Tajvanban a múlt évben a törvényhozás zöld utat adott népszavazási kérdések megfogalmazásának, az elnökasszony történelmi pillanatnak nevezte a döntést, amely elvezeti a szigetországot a katonai diktatúrából a demokratikus berendezkedés felé.
Tíz kérdést tettek fel szombaton Tajvan lakosságának, aztán volt is meglepetés némely esetben. Mert közel sem olyan modern és haladó a tajvani társadalom, mint ahogy azt a 2016 óta hatalmon levő, liberális értékeket valló Demokratikus Progesszív Párt gondolta.
A referendumot megelőző kampány egyik fő témája a melegjogok voltak. A szavazók túlnyomó többsége a várakozással ellentétben ellenezte az azonos neműek házasságát, annak ellenére, hogy tavaly legalizálták. A szavazók egyúttal azt is támogatták, hogy a homoszexualitás tartalmakat távolítsák el az általános iskolai tankönyvekből.
A melegek jogaiért küzdő szervezetek csalódottak lettek az eredmény miatt, ám ahelyett, hogy levonták volna a tanúságot, megértették volna a demokrácia lényegét, rögtön támadásba kezdtek.
Véleményük szerint a tajvani keresztény egyházak és a családpárti civil szervezetek a hibásak a bukásért. Egyenesen agymosásnak nevezik politikai ellenfeleik érvelését, ám úgy tűnik, hogy nem tudnak mit kezdeni a helyzettel. Mellékesen hozzátéve: az ország négy százaléka tartja magát csupán kereszténynek.
A Soros György nevéhez fűződő Amnesty International már az egyenlőtlenség csorbulásáról számolt be hivatalos weboldalán.
A legnagyobb tajvani LMBTQ+ portál azt is le merte írni, hogy azok, akik nem értenek egyet a véleményükkel, azok nem tudnak racionálisan gondolkodni, hiszen vallásosak.
Megvan tehát az egyértelmű bűnös, miért bukott el a meleglobbi. A négy százaléknyi kereszténység és a családpárti csoportok miatt.
Úgy tűnik, mindegy, hogy Európa, az Egyesült Államok vagy Ázsia a helyszín, ha a haladóknak nem jön ki a lépés, mindig találnak bűnbakot.
Borítófotó: MTI/EPA/Ritchie B. Tongo
