Emir Kusturica „A papa szolgálati útra ment” című filmjében ábrázolja zseniálisan ezt a helyzetet. A főhőst egyetlen mondatáért ítélik munkatáborba, mert azt merte mondani egy Marxot és Sztálint ábrázoló újság cikkre, hogy „Ez már túlzás!” A barátnője árulta el, a saját sógora juttatta munkatáborba. Szerencsétlenségére még azt a mondatot is kiejtette a száján, hogy „Ebben a tébolydában nem lehet szeretni”. Szomszéd a szomszédját, testvér a testvért jelentette fel, és elég volt egy, a hatalomnak nem tetsző mondat a többéves szenvedéshez, börtönhöz, kivégzéshez.
Ezeket a veszélyes jeleket ma minden fejlett neoliberális demokráciában látjuk. A szocializmusban azt mondták: reakciós, kispolgári, klerikális, eszmeellenes, pártellenes. Ma azt mondják: homofób, xenofób, rasszista, szexista vagy a transzfóbia gyűlölet bűncselekményét követi el. Aki valamelyik negatív jelzőt megkapja, már ítélet alá esik. Az emberek félnek és hallgatnak. Humanizmusnak, szolidaritásnak hívják a muszlim tömegek inváziójának támogatását, míg ennek ellenkezője az antihumánus, nem szolidáris, rasszista, fasiszta jelzőt kapja és retorzió várható. Az EU például gazdasági retorziókkal készül büntetni a nem befogadókat, akik jelzőik szerint nem humánusak, nem szolidárisak, nem befogadók, tehát rasszisták, fasiszták.
Norvégiában már több mint egy évtizede „gyűlöletbeszéd” ellenőröket tartanak a főbb újságok kiadói. Feladatuk szerint törölniük kell azokat a mondatokat, amiket ők gyűlöletbeszédnek minősítenek. A gyűlöletbeszéd elkövetői nem a trágárkodók, nem a gyilkosságokra felbujtók, hanem a szerintük homofóbok és rasszisták vagy egyéb hasonló kategóriába esnek. Ezt már mi is megtapasztaljuk a Facebook letiltásokban. Ám hazánkban is működnek gyűlöletcselekmény és gyűlöletbeszéd ellenes civil szervezetek. Honlapjukon maguk sorolják fel a tagokat: a Soros által támogatott Amnesty International, Háttér Társaság (LMBTQ emberek jogainak védői), Magyar Helsinki Bizottság, Társaság a Szabadságjogokért (TASZ). Fő tevékenységi területük a szexuális irányultság, nemi identitás, a Pride résztvevők védelme. Ruha nélkül lehet az utcán vonaglani, papnak öltözve abortusz tablettát osztani, azaz provokálni, vallást gyalázni, de ha ezért atrocitás érné őket, azonnal fellépnek a védelmükben. Ezen kívül a migránsok védelmében lépnek fel, arra biztatják az elutasított menedékkérőket, hogy forduljanak bírósághoz. Legfőbb feladatuknak tekintik a minél több migráns letelepítését országunkba, az itt lévők családegyesítését. Gyakran jelentik fel hazánkat diszkrimináció, antihumánus magatartás miatt. E civileken kívül az ELTE és a CEU gender szaka homoszexuális és LMBTQ lobbiként működik. Azt tanítják, hogy az LMBTQ és a homoszexuális propaganda tilalma gyűlölet bűncselekmény.
A nyugati társadalmakban az egyes ember van veszélyben. Egy német fiatalembert azért ítéltek börtönre, mert Facebook oldalán posztolt egy II. világháborús képet, ami Hitlert ábrázolta a muszlim vezetőkkel, akik éppen a zsidók kiirtásáról tárgyalnak. Ismeretes annak a riporternek az esete is, akit azért fenyegettek börtönnel, mert tudósítani akart a muszlim erőszaktevők tárgyalásáról. Az információ ugyanis – akár a szocializmusban – el van zárva a liberális humanizmus apostolainak nem tetsző témákban. Németországban, Svédországban sem ismerhetők meg a statisztikák teljes valójukban a muszlim bűnözésről. Az igazságról való beszédet gyűlöletcselekménynek rasszizmusnak nevezik.
E két országban talán a legvészesebb a helyzet, legjobban idézi a szocialista diktatúrák képét. Lehallgatják a telefonokat, figyelik a facebook kommenteket, és aki szólni mer, hogy nem jól mennek a dolgok azt akár munkahelyéről is eltávolítják. A valóság feltárása homofób és rasszista jelzőt kap, hogy a két leggyakoribb jelzőnél maradjunk. Elég, ha valaki annyit mond, hogy veszélyben vannak a lányaink, sok az erőszakoló a migránsok között. Másnap már nem biztos, hogy lesz munkája.
