A Most vagy soha! előkészítése több, mint egy évig tartott, melynek során az alkotók a film minden egyes jelenetét a legapróbb részletekig megtervezték, kidolgozták, majd számítógépes 3D modellben megépítették. A film forgatása három évszakot ölelt fel: 2022 tavaszán kezdődött, a stáb a rekkenő hőségben keresztüldolgozta a nyarat, míg az utolsó felvételek 2022 őszén kerültek rögzítésre. Végül a filmet másfél évig tartó vágó-, trükk- és hangutómunka során véglegesítették.
10.000 statiszta, 6.000 jelmez, 1.000 fős stáb, 200.000 adag étel, másfél hektárnyi valósághű díszletváros felépítése, 70 tagú zenekar, magyar filmben még soha nem látott kaszkadőr bravúrok és digitális filmtrükkök garmada, drónok, esőztető rendszerek, lánctalpas gépek és megállíthatatlan szürkemarha csorda a Nemzeti Múzeum kertjében – 1848 így elevenedik meg a vásznon.
A film egyik legösszetettebb látványeleme a piac, melynek felépítéséhez a kutatók megkeresték az összes korabeli mesterséget: például a drótos tótot, a Duna-víz árust, a szappanfőzőt.
Petőfi Sándor kiválasztása, castingja volt a legkritikusabb a szereplőválogatásnál: minden magyar színészt, aki csak kicsit is hasonlított a nagy költőre, meghívtak a válogatásra, míg végül a döntéshozók Berettyán Nándorban látták meg a számukra tökéletes költőt.
Rengeteg korabeli ruházat jelenik meg a filmben, de sok ezret speciális külföldi raktárakból kellett kölcsönözni, és több száz eredeti jelmezt korhűen megvarratni, Velich Rita jelmeztervező elképzelései szerint a legkiválóbb hazai ruhakészítőkkel. A főszereplőknek egy-egy ruhából, akár tíz ugyanolyan példány is kellett, különféle roncsoltsággal: az időjárás és a körülmények függvényében, épp mikor, milyen állapotú az adott ruha, hogy hitelesen tudja szolgálni a cselekményt.
Magyar filmben olyan különleges kaszkadőr jeleneteket még nem láthatott a közönség, mint a Most vagy soha! produkcióban. Közelharcok, támadó lovasok, vízi kaszkadőr mutatványok, és egy speciális, hazai produkcióban egyedülálló ablakon kizuhanós jelenet, amelynek vágatlanul kellett a filmbe kerülnie. A produkcióban az 1848-as utcákat vastag sár borítja, ami – a vérre menő üldözéses jelenetekben – extra terhelést jelentett a kaszkadőrök és színészek számára. A film visszatérő szimbolikus motívumai az osztrák elnyomás ködét elűző lángok, melyeket speciális effektusok és pirotechnika segítségével hívtak életre, míg a több száz négyzetméternyi ködöt ipari gépek biztosították.
A 19. századi pesti utcákon számtalan állat – kóbor kutyák és macskák, galambok, kecskék, lovak és tehenek – fordult meg, ők az idomított statisztái a filmnek. Hatalmas vállalás volt a Nemzeti Múzeum előtti sáros kertbe kivinni a szürkemarhákat, hiszen őket senki sem állítja meg, ha elindulnak. A korabeli piacon pedig tehenek, lovak, kecskék tucatjait állította csatarendbe a produkció. A szürkemarhákból is jutott a piactérre, ahol öntött beton alapra kellett építeni a karámjukat, hogy valami megállítsa őket, ha megindulnának. Ha pedig lefeküdtek pihenni, nem volt tanácsos őket felkelteni.
Fotók: Fórum Hungary
