– A baromfiágazatot legérzékenyebben érintő járvány a madárinfluenza, ám a tavalyi és idei első félévi súlyos következményekkel járó eseteit követően úgy tűnik, jelenleg veszély nincsen , hiszen nemrégiben még az állatok zárt tartására vonatkozó rendelkezéseket is feloldotta a Hatóság. Miért éppen most van napirenden a kártalanítás szigorítása?
– Igazi veszély aktuálisan Magyarországon éppen most valóban nincs, sajnos, ez a helyzet csak átmenetinek tekinthető, legújabb információim szerint ugyanis, Hollandiában már a múlt héten megállapítottak madárinfluenzát, baromfiállományokban. Ez még nem jelentős kitörés, de jelzi, hogy visszatérő betegséggel van dolgunk, ami évszaktól, évtől függően súlyos, még súlyosabb, vagy akár katasztrofális károkat is okozhat. Immár 16-18 éve jelen van Európában, és nem is látszik semmi esély arra, hogy az elkövetkezendő másfél-két évtizedben megszabadulhatnánk tőle. Ha pedig, olyan kiterjedésben zajlik le a fertőzés, mint az idén tavasszal Franciaországban, a BENELUX államokban, Lengyelországban és nálunk, az már nem csak az állattartók vesztesége. Ha a vírusfertőzés miatti állománykiírtások mértéke átlép egy bizonyos határt, az már piacbefolyásoló tényező is lehet. Közeledik az ősz, nem ringathatjuk magunkat abba az illúzióba, hogy a vándormadarak tömegeinek érkezésekor nem kell majd majd esetleg, hasonló gondokkal szembenézni. Egyáltalán nem alaptalan tehát most arról beszélni, hogy a jó gazda gondosságával eljárva minden termelőnek elemi érdeke, ugyanakkor kötelessége is a járványmegelőző intézkedéseieket a saját állománya védelme érdekében megtenni. Jó hír, hogy a termelők ezzel mostmár tisztában vannak, megértették, hogy a madárinfluenza elleni védekezés nem hatósági, nem állami feladat, hanem kifejezetten termelői felelősség. Olyan feladat és felelősség az állattartóknak, baromfitartóknak, ami alól nem lehet kibújni. Ezt a szemléletet kívánja erősíteni az EU, erre utal, hogy a magyar kormányon keresztül már jelezték, rendkívüli módon meg fogják szigorítani a kártalanítási gyakorlatot. Eddig a termelő, ha állományát a járvány miatt ki kellett írtani, szinte automatikusan, száz százalékos kártalanításban részesült. Az új kártalanítási szabályozás viszont ilyet csak rendkívüli esetekben fog megengedni, sőt, a kártalanítási összeg akár nulla is lehet, ha a különböző védekezést, megelőzést szolgáló feltételek teljes mértékben hiányoznak, vagy ha a fertőzés az aktuális hatósági szabályok be nem tartásával összefüggésben következik be.
– A kötelező állatjóléti, járványvédelmi intézkedések gyakran drága technológiai fejlesztés igényelnek. Nem jelenthet ez egy kisebb termelőnek aránytalanul nagy terhet?
– Nem, ilyesmiről nincs szó. Lehet, hogy egy kicsit erőltetett a hasonlat, de a nagyszüleim akkor is tisztaságot és rendet tartottak a konyhában, amikor nem volt mosogatógép, és nem turmixgéppel aprították fel az alapanyagot a főzéshez. A tisztaság, a higiénia megtartása az szemlélet, és nem eszköz kérdése. Ráadásul, több mint egy évvel ezelőtt külön támogatási felület nyílt több, mint kétmilliárd forint értékben azoknak a járványvédelmi eszközöknek a pótlására, beszerzésére, megépítésére.
– Jelenleg az agrárium legnagyobb rákfenéje nem a madárinfluenza, hanem a vízhiány-aszály. Ennek milyen következménye van az állattartókra, illetve, a csirkevertikumra?
– Ezt ha valaki egy fél éve mondja nekem, hogy ilyen kiterjedt, és ilyen súlyos következményekkel járó vízhiány és aszály lesz – a kettőt nyilvánvalóan kicsit külön, de mégis együtt kell kezelni – nem hittem volna el. Még két-három hónappal ezelőtt úgy látszott, hogy „csak” Kelet-Magyarországon lesz jelentős aszály, a Dunától Nyugatra eső megyék, régiók pedig meg fogják úszni az aszályt. Sajnos, nem így történt, nem esett elég csapadék az elmúlt nyolcvan-száz napban a Dunántúlon sem, így nemcsak a vízhiányos aszály, de a légköri aszály is belépett országszerte. /Légköri aszálynak nevezzük azt, amikor hiába talál valamennyi vizet a gyökér a talajban, olyan száraz és olyan meleg a levegő, hogy a levélzet kiszárad. A hőgutát elszenvedő növény vegetációs ciklusa félidőben megszakad, nem tudja a szemtermést beérlelni./ Ha mégis, akkor csak csapnivaló minőségű termést képes hozni a növény. Mindez számunkra azt jelenti, hogy egyelőre nem látszik, honnan lesz elegendő takarmány az állatoknak, köztük a mi érdekeltségi körünkbe tartozó baromfinak, csirkének a meghízlalásához.
– Az Európát sújtó csapadékhiány folyók vízhozamát is nagyon lecsökkentette, ami nemcsak az öntözést nehezíti, de a közlekedést is. Mennyiben érinti ez a probléma a magyar állattartókat?
– Ennek igen súlyos logisztikai következményei vannak, hiszen, csak a Rajna és a Majna folyón évente százmillió tonna áru forgalom szokott lenni – természetesen ez nem mind gabona. Több mint százezer tonna Európán kívülről érkezett műtrágya áll például az északi és a Földközi tengeri kikötőben is, ami nem bír elindulni sem a Dunán, sem az északi-európai folyók tengerparti kikötőiből. Ez húsbavágó probléma az állattartók számára is, mert a magas gázárak miatt az európai műtrágyagyárak leálltak, és szerintem, nem is fognak beindulni ebben az évben. Mindez befolyásolni fogja a szántóföldi növénytermesztés jövő évi hozamait. Műtrágyázás hiányában pedig, az őszi-tavaszi vetésekből kikelő növények legfeljebb 70-75 százalékos termést fognak produkálni. Vagyis az aszály okozta károk számbavételekor nekünk nemcsak a 2022 évi kár mértéket kell számba venni, de be kell kalkulálni a következő év veszteségeit is.
– Mire lehet számítani a fogyasztói árak tekintetében?
– Látszik, hogy most is az egekben van a gabonaár, és látszik az, hogy a termelőknek az a biztonsága, amit a nagy integrátorok jelentettek, és meg is teremtettek, jelentősen sérült. Nekünk megvan az a szakmai információs rendszerünk – elsősorban európai nagy baromfis, csirkés cégektől – akik elmondták, hogy a termelők tömegesen fognak leállni a csirkehizlalással már az öszi hónapoktól, szeptember októbertől – ha csak nem kapnak olyan garanciát a feldolgozótól, hogy a duplájára emelkedett takarmány, és a hat-nyolcszorosára emelkedett villany-, és gáz árát a felvásárlási árban a vágóüzemek megtérítik. Ilyen garanciát jelen pillanatban egyetlen cég sem tud adni, mert a fogyasztó jelenleg anyagilag nincs felkészülve további 40-50 százalékos baromfihús ár növekedésre..
– Az agrárium ciklikus válságai nagyon sok szereplőt viselnek meg, küldenek padlóra. A Bárány család tulajdonában lévő Master Good cégcsoport azonban teljesen válságállónak tűnik. Milyen üzleti modellben sikerül ilyen szinten kezelni a kihívásokat?
– A mi cégcsoportunk idén harmadik éve működik az általunk kidolgozott körforgásos modell szerint. Ez leegyszerűsítve azt jelenti, hogy minden agár-, és az élelmiszeripari tevékenységből, baromfi nevelésből, feldolgozásból származó minden mellékterméket valamilyen továbbfeldolgozás útján piaci termékké alakítunk, és ezért pénzt kapunk. Hogy egész konkrét legyek, a búzaszalmából hőkezelt steril almot gyártunk a csibék részére, az istállóból kikerült trágyát feldolgozzuk, fermentáljuk, értékes tápanyagot, szerves trágyát állítunk elő belőle pelletált formában. Ez utóbbi termékünk egyébként – pont az előbb elmondottak miatt – hihetetlenül felértékelődik, hiszen, vagy lesz műtrágya, vagy nem, és ha lesz is, eszméletlen magas áron lesz, ami versenyelőnyt jelenthet a mi szerves trágyánknak. A feldolgozásból kikerülő melléktermékek sem vesznek kárba. A vágóüzemi tollból, zsigerekből, fel nem használható testrészekből részben állati eledelt gyártunk, részben pedig, baromfi lisztet, tollisztet. Ezek a melléktermék feldolgozási tevékenységek – dacára annak, hogy ezeket is többnyire magas árú gázzal, magas árú villannyal állítjuk elő – jövedelmezőek. Ez a körforgásos szemléletű modell mentsvár számunkra, olyan jövedelemkiegészítés, ami folyamatosan stabil pénzügyi hátteret biztosít a cégcsoportunknak.
