– Számos szakértő szerint azért lehet sikeres a jegybank monetáris politikája, mert a világban pénzbőség van, s elég azt a hullámot meglovagolni. Vagy nem így látja?
– Pont ellenkezőleg. Az MNB egy olyan új monetáris politikát vezetett be 2013-tól, amelyben a hagyományos jegybanki működést sikeresen kiegészítette innovatív, célzott, sokszor nem konvencionális intézkedésekkel. A hazai monetáris politika megújítása keretében olyan lépésekre került sor, mint a historikusan alacsony kamatkörnyezet elérése, a magyar kkv-kat támogató és hitelezési fordulatot eredményező Növekedési hitelprogram (NHP), a jegybanki eszköztár teljes megújítása, a devizahitelek forintosítása vagy a megújult felügyeleti módszertan alkalmazása. A magyar utat jellemző intézkedések sora pedig még hosszasan folytatható…
– Azért más központi bankok is alkalmaztak különböző taktikákat!
– Kétségtelen, de számos ilyen külföldi ilyen intézménnyel szemben mi nem a jegybanki mérlegeket felduzzasztó mennyiségi lazítás (QE) politikájában láttuk a kihívások kezelésének legjobb módját, mivel a célzott, innovatív eszközöket sokkal hatékonyabbnak találtuk. Az MNB úgy tudott végrehajtani monetáris lazítást, hogy közben még csökkent is a mérlege az elmúlt években. A Magyar Nemzeti Bank – immár széles körben elismert – objektív mércével is eredményesnek tekinthető válaszokat tudott adni az országban jelentkező kihívásokra. Nem mindig volt ez így, elegendő a válságot követő évekre visszagondolnunk. Amikor a pénzügyi krízis kitörése után a fejlett gazdaságok jegybankjai már javában lazították a monetáris politikájukat, az MNB sajnos még a szigorítást folytatta. A fordulat első körét a Monetáris Tanács újonnan kinevezett külsős tagjai indították el 2012 augusztusában, amikor is megkezdődött a hét százalékon lévő alapkamat csökkentése, majd az új vezetés alatt folytatódott az alapkamat-mérséklési ciklusok óvatos és következetes végigvitele.
– Meddig tarthat ki a mostani, 0,9 százalékos irányadó kamatszint időszaka?
– A Magyar Nemzeti Bank elsődleges célja az árstabilitás elérése és fenntartása. Előrejelzésünk szerint az infláció fenntartható módon 2019 közepén érheti el a háromszázalékos célt. Ehhez azonban mindvégig szükséges az alapkamat történelmi mélyponton, a bankközi kamatok nulla százalék körüli szinten tartása, valamint az MNB teljes eszköztárának a bevetésével a hosszú lejáratú hozamok leszorítása. Ne feledjük, hogy az alacsony kamatkörnyezet egy történelmileg egyedülálló lehetőséget nyújt mindenkinek: a családok és a vállalkozások – de még az állam is – olcsón és sok esetben hosszú távon fix kamatozással juthatnak forráshoz.
– A jegybank elnökeként sokszor hangoztatta, hogy hozzájárulnak a növekedéshez, a kisebb adósságszolgálathoz. Hogyan számszerűsítik ezeket a „tényezőket”?
– Az MNB a hármas törvényi mandátumával összhangban támogatja a gazdaság növekedését. A központi bank intézkedései – itt elsősorban a kamatcsökkentési ciklusokra és a Növekedési hitelprogramra gondolok – 2013 és 2016 között közel felét adták a hazai gazdasági bővülésnek. Az alacsony kamatok több csatornán keresztül is katalizálták a növekedést, az NHP pedig elsősorban a mikro-, a kis- és a középvállalkozások beruházásain, valamint az általuk megvalósított munkahelyteremtésen át hatott. A monetáris politika fordulata ezért elengedhetetlen volt a bővülési fordulat eléréséhez. Emellett az MNB egyéb csatornákon keresztül is támogatást nyújtott a költségvetési mozgástér növeléséhez, például az úgynevezett önfinanszírozási programunkon keresztül. A lazító monetáris politika következtében nemcsak a rövid lejáratú hozamok csökkentek 0 százalék közelébe, de a hosszúak is korábban nem látott szintekre estek. Így ma már nemcsak a román és a lengyel, de még az amerikai hozamoknál is alacsonyabbak!
