A nők átlagosan 5,2 évet, míg a férfiak 8,1 évet töltenek vezérigazgatói pozícióban – mutatta ki a Russell Reynolds vezető tanácsadó cég elemzése, amely a világ tizenkét tőzsdéjén jegyzett vállalati adatokat vette górcső alá. Ennek oka lehet az is, hogy a nőket nagyobb valószínűséggel nevezik ki igazgatósági tagnak akkor, ha egy vállalat részvényeinek árfolyama éppen rosszul teljesít.
Ha pedig a nők válság idején vállalnak vezető szerepet, akkor ebből az is következik, hogy a hivatalban töltött idejük valószínűleg stresszes, erősebben ellenőrzött és rövidebb lesz.
A kvóta miatt vagy saját jogon kap lehetőséget a női vezető?
Természetesen „békeidőben” is jelölnek ki nőt vezetőket – veti fel Komócsin Laura business coach, utalva Heiszler Gabriellára, aki 2017 óta első számú ügyvezetőként irányítja a SPAR áruházláncot, Zolnay Juditra, aki 14 év után távozott a Metlife biztosító magyar és bolgár leányának vezérigazgatói posztjáról, vagy Ortutay Zsuzsannára, aki az INA vezetését vette át idén nyáron. Ilyen esetben egy nő átlagosan ugyanannyi ideig maradhat egy cég első embere, mint egy férfi.
Sőt, az üzleti életben most épp az a pletyka járja, hogy a kvóta miatt (amely szerint 2026 közepéig mind a 27 uniós tagállamban legalább 40 százalékra kell emelni a nem végrehajtó igazgatótanácsban a nők arányát – ha ez nem kivitelezhető, akkor a cég végrehajtási jogkörrel is felruházott igazgatóinak kell legalább 33 százalékban nőnek lenniük), a már kinevezett hölgyek hátradőlhetnek, őket a következő években biztos nem távolítják el.
Ma Magyarországon nagyjából 10 és 15 százalék közötti a női vezetők aránya,
attól függően, hogy a közoktatási intézmények első embereit – akik a leggyakrabban nők – beleszámítjuk-e vagy sem.
A férfi ego még mindig tarol
Vezérigazgató-váltáshoz a coach tapasztalatai szerint a vezetőn kívülálló és tőle függő ok egyaránt vezethet – akár nőről, akár férfiról beszélünk.
Például a családi vállalkozások esetében Magyarországon éppen ezekben az években aktuális a generációváltás ideje. Ezek a vállalkozások nagyrészt a kilencvenes években alakultak, azóta eltelt harminc év, így a cég élén álló családfő most kerül abba a korba, hogy lassan nyugdíjba megy, ki kell neveznie az utódját – akár a lányát.
Sajnos, tudok olyan családfőt, akinek fia és lánya is van, a lányát jóval talpraesettebbnek látom, vezetőnek alkalmasabbnak, de az édesapának eszébe sem jut rá hagyni a vállalkozást, mert azt – számára egyértelmű –, hogy a fiának kell továbbvinnie. Mivel mondjuk a lánya férjhez ment, és már nem a családi céget fémjelző vezetéknevet viseli, emiatt nem lehet esélyes a cég első számú vezetői posztjára. Jó példát is ismerünk persze, például a Gere Attila Családi Pincészetet, ahol Gere Andreának – az édesapja és a férje mellett – komoly szerepe van a cég irányításában, vagy a vetőmagóriást, a Lajtamag Kft.-t, ahol az alapító lánya és fia, Seiwerth Anna és Márton közösen viszik a céget.
A cikk a Világgazdaság oldalán olvasható
Fotó: Shutterstock