Egészen megdöbbentő a rendőrök helyzete, itt van egy kis különbség a szocialista és a mai liberális diktatúra között. A rendőrök célpontokká váltak, mind a migránsok, mind a média számára. A migránsok dühüket gyakran a rendőrökön töltik ki, a no-go zónákból valósággal elkergetik őket, életük is veszélyben van. Ők késelhetnek, ártatlan embereket robbanthatnak fel, nőket erőszakolhatnak meg, de ha erre valaki megjegyzést tesz, vagy a rendőr intézkedik, rasszista. A liberális humanizmus médiái a rendőröket nyíltan rasszizmussal vádolják, amikor munkájukat végzik, elfognak egy muszlim bűnözőt. Ezzel a társadalom rendjének alapját ássák alá, a neoliberális demokrácia halálát hozva mind közelebb. Így azt látjuk, hogy a liberális humanizmus államai túltesznek a szocialista diktatúra őrjöngésein. A nyugati kultúra halála így egyre közelebb kerül.
Nálunk a liberális humanizmus képviselői a Soros által pénzelt civil szervezetek, akik a rendőrség, a bíróság és az állam kontrollálását tekintik feladatuknak. Míg az államot nyíltan támadják, feljelentgetik Strasbourgban, addig a rendőrség és bíróság befolyásolását oktatással, érzékenyítő tréningekkel végzik. Észrevétlenül behálózták a társadalmat, „előítélet indikátorok” néven ők mondják meg, hogy mi számít gyűlöletbeszédnek, a rendőröknek, ügyészeknek, bíráknak, ügyvédeknek, aktivistáknak tartott képzéseken. A nyugati társadalmakban az emberek félelemben tartását az állam és a média végzi, nálunk az NGO-ok terjesztik a liberális humanizmus tanait és az ellenálló államot akarják stresszben tartani.
Hogy jutottunk idáig? Egyetlen magyarázat van, az ateizmus, az Istentől való elfordulás. A vaskerítésen kívül és belül egyszerre indult a folyamat. Kívül a klasszikus liberalizmus neoliberalizmusba és liberális humanizmusba való átfordulásának a szabadság szabadosságba való torkollásának eseményeit láthattuk. Belül a marxizmus és leninizmus ateizmusa, a vallás tiltása, a „vallás a nép ópiuma”marxi tétel tette meg a hatását. E két folyamat a rendszerváltás után találkozott és kezdett beszivárogni a szocializmus üresen maradt helyére. A szabadosság, a gender, a homoszexuális jogok majd a migránsok iránti álhumanizmus árad ajtón, ablakon, net-en, filmeken, irodalmon más művészeteken keresztül. A liberális humanizmus megállíthatatlan folyamata itt lebeg a fejünk felett, bár óvintézkedéseket tettünk a keresztény kultúra védelme tekintetében. De már itt kopogtat a szomszédban például a homoszexuális házasság legalizálása Szlovákiában. Meddig tudjuk tartani az állásainkat?
Mi a liberális humanizmus? Az a fajta humánum, amiből hiányzik a keresztény morál. A jó-rossz, igaz-hamis morális kategóriáit eltörölte. Relativizálta a jó és az igaz fogalmát. Liberális humanizmus az, amikor a rossz jónak látszik, amikor a hamis igaznak látszik. A gonosz a fogalmak zűrzavarát hozta létre, megtévesztve a jó szándékú embereket. A liberális humanizmus hívei az európai keresztény kultúrán nevelkedett jóhiszeműek, jót akarók, akiket a „szétdobáló” megtévesztett. Például védett területnek tekintik a homoszexuális házasságot és örökbefogadás, aki mást mond, az homofób. A migráns invázió befogadása humánus, elutasítása rasszizmus. Egy ködös humanizmus nevében akar összebékíteni mindent. Ennek tanúja az a nyugati látlelet, amit az előzőekben láthattunk. A liberális humanizmus bordélyt csinált Európából, aztán meg terrorista fészket. Ellentételezésként állította Magyarország a keresztény kultúra védelmét. Mi közép-kelet-európaiak igen érzékenyek vagyunk a diktatúrára, a besúgók, a szankciók világára egy ideológia nevében.
Nem hagyhatjuk, hogy a liberális humanizmus ideológiája, másként az álhumanizmus nevében a szocialista iszony, a véleményrendőrség újra tort üljön rajtunk.
