Tove Ernst arra hívta fel a figyelmet, hogy 2015 őszén hozott döntésével az unió – az akkor napvilágot látott adatok alapján – 98 ezer jogosult áthelyezéséről rendelkezett kétéves időszakra vonatkozóan, amely kedden jár le. Azért a 29 ezer és a 98 ezer között óriási a difi (mellesleg lehet, én maradtam le, de 120 ezerre emlékeztem), de sebaj, érkezik a magyarázat: azóta – az Európai Unió statisztikai hivatalának (Eurostat) adatai szerint -, az unió és Törökország között létrejött migrációs megállapodásnak köszönhetően a Görögországba érkező menekültek száma 97 százalékkal csökkent.
Ez esetben akkor inkább a törökökkel való megállapodást lehetne sikeresnek nevezni, nem a kvótát (habár az EU-Törökország megállapodás se a megváltás maga). Ráadásul Ernst még arra is felhívja a figyelmet, hogy még mintegy további 10000 személy várakozik áthelyezésre. Nem hiszem, hogy ők holnap maradéktalanul elosztásra kerülnek. Szóval én ezt se nevezném sikernek.
Ernst azt is megüzente a tagországoknak, hogy továbbra is tegyenek eleget vállalt feladataiknak és jogi kötelezettségeiknek az áthelyezéseket illetően, mivel az érvényes menekültkérelmet benyújtók áthelyezését előíró uniós mechanizmus szeptember 26. után is érvényben marad.
Azt is jó lenne már megértetni velünk, egyszerű földi halandókkal, hogy ők ott a felhők közé vesző Olimposzon (Bizottság) mit értenek azalatt, hogy ideiglenes intézkedés. Legközelebb ezt tisztázhatnánk, és akkor nem lenne belőle félreértés. Például én, egyszerű halandó nem vonnám kétségbe az ideiglenességét annak az intézkedésnek, ami a kiszabott határidő után is érvényben marad.
És most felsorolhatnám azt is, melyik országnak nem sikerült teljesítenie a saját vállalásait, de egyszerűbb azt, kinek igen: Málta. Ennyi. És vannak páran akik a közelében voltak, értsd: elértek kb. 70 százalékot. Persze tudjuk, a török megállapodás…
Tegyünk úgy egy pillanatra, mintha papíron tényleg sikerült volna mindenkit elosztani oda, ahova kellett, és akkor most kezdjünk el azon gondolkodni, hogy volt-e ennek értelme.
Volt-e annak értelme, hogy a „határok nélküli Európában” ide-oda pakolgatunk embereket? Mert lehet olyan számokkal dobálózni, hogy 97 százalékkal csökkent a Görögországba érkező menekültek száma, csak akkor nézzünk más számokat is, ha a kvóta sikerességét akarjuk vizsgálni. Arra például kíváncsi lennék, hányan tojtak arra, hová küldik őket, és már következő nap húztak el onnan valahova máshova.
Nem jövök rá, mire volt ez jó… Ha Németország, vagy a skandináv államok nem akartak mindenkit befogadni, azt megértem. De hogy a kvóta ebben nem segített sokat, abban biztos vagyok. Hiába találjuk ki, hogy a menekültek csak abban az országban jogosultak szociális juttatásokra, ahová osztották őket, valamiért az a sanda gyanúm, hogy ez se kijátszhatatlan ám. És ha elhagyják a nekik osztott új hazát, vajon hova máshova mennének, mint Németországba vagy Észak-Európaba?
Szóval, elég lett volna csak egyszerűen nem befogadni mindenkit, épp elég biztonságos ország van még Európán kívül is. Vajon meddig lesz ez még gondolatbűn?
Borítófotó: ensonhaber.com
