a forradalmárt ugyanazok a ripacsok, folyton újabb és újabb ripacsokkal kiegészülve. Ezalatt a forradalom csak nem akaródzott kitörni, és a földalatti mozgalmak romantikájától szédelgő főkolomposokból sem lett mártír. Hiába óbégatták minden egyes alkalommal, “vessetek a mókusok elé!” “az elnyomó hatalom” rájuk sem bagózott. Hiába lehetne gyanús mindez azok számára, akik folyton utcára vonulnak “diktatúra” hívószóra, úgy tűnik mégsem az. De az is lehet, hogy a színpadi rángatózás rendszeres helyszíni elviselői is pontosan tudják, hogy ez csak hisztériakeltés, ők pedig nagyon is szeretik, hogy rendszeresen akad alkalmuk egyet hisztizni.
Bölcs egyházi vezetők mondogatják gyakran manapság: “nincs rosszabb a vasárnapi kereszténységnél”. Dehogy nincs! Nagyon is! A hétvégi forradalmárkodás. Hét-nyolc éve kell elviselnünk a szekunder szégyent, amint a sok hétvégi forradalmár csápol a színpadon áldozati szerepben tetszelgő régi és új ripacsokra.
Márki-Zay Péter, az egyik új ripacs arra kérte a tüntetőket, köszöntsék egymást a béke jelével katolikus szokás szerint. Persze Márki-Zay megengedheti, hogy a kereszténységet keresztezze a politikával, de ez a téma már lerágott csont.
Viszont, ha már a katolikus szentmisénél tartunk. Nos, kedves régi és új ripacs hordószónokok és hétvégi forradalmárok, a tünti véget ért, menjetek békével!
Istennek legyen hála!
Borítókép: MTI/Szigetváry Zsolt
