Milorad Dodik, a Boszniai Szerb Köztársaság vezetője és a bosnyák hármaselnökség egyik tagja, jelenlegi elnöklője ismét felmelegítette a kiválás lehetőségét. Dodik több mint másfél évtizede a boszniai szerbek vezetője. Gyakran hangsúlyozza, hogy Bosznia-Hercegovina életképtelen mesterséges tákolmány, a nyugati államok elhibázott kísérlete.
A térségben a több évszázados történelmi berögződések miatt is újra és újra fellángolhatnak az ellentétek. A boszniai szerbek különválási törekvéseinek gyökerei egészen a délszláv konfliktusok kezdetéig nyúlnak vissza. Az egykori Jugoszlávia szétesése a második világháborút követő időszak egyik legsúlyosabb polgárháborúját eredményezte a 90-es években. Tízezrek estek áldozatul az etnikumok közötti konfliktusokban, és csak a NATO fegyveres beavatkozásával sikerült megállítani a fegyveres konfliktusokat. A daytoni egyezménnyel az egykori jugoszláv tagköztársaságot az ott élő etnikumok között osztották szét. Egyik felét a muszlim-horvát föderáció irányítja, a másik felét pedig a boszniai szerbek.
Elemzők szerint érdemes odafigyelni, hogy a szakadár szerb tartománnyal, Koszovóval kapcsolatos történések az utóbbi időben hogyan „rímelnek” azzal, ami Boszniában történik – írja a VG Vajdasági tudósítója. Amikor a koszovói szerbek felett az ottani hatóságok próbálnák kiterjeszteni az államiság jellemzőit, olyankor Dodik még intenzívebben hangoztatja kiválási elképzeléseit. Amikor pedig júliusban az ENSZ képviselőjének javaslatára büntetőtörvénykönyvbe iktatták, hogy bűncselekménynek minősül a srebrenicai mészárlás tagadása, a boszniai szerb tisztségviselők bojkottálni kezdték a szövetségi intézményeket. A 2000-es évek során kapcsolták aztán össze a Boszniai Szerb Köztársaság függetlenedési törekvéseit Koszovó státuszával.
Sok szerb véleménye szerint,
Koszovó egyoldalúan kikiáltott függetlenségére válaszul függetlenségi referendumot kellene tartani a Boszniai Szerb Köztársaságban is.
Bosznia-Hercegovinában azonban az ENSZ főképviselője gyakorolja a legnagyobb politikai hatalmat. 2009 óta Valentin Inzko osztrák diplomata töltötte be a főképviselői posztot, akit Christian Schmidt német diplomata váltott fel. Amennyiben Dodik kezdeményezésére valóban népszavazást írnának ki az elszakadásról, a főképviselő valószínűleg meghiúsítaná annak a lebonyolítását. Amennyiben pedig önkényesen kikiáltanák a függetlenséget, kevés állam ismerné el azt.
A térségben a befagyasztott konfliktusok több ponton is feléledőben vannak.
Ezért aggodalmakra is okot adhat mindez. Érdekes megjegyezni, hogy a boszniai szerb ellenzék is a helyzet kiélezésével vádolja az elnököt. Közben folyamatosan csökken Dodik népszerűsége, és pártja az önkormányzati választásokon gyengén szerepelt.
Dodik sok esetben nyíltan oroszbarátnak vallja magát. Az eset pikantériája viszont, hogy a boszniai szerbek tényleges elszakadását Oroszország sem támogatja túl buzgón. Elemzők szerint azért, mert a szerbek vétói nélkül Bosznia-Hercegovina gyorsan a NATO-hoz közeledne, az esetleges NATO-tagsága pedig a balkáni befolyását megtartani kívánó orosz külpolitika kudarcát jelentené. Hivatalosan Szerbia is támogatja Bosznia-Hercegovina területi egységének megőrzését. Szerbia jelentős összegekkel támogatja a Boszniai Szerb Köztársaságban megvalósítandó projekteket is.
Sokan vannak olyanok is, akik szerint ideje felszámolni az etnikai törésvonalakat,
illetve, hogy ki kell iktatni a nacionalista szólamokat a közbeszédből a Boszniai Szerb Köztársaságban. Dodik retorikájára úgy tekintenek, hogy az a korrupciós vádakról szeretné így a figyelmet elterelni, valamint az októberben esedékes választások előtt a nacionalista bázis megalkotására törekszik. Az ENSZ októberi helyzetjelentésében Bosznia-Hercegovina esetleges felbomlása reális fenyegetést jelent a térség békéje szempontjából is. Arról is cikkeznek a külföldi sajtóban, hogy Németország és Nagy-Britannia szankciókról tárgyal, miközben Magyarország együttműködést kínál Dodiknak.
(Borítókép: A mostari híd Fotó: Zeljko Milicevic/Anadolu Agency/Getty Images)
