„Unalmas éveket kérünk”

Címlap
„A bankszektor együtt sír, együtt nevet a gazdasággal. Nagyon fontos, hogy az államháztartási alapegyensúlyok létrejöttek, s a kormány elkötelezett a fegyelmezett költségvetés mellett, ez segít bennünket. A növekedés tekintetében pedig az idén, de még jövőre is összejöhet a négy százalék körüli ütem; ebből fakadóan a bankrendszer, amely szerves része a magyar gazdaságnak, aktív résztvevője a bővülésnek” – jelentette ki lapunknak adott interjújában Patai Mihály a Magyar Bankszövetség újraválasztott elnöke, aki külön kitért arra is, hogy milyen viszony fűzi Matolcsy Györgyhöz és Orbán Viktorhoz, s hogy miért „ciki” közgazdászkörökben elismerni az eredményeket. 

– Hosszú ideje vezeti a bankszövetséget: immár a harmadik ciklusát kezdi meg, s a 2012-es lemondása után is újraválasztották. Mi újat tud mondani, hogy egyfolytában megválasztják a kollégái?  

– Gondolom, az elmúlt évek munkája az, amely a legfontosabb volt ebből a szempontból. Gyakorlatilag újraválasztották az egész elnökséget. Pusztán egy új személyi változás történt: a K&H Bank Magyarországról távozó vezetőjének a helyére Simák Pált, a CIB Bank irányítóját delegálták a kollégák. Az elnökség újraválasztása visszaigazolja az elmúlt időszak eredményeit. Álláspontunk mindig az volt, hogy a szakmát képviseljük, miközben folyamatosan konzultáltunk a kormánnyal és a Magyar Nemzeti Bankkal. Az, hogy a szövetség az egyik meghatározó – talán a legismertebb – érdekképviseleti szervezetté vált, a munkánkat igazolja.

– Éppenséggel a bankok nem voltak az elmúlt években a kormány kedvencei; vagy másképpen látja?

– Mindvégig arra törekedtem az elmúlt években, hogy ne konfrontatív, hanem konszenzusos módon tárgyaljunk a kormánnyal. Úgy ítélem meg, hogy a mögöttünk hagyott hét esztendőben hullámzó volt a Magyar Bankszövetség és a kabinet kapcsolata, voltak küzdelmes időszakok. Mára azonban világossá vált, hogy ebben a környezetben csak a konszenzusos politikának van esélye az együttműködésre. 

– Komolyan veszi a kormány a szövetség állásfoglalásait? 

– A kapcsolatok minőségét elsősorban nem mi irányítjuk, de azt gondolom, hogy újra az együttműködés s a kölcsönös szakmai tisztelet jellemzi a munkát. Minden lényeges témában érdemi tárgyalások tudtak megvalósulni az elmúlt ciklusban. Hasznos konzultáció alakult ki köztünk, és ez a következő időszakban is folytatódik. 

– A jelek szerint véget ért a hét szűk esztendő, s rég nem látott nyereséget könyvelhettek el a pénzintézetek a 2016-os év után. Tényleg csak az egyszeri hatásoknak tulajdonítható a profit? 

– A kivételes mértéke ezeknek tudható be. 454 milliárdos nyereséget tudtak felmutatni a bankok az utóbbi évtized több ezer milliárdos veszteségét követően. Egyszeri bevételt jelentett a szektornak, hogy tavaly számos bank értékesítette nemzetközi érdekeltségeit, konkrétan kártyatársasági részvényeket, vagy hogy – és ennek volt a legnagyobb súlya – fel lehetett szabadítani a korábbi céltartalékok jelentős részét. Természetesen erre sem lett volna mód, ha nem indult volna be a gazdaság, s nem érzékelnénk egy új, nyugodtabb időszak kezdetét. A világban most egyszerre van alacsony kamatkörnyezet és pénzbőség, ami kiszámítható feltételeket biztosít a magyar gazdaságnak. Mindent összevetve trendforduló év áll mögöttünk: a piaci szereplők többsége elkezdett növekedni üzleti értelemben, s a profitabilitás irányába mozdult. Vége annak a korszaknak, amikor sok hitelintézet zsugorodni kényszerült.

– Mekkora nyereségességi szintre tudnak beállni a bankok középtávon? 

– Ökölszabály szerint egy ilyen méretű piacon a szektor a ciklusok felszálló ágában legfeljebb egymilliárd eurónyi nyereséget képes felmutatni. Vagyis arra lehet berendezkedni, hogy békeidőben maximum 250-300 milliárd forintos profitot tudnak elérni a magyarországi bankok ágazati szinten. Kell is a forrás a digitális versenyképességhez, valamint erős, egészséges bankrendszerrel kell készen fogadni az európai pénzek belátható csökkenését.

– Jók a magyar pénzügyi mutatók, s a gazdaság is bővül. Mekkora hátszél ez a bankoknak? 

– A bankszektor együtt sír, együtt nevet a gazdasággal. Nagyon fontos, hogy az államháztartási alapegyensúlyok megvannak. A kormány pedig elkötelezett a fegyelmezett költségvetés mellett, ez segít bennünket. Növekedés tekintetében pedig az idén, de még jövőre is összejöhet a négy százalék körüli ütem. Ebből fakadóan a bankrendszer, amely szerves része a magyar gazdaságnak, aktív résztvevője a bővülésnek, természetesen elsősorban a hitelek folyósításában s ezen keresztül a munkahelyteremtésben. 

– Cserébe mit kérnek a kormánytól? 

– Miután beindult a gazdaság, és a növekedés egyértelmű, unalmas előttünk álló éveket kérünk. Vagyis ne hozzanak az illetékesek szakmai egyeztetést és hatástanulmányt nélkülöző, „kreatív”, hirtelen intézkedéseket. Ehhez, ahogy említettem, a világgazdasági környezet is támogató az olcsó pénzzel és a nagy likviditással. Óriási érték a kiszámíthatóság, az egész ország profitálhat belőle. 

– Az MNB szerint kevesebb bank is elegendő volna, de senki sem akar távozni a magyar piacról. Mi az álláspontja a szövetségnek ebben a kérdésben? 

– A bankszövetségnek ebben nincs külön álláspontja, ez az MNB véleménye, amit elfogadunk. Ugyanakkor az a fajta tisztulás végbement, amelyről a jegybank szakértői korábban értekeztek. Mintegy tíz hitelintézet kivonult. Egyébként mindig a status quo a realitás. Másrészt pedig tudomásul kell venni, hogy a magyarországi bankrendszer fontos szereplői révén is szerves része az európainak. A nagy nemzetközi bankházak pedig nemcsak üzemgazdaságossági szinten döntenek a jelenlétről, hanem átfogóbb stratégiai megfontolások alapján is. 

– Többségi hazai tulajdonba jutott a magyar bankrendszer: milyen versenyre számít a megváltozott háttér kapcsán? 

– Mindannyiunk számára fontos, hogy egyensúlyi pontra jutottunk el a nemzeti és külföldi tulajdonlás szempontjából. Ez gazdaságfilozófiai törekvése volt a hét éve felállt kormánynak. És természetesen változatlanul nagyon erős piaci versenyre számítok.

– Fogyasztóbarát, olcsóbb hiteleket szorgalmaz az MNB: eddig nem voltak ügyfélbarátok a banki kölcsönök? 

– Természetesen eddig is a fogyasztókért folyt a verseny, és az volt a sikeresebb pénzintézet, amelyik jobban kiszolgálta az igényeiket. Most egy olyan termékkört akar bevezetni az MNB, egyébként támogatottan, amely demonstráltan is a fogyasztói érdekvédelmet célozza majd. Többet egyelőre nem árulhatok el, mert megoldásközeli állapotba jutottunk a jegybankkal. Szoros tárgyalások után vagyunk, s hisszük, hogy az elkövetkező napokban létre is jön az egyezség. Tudomásunk szerint az MNB mellett működő pénzügyi stabilitási tanács dönt a soron következő ülésén erről, majd publikálja az eredményt.

– Mi várható 2017-ben a szektorban? Milyen kihívásokkal szembesülnek a hitelintézetek?  

– Miután a bankrendszer alapvetően prociklikus, ráadásul a gazdaság növekedésnek indult, most az a legfontosabb kihívás, hogy megfelelően kalibrálják a hitelkiáramlást a bankok. A történelmi tapasztalatok pedig azt mutatják, hogy eközben tudni kell befolyásolni a kockázatvállalási kedvet. Arányérzék és kockázatérzékenység – ezek a legfontosabbak ahhoz, hogy mi is egészséges, buborékmentes növekedési pályára álljunk. 

– Közben az MNB folyamatosan felszólítja a bankokat, hogy hitelezzenek. Eleget tesznek a monetáris hatóságnak? 

– A lakossági területen biztosított a gyarapodás, és a vállalati szegmensben is növekedéssel számolhatunk. Látni kell azonban, hogy a magyarországi céges hitelek hatvan százalékát nem a hazánkban működő bankok folyósítják, hanem az érintett, elsősorban multinacionális társaságok nyugat-európai hitelintézetei, vagy akár a cégcsoport saját, nemzetközi belső forrásai biztosítják a beruházás anyagi alapját. Éppen ezért a vállalati hitelek növekedése nem feleltethető meg egy az egyben a GDP-bővülésnek. Annál sokkal szerényebb, mint ami a GDP-növekedés mértékéből következne. Fontos elkerülni azt a voluntarizmust, amely eltérő adottságú időszakok adataira alapozva azt mondaná ki, hogy egyszázalékos gazdasági bővülésnek az egyik alapja a bankszektor által nyújtott 2-3 százalékos céges hitelvolumen legyen. 

– Közismert, hogy Matolcsy Györgyöt a barátjának tekinti. A munkakapcsolat egyértelmű, de lezárult-e már az ingatlanügyük? 

– Nem tudok arról, hogy közös ingatlanügyem lenne Matolcsy Györggyel! 

– Pedig közéleti téma, hogy az MNB elnöke az ön albérlője a Várban!

– Nézze, a téma kirobbanásakor banki vezetőtársaim és a szövetség elnöksége felé azonnal írásban is megerősítettem azt, amit az MNB elnöke is mondott a parlamentben: soha nem lakott a várbeli társasházi lakásomban.

– Úgy tudni, hogy emiatt az UniCredit milánói központjában vizsgálat is indult. 

– Az UniCredit központi compliance csoportja mindent átvizsgált: a sajtóban erősen tálalt lakásügy mellett az Országgyűlésben lehetséges üzleti előnyként említett Eiffel Palace finanszírozását, valamint egy a magánnyugdíj-portfóliók­ból származó értékpapírcsomag értékesítését is. Az Eiffel Palace eladásával a bank nemhogy előnyhöz nem jutott, de milliós nagyságrendű eurót veszített. Ennyi bevételtől esett el, hiszen az ingatlant a jegybanknak eladó tulajdonos így bőven lejárat előtt fizette vissza 20 éves devizakölcsönét. Az pedig egyértelmű, hogy egy korábban lezárt hitelügylet soha nem hozhatja meg a tőle eredetileg elvárt eredményt. Ami pedig az értékpapírcsomag értékesítését illeti, az UniCredit nyílt pályázaton, a legkedvezőbb árral nyerte el a feladatot. Az érintett portfóliót a bank szerződés szerint értékesítette a piacon, majd tisztán elszámolt. Visszatérve a vizsgálatokra: semmilyen visszaélést, összefonódást nem állapítottak meg egyik esetben sem, tisztességes üzleti gyakorlatunk megerősítést kapott.

– Milyen a viszonya Orbán Viktor miniszterelnökkel?  

– Úgy érzem, hogy korrekt, kölcsönös megbecsülésen alapuló beszélő viszonyban vagyunk egymással, amiben egy pillanatra sem kérdés, hogy kinek mi a súlya, szerepe. Szerintem ez a normális feltétele annak, hogy a bankszövetség és a kormány hatékonyan tudjon együttműködni. 

– Vezető bankárként milyennek tartja a gazdaságpolitikát, a fiskális helyzetet? 

– Azon kevés közgazdász közé tartozom, aki egyértelműen kedvezően ítéli meg az államháztartási-költségvetési politikát. Nem túlzás azt állítani, hogy gazdaságtörténeti jelentősége van annak, ami a magyar állami pénzügyekben lezajlott. Negyvenéves adóssága volt a hazai gazdaságpolitikának a költségvetési deficit rendezése, utoljára 1976-ban volt a mostanihoz hasonló állapot. Addig leszünk menedzselhető pályán, amíg jók a pénzügyi mutatóink! 

– Nem kis része van a gazdaságpolitikai történésekben a jegybanknak is, holott nem ez a feladata!

– Kétségtelen, hogy az MNB vezetősége hozzájárult a gazdaságpolitikai sikerekhez. Fontos szempont volt, hogy a jegybank is segítette a gazdaságpolitikát és a növekedést. Ennek a legismertebb formája volt a Növekedési Hitelprogram. De történt már ilyen a világban! Hiszen a japán jegybank vagy éppen a Bank of England már évekkel korábban működtetett ilyen konstrukciót. Az unortodoxia értelmezéséhez látni kell a világban zajló eseményeket is, nem pusztán a magyar valóságot. A monetáris politika pedig 2012 augusztusa óta megy jó irányba, ez alatt a folyamatosan mérséklődő kamatkörnyezetet értem, amelynek a hátterében a globális jegybankok állnak. 2009 áprilisa óta drasztikusan alacsonyak az irányadó ráták, amelyeket ki kell használniuk a pia­ci szereplőknek. Helyes, hogy az MNB is erre az útra lépett: az evidenciákon talán nem érdemes vitatkozni. Ráadásul a kamatpályát úgy tudta a jegybank megvalósítani, hogy az árfolyam gyakorlatilag érintetlen maradjon. 

– Azonban véleményformáló közgazdászkörökben továbbra is „ciki” elismerni a monetáris és fiskális eredményeket, még ha vannak is. Mi áll a háttérben? 

– Annak idején egy professzorom mondta, hogy két fontos szót elfelejtenek megtanítani az iskolában, de még az egyetemen is: azt, hogy igazad van. A különféle irányzatok egyébként, mint mindig, most is megosztottak. Én meg azt gondolom, hogy a tények magukért beszélnek.

Ezek is érdekelhetnek

További híreink