Boeing-kapitány a börgöndi tragédiáról, a magyar hobbipilótákról, az „ungarische furfangról” és annak veszélyeiről

Hírek Bódy Géza
A pilótaképzésnél erőteljesebb hatósági ellenőrzésre lenne szükség, nem beszélve az „okosban” megoldott, költségkímélő, de számos rizikót tartogató sufnituningok, vizsgamódszerek beszüntetéséről – mondta Szüle Zsolt Boeing 747 oktatókapitány a Világgazdaságnak adott interjúban. A szakértő szerint az oktatás és a pilótává válás közötti időszakban óriási tudáshiány jelentkezhet, amely adott esetben balesethez is vezethet. A börgöndi tragédia is szóba került, amelyből sok tanulság vonható majd le, ha a végére ér a hosszú vizsgálat.

Szomorú apropója beszélgetésünknek a börgöndi tragédia. Mit gondol, mi történhetett?

Várjuk a hivatalos vizsgálat eredményét. Az elhunyt apa és fiú egy ismert repülőiskola tulajdonosai, oktatói voltak, itthon és külföldön is megbecsült, szeretett szakemberek. Ezek után a laikus fejében joggal fordul meg a kérdés, hogy milyen lehet egy pályakezdő tudása, és vajon elég gyakorlattal kerülnek-e ki az iskolából. Ám az lényeges, hogy kezdő pilóta nem vehet részt légibemutatón, a jogosításai másfajta feladatok végrehajtására szólnak.

Csak le lehet vonni belőle tanulságot?
Persze, rengeteg a kérdés. A bemutatók programját, részvevőit hatóságilag ellenőrzik, jóváhagyják, de mivel ez egy kiélezett repülés, előfordulhat baleset. Ám most már ne azt nézzük, hogy ki vagy kik hibáztak, hanem azt, hogy a jövőben miként lehet elkerülni ezeket a tragédiákat. Ezek feltárásához az alapokhoz, azaza képzéshez kell visszamenni. Az iskolák ajánlatait böngészve néhány tucat óra alatt szinte bárki pilótává válhat.

Ez rendben van így?

A hobbipilótáknál – akárcsak a kereskedelmi jogosultságnál – többféle képzési modul van.

Nem mindegy, hogy valaki sportrepülőre (LSA) kap pilóta engedélyt, vagy egy- illetve többmotoros dugattyúsra szóló jogosítást szerez.

Az első kategória a legegyszerűbb, az engedély akár már pár hónapon belül kézbevehető, ugyanis az elméleti képzés 100, a gyakorlati 30 órát tesz ki. Mindez 7-8 ezer euróba kerül, függően az iskolától. A képzési piramis második szintjén lévő engedélynél némileg több a tantárgy és a gyakorlati óraszám is, így az drágább is és 45 gyakorlati órát jelent.

Nem tartja ezt kevésnek?

Számomra a hangsúly nem annyira az óraszámon van – noha lehetne több –, hanem a képzés színvonalán, és azon, ahogyan azt átadják a tanulónak. Ott már látok problémákat.

Például?

Fontosnak tartom az oktatói kapcsolatot az elméletnél, azaz tanteremben vagy akár online, de hús-vér előadóval, olyannal, aki együttműködik a tanulóval.

Számos, jó példát mutató iskola van, de olyan is akad, amely digitális adathordozón adja át a vizsgára szánt tananyaghalmazt, vagy online platformon kínálja a tudást.

Szintén érdekes, hogy egyes iskoláknál a külföldi növendékek gyakorta 100 százalékos válaszokat adnak a kérdésekre, miközben köztudott, hogy a válaszok fellelhetők törökökhöz köthető, „bizonyos” internetes portálokon. És ugyanezek a növendékek olyan pocsék szinten beszélnek a rádióba, hogy képtelenség megérteni őket, annak ellenére, hogy rendelkeznek az angol rádiózáshoz szükséges hatósági okmányokkal.

Az interjú teljes terjedelemben a Világgazdaság oldalán olvasható.

Címlapfotó: Vémi Zoltán/Világgazdaság

Ezek is érdekelhetnek

További híreink