– Ez a fejlesztéseknek is támaszt jelent?
– Erre támaszkodva folytatjuk tovább a fejlesztéseket is. Időben ráéreztünk annak fontosságára, hogy vágóalapot saját csirketelepeinkenken – modern technológiával, minden jogosan elvárható járványvédelmi intézkedést magunk számára előírva és betartva – magunk hízlajunk meg. Ezt megvalósítandó öt évvel ezelőtt elindítottunk egy szinte erőltetett broiler telepítési programot, amit a magyar kormány ötven százalékos vissza nem térítendő támogatásban részesített. Hozzáteszem, nem csak a mi projektünk kapta meg ezt a támogatást, hanem további 300-500 állattartó gazda is. Majdnem azt mondom, hogy mindenki, aki jól kitöltötte a pályázatot, és ledátumozta, az nyert. Ebben az évben már a 5. vadonatúj telepet adjuk át. Ezt a programot most, ebben a nehéz időszakban is folytatni fogjuk, és úgy számolunk, hogy annak a 75-80 millió csirkének, amit a kisvárdai gyárunkban évenet levágunk, közel 70 százaléka 2025 közepére saját telepről fog jönni. Ez megint egy olyan biztonság, ami azt jelzi, hogy mélyen lent vannak a cégcsoport gazdasági gyökerei, így még kevésbé lesz sérülékeny a teljes integráció. Nagyon jó kondíciókkal rendelkezünk vevői oldalról is. Nagy vevőink, köztük legnagyobb az európai McDonald’s lánc – de a svájci, az angol, a kanadai, a dél-koreai vevők is – nagyon magasra értékelik a mi általunk megvalósított a teljes körű zárt integrációt. Mindez – kiegészülve ezzel a körforgásos melléktermék feldolgozási rendszerrel – stabil és működőképes. A vevők ott állnak mellettünk, nem kell vevő után szaladgálni, és az általunk előállított kiváló minőségű termékért mindig piaci árat fizetnek. Ez a piaci ár pedig egy kicsit mindig magasabb a belföldi áraknál.
– Ezek szerint a belföldi piac az Önök értékesítési portfóliójában másodlagos szerepet játszik?
– Belföldön is jelen vagyunk, természetesen, hiszen a Magyarországon levágott csirke mennyiségnek közel 40 százalékát mi dolgozzuk fel, ám nem képviselünk ekkora arányt az itthoni piacon. Ez elsősorban annak tudható be, hogy az áruházlánci beszerzők belső politikája nem is engedi meg, hogy egy cég adott termékcsoportból meghaladhatja a beszállítói mennyiség 25-30 százalékát. Vagyis, akármilyen jó az ár, akármilyen magas a minőség, ezt az arányt nem tudjuk, de nem is akarjuk túllépni. Az oszd meg és uralkodj megoldás része nem csak a magyar, de a világ összes áruházlánci beszerzési rendszerének. Ugyanakkor hozzá kell tenni, a hazai piac egy mindössze tízmilós fogyasztó, ami nem is volna alkalmas arra, hogy az általunk megtermelt csirke 40 százalékát felvegye.
– Egy időben a Master Good erőteljesen jelen volt a Távol-Keleti piacokon is. Miért változott meg ez?
– Valóban így volt. Így akkor is, amikor Magyarország éppen akkor jelentette be a madárinfluenzát, amikor egy többszázmillió forint értéket képviselő szállítmányunk sok tízmilliós szállítási költséggel dél-koreai úticéllal éppen valahol Afrika partjainál hajózott. Mivel a célország állategészségügyi szervezete és a magyar szervezet között nem volt kétoldalú regionalizációs megállapodás, egész Magyarországot tiltólistára tették, így a mi konténereinket is vissza kellett fordítani. Hab a tortán, hogy mivel út közben nem raknak ki konténert, el kellett hajózni a célország kikötőjéig, csak azt követően jöhetett vissza a hajó. Mivel az ebből a szerencsétlen helyzetből eredő kárunk több száz millió forint volt, gondolom, érthető hogy a Távol-Keletre irányuló szállítások tekintetében óvatosak vagyunk még akkor is, ha legtöbb országgal mostmár megvan a regionalizációra vontakozó kétoldalú megállapodás.
– Önök pár éve elindítottak egy vietnámi leányvállalatot csirke hizlalásra, feldolgozásra. Mennyire bizonyult jövedelmezőnek ez a befektetés?
– A beruházás elkészültét követően a COVID miatt volt két olyan év, amikor nem voltunk urai a helyzetnek, mert két hetes karantén kötelezettség mellett nem tudtunk és nem is akartunk oda utazni. Ezt a szigorú járványügyi korlátozást szerencsére 7-8 hónapja feloldották, azóta kétszer is voltam Vietnámban, a rendszer pedig kezd újraéledni. Ehhez a befektetéshez mindig is nagy reményeket fűztünk, és úgy tűnik, nem is alaptalanul, mert konjunktúra látszik kibontakozni. A vietnámi piac a maga közel százmillió lélekszámával egy nagy piac, az árak ott is mennek felfelé. Ez pedig, lehetőséget ad arra, hogy most már ne csak dolgozzunk, de szeptember-október hónaptól kezdődően egy kis pénzt is keressünk. A nyitás előtti két év pauza nyilván, nagyon komoly veszteségeket generált, de jelzem, kibírtuk.
– Mi újság a Ságával?
– A Sága az a szép lány, akit mostoha gyermekként vettünk a nevünkre, de nem gondoltuk volna, hogy egy angol tulajdonban lévő cég gazdaságilag így le tud épülni. Nyugodtan mondhatom, hogy az utolsó előtti pillanatban kaptuk ki a szakadékból, vagy a gödörből, mert már billegett. Az első év töredék év volt – 2020 január közepén vettük meg – de már ebben az évben eredményes volt.
– Vannak-e további akvizíciós terveik?
– Az elkövetkező évekbencélként határoztuk meg a pénzügyi stabilizációt. A következő három évre konkrét akvizíciós clunk nincs. Amennyiben szembe jön velünk egy jó üzleti lehetőség, azt természetesen megvizsgáljuk. Az előttünk álló három évben szeretnénk befejezni a baromfi telepi beruházásokat és minden olyan fejlesztést, amely az üzem és a baromfi telep energia felhasználási racionalitását, megtakarítását szolgálja. Korábban terveztük az új Sága megépítését, ezt azonban egyelőre egy évvel elhalasztottuk. Részben meg akarjuk várni, hogy az építőipar kijózanodjon abból a delíriumos állapotból, hogy minden páros vagy páratlan héten árat emelnek. Ennek látjuk a jeleit, látjuk azt, hogy be fog szakadni az építőipari kivitelezés – legyen az mélyépítés, vagy szerkezet építés, ugyanis, ezeken a mai építőipari anyag árakon majdnem öngyilkosság belekezdeni jelentős beruházásba.
– Hogyan látja, milyen évet fog zárni idén a Master Good cégcsoport?
– Az idei év kicsit nehezen indult – az áremelések ugyanis, mindig késéssel érik utol a költségnövekedést – de ahogy az áremelések lezajlottak, oda értünk, hogy most augusztus közepén a jövedelmezőség mértéke már megközelítette a tavalyi hasonló időszak számait. Nem akarom elkiabálni, de minden esély megvan arra, hogy legalább olyan eredményt érjünk el cégcsoport szinten, mint 2021-ben. Azért nem merem még határozottan kijelenteni ezt, mert még mindig nem látjuk az energiaárak tetejét, és még mindig nincs beárazva az idei kukorica, amiből még nem vettünk meg egy tonnát sem, és nem is tudom, hogy mennyit fogunk tudni megvenni, mert Magyarországon körülbelül 70 százalékos terméskiesés lesz.
– Pár hete elindultak az első hajók a kikötőkből az ukrán gabonával, kukoricával. Ennek az óriási mennyiségű árunak minden bizonnyal elég erős árletörő hatása lesz.
– Lesz piaci hatása, de nem biztos, hogy olyan mértékű, mint amilyenre Ön céloz. Az ukrán gabona ugyanis, most egy kicsit olyan, mint amikor van egy nagyon jó színházi előadás, van 3 szabad jegy, és négyszázan állnak sorba. A magyar határon is óriási a lökdösődés, mert sem az ukrán, sem a magyar vasút nem készült – és nem is készülhetett – fel arra, hogy ilyen mennyiségben kezeljen gabona szállítmányokat. Ennek az infrastruktúrája egyszerűen nincs meg. Csodát tehát nem várok, de az azért már is látszik, hogy főleg, a keleti országrészben van ennek a határon toporgó mennyiségnek egy árstabilizáló hatása. Én minden esetre már azt is egy hallatlan értéknek tartom, hogy lehetőségünk lesz megvenni azt a kukorica mennyiséget, amivel a jövő évi betakarításig talán kihúzzuk.
Dombi Margit