– Rendben, de lássuk a számokat is!
– A fentiek történelmi lehetőséget jelentettek a költségvetés számára, hiszen a büdzsé kamatkiadásai a bruttó hazai termék (GDP) mintegy 1,5 százalékával csökkentek 2013 és 2017 között. Ez azt jelenti, hogy csak a múlt évben 600 milliárd, 2013 óta pedig összesen mintegy 1600 milliárd forintos kamatmegtakarítása keletkezett az államnak.
– Ha a jegybank „adja” a növekedés felét, akkor monetáris hatások nélkül a mostani bővülési ütem aligha nevezhető izmosnak. Miként lesz így felzárkózás?
– A 2010–13 között megvalósított adóreform és strukturális reformok, valamint a 2013 utáni monetáris politikai fordulatok együttesen voltak szükségesek ahhoz, hogy bekövetkezzen a növekedési és felzárkózási fordulat Magyarországon. 2013 és 2016 között átlagosan mintegy három százalékkal tudott növekedni a magyar gazdaság, ami az EU átlagát meghaladó gyarapodást jelent. A felzárkózási folyamat szempontjából most minden korábbinál kedvezőbbek az alapok, hiszen egyszerre jellemzi egyensúly és növekedés a magyar gazdaságot. A rendszerváltás óta eltelt időszak nagy részében azért nem volt sikeres a lemaradás behozása, mert hol csak bővülés jellemezte hazánkat, hol csupán ideiglenes egyensúly, vagy több esetben egyik sem. A költségvetés, majd a monetáris politika változása ebből a mederből terelte ki Magyarországot. A tartós és fenntartható felzárkózás eléréséhez azonban versenyképességi fordulatra is szükség van. Ugyanis ahhoz, hogy elkerüljük a közepes fejlettség csapdáját, olyan mértékű ütemre van szükség, amely tartósan legalább 2-3 százalékponttal meghaladja az utolérendő térség növekedési tempóját. Ettől viszont még messze vagyunk, ezért sokat kell még tenni.
– Konkrétan mit?
– A Magyar Nemzeti Bank 2016-ban megtette az egyik első lépést, amikor elkészítette szakmai könyvsorozatának második kötetét, a Versenyképesség és növekedést. Ebben ötven olyan lépést, illetve programot javasoltunk, amely a magyar gazdaság jellemzőit figyelembe véve egy versenyképességi fordulatot tesz lehetővé. Tavaly pedig megjelent a jegybank első Versenyképességi jelentése, amelyben tükröt tartottunk magunk elé, hogy lássuk, mit értünk el, s hol van a legtöbb tennivaló. Azt bizton elmondhatjuk, hogy az állami intézményrendszeren sokat kell fejleszteni és átfogó versenyképességi reformokat szükséges indítani, aminek kulcseleme kell, hogy legyen a személyi jövedelemadó további csökkentése.
– Az MNB régóta szorgalmazza, hogy a költségvetési politika támogassa a növekedést, amennyire a lehetőségei engedik. Milyennek ítéli ebből a szempontból az aktuális helyzetet és a jövőbeli kilátásokat?
– Egy gazdasági válságból csak úgy lehet kilábalni, ha a költségvetési és a monetáris politika egymást erősítve támogatja a gazdaságot. Az elmúlt években a 2010–13 közötti adóreformok beérésének, így a kamatkiadások mérséklésének köszönhetően keletkezett mozgástér a költségvetési élénkítésre, és mi mindvégig a mellett érveltünk, hogy ezt ki is kell használni. