A szántás és a betakarítás ugyan nehéz időszak volt, de a középkori paraszt minimum két hónapot, de akár fél évet is pihenéssel tölthetett. Voltak családi és egyházi ünnepek, munka nélküli vasárnapok, néha mutatványosok jöttek a városba, vagy sporteseményeket rendeztek, az is mindig adott okot pihenésre. Ha nem is teljesen árnyalt ez a kép, de mégis rávilágít arra, hogy a természettel harmóniában álló, gazdálkodásra alapuló életformában voltak olyan időszakok, amikor nem szakadtak bele a munkába az emberek.
A cikkíró az állítja, a fentiekkel szemben a modern kapitalizmusban egészen más a helyzet, az amerikai munkások egy évben átlagosan nyolc napot mennek szabadságra. John Maynard Keynes, a modern közgazdaságtan atyja azt jósolta, hogy 2030-ra már inkább a szabadidő és nem a munka jellemzi majd az életmódunkat. De ez egyelőre nem így áll. Bármeddig tekintünk vissza az időben, úgy fest, az amerikai munkás ma többet dolgozik, mint 200-300-400 évvel ezelőtt élt elődei. Az élet tempója a középkorban lassú volt, volt idő nyugodt étkezésre, ebéd utáni szundikálásra. Elődeink ugyan nem voltak gazdagok, de rengeteg szabadidejük volt.
Ma viszont, a 21. században az USA az egyetlen fejlett ország, amelyben nincsen nemzeti szabadságolási szabályozás. Rengetegen dolgoznak az állami ünnepeken, nem használják fel a szabadnapjaikat. Akik eljutnak szabadságra, azok is félig készenlétben maradnak, válaszolnak az emailekre a strandon. A magas munkanélküliség, a munkahelyi bizonytalanságok miatt a dolgozók nem merik képviselni az érdekeiket, és elfogadják a rájuk kényszerített vállalati kultúrát, amelyben nincsen szabadság.
Pedig tanulmányok tucatjai írnak arról, hogy a túlterheltség a termelékenység csökkenéséhez vezet, viszont a szabadság után nő a hatékonyság, a kipihent, feltöltődött dolgozó sokkal jobban teljesít.
Már Európában is – ahol 25-30 nap szabadság jár évente a dolgozóknak – lehet hallani olyan hangokat, hogy a hosszú szabadságok világa lejárt. Azonban a kiégésen túl nem csak az idegrendszer és az egészség megy tönkre, de a családi és baráti kapcsolatok is megsínylik azt, ha nincsen elegendő szabadideje az embereknek. Furcsa paradoxona ez a modern, mesterséges intelligenciát hájpoló, digitalizáció bűvkörében élő világunknak.
