Péntek délelőtt a CNN mintegy negyedórát szentelt a drága műsoridejéből egy "bombasztikus" sztorira, miszerint a Wikileaks tavaly szeptemberben titokban felajánlotta az elnökségért harcoló Trump kampánystábjának, sőt magának Donald Trumpnak, hogy nyilvánosságra kerülésük előtt korábban hozzáférést biztosít az úgynevezett DNC e-mailekhez. A CNN célja ezzel az volt, hogy kapcsolatot sejtessen Trump és a Wikileaks között, azaz az oroszok és Trump között, miután az amerikai hírszerzés álláspontja szerint a Wikileaks az oroszok irányítása alatt áll. (A DNC-botrány során kiszivárogtatott levelek szerint a Demokrata Párt vezetése az elnökjelöltségért folytatott versenyben Hillary Clintont támogatta. A botrány következtében a Demokrata Párt elnöke lemondott.)
A CNN egész lejárató kampánya egy e-mailre épült, amelyet egy ismeretlen és be nem azonosított személy, bizonyos Michael J. Erikson írt Trump fiának. A CNN szerint a levél szeptember 4-én landolt ifjabb Trump postafiókjában, tíz nappal azelőtt, hogy a Wikileaks nyilvánosságra hozta a DNC-leveleket.
Két aprócska hiba csúszott ugyanakkor a CNN tényfeltárásába. Az emailt nem szeptember 4-én, hanem szeptember 14-én küldték, és a titokzatos Michael J. Erikson sem a Kreml egyik alkalmazottjaként dolgozott, hanem egy mezei választópolgár volt, aki csupán felhívta Trumpék figyelmét az akkor már nyilvánosan elérhető levelekre. Magyarán hazudott a CNN, és Trump-fóbiában szenvedő amerikai sajtó, mivel kritika nélkül átvették a CNN hazug értesüléseit. A Trump elleni lejáratást csak fokozta, hogy a CNN hírét a véleményvezérek, a Demokrata Párt megmondóemberei villámgyorsan osztották a közösségi médiában. Ráadásul miután kiderült a CNN "turpissága", a megosztók elfelejtették százezres követőtáboruk figyelmét felhívni a szokásos módon politikai bombának elkeresztelt, nukleáris gombafelhővel illusztrált hír hazugságaira.
De miképpen történhetett, hogy a magát az amerikai sajtó zászlóshajójának beállító CNN ilyen sztorival kürtölte tele az étert? Miután fény derült a fake news-ra, annyival tudta le a kritikákat csatorna, hogy közölték: két egymástól független forrásuk ismertette velük az e-mail (hamis) dátumát. Ezzel tulajdonképpen beismerték, hogy a nagy tényfeltárásban csak magát az általuk hivatkozott e-mailt nem látták, csak a források által sugalltakat habosították.
A Demokrata Párt iránt elkötelezett újságíróknak köszönhetően így több millióan értesülhettek a CNN bizonyítást nem nyert propagandájáról. Nincs az az oroszok által támogatott Facebook-kampány vagy Twitter bot, amely ennyi ember agyában ültetett volna el egy álhírt, mint az amerikai mainstream média – jegyzi meg az eset kapcsán Glenn Greeneald, a The Intercept újságírója.
A kínos történetnek ezzel még nincs vége. A CNN után a nagy liberális csatornák tovább gombolyították a sztorit, élen jártak ebben a CBS és a MSNBC nagy elérésű médiumok tudosítói. Az ókori római madárjósokhoz hasonlóan rezzenéstelen arccal közölték a nézőkkel: két olyan független forrás is megerősítette a CNN hírét, akik – a magyar balliberális médiában leginkább jellemző – a magukat felfedni nem kívánó, de az eseményekre rálátó fordulattal azonosíthatóak. (Minden bizonnyal arra a két független forrásra hivatkozott a CBS és a MSNBC is, akikre korábban a CNN.) A CBS tudosítója rátett még egy lapáttal, és bejelenkezésében a két független forrás információihoz hozzátette a CIA szintén bizonyíték nélküli állításait is. Mindez azért is érdekes, mert rávilágít arra, hogy több újságíró csak azért örvend széleskörű ismertségnek, mivel papagájként ismételik el azt, amit a CIA a "szájukba ad."
A botrány kapcsán írt elemzésében Greenwald a tanulságok között arra is felhívja a figyelmet, hogy minden médium hibázhat, főleg a kényes kérdések kapcsán, ugyanakkor a mostani eset jól beilleszthető egy trendbe. Nem pusztán hibákkal, tévedésekkel van dolgunk. Greenwald az elmúlt időszakban számos hasonló álhír-terjesztést dolgozott fel, valamennyi arról szólt, hogy minél erőteljesebben "nyomja" Trump és Oroszország kapcsolatát, de kifejezetten hangsúlyozza Oroszország befolyását. A cél az, hogy napirenden tartsák ezt a feltételezést. A szerző fel is sorol csaknem egy tucatot azokból az álhírekből, amelyek az elmúlt évben erőteljeset állítottak az amerikai-orosz viszonyokról, természetesen az USA javára. Greenwald hozzáteszi, a liberális médiahálózatok által terjesztett álhírek is kockázatot jelentenek a demokráciára, függetlenül attól, ki mit gondol Putyinról és Oroszországról.
A fentiek tükrében még annyit mindenképp érdemes megjegyeznünk, némi aggodalomra ad okot, hogy jövő tavasztól amerikai kormányzati támogatással fog épülni "a független és objektív" vidéki magyar sajtó .
Borítókép: illusztráció
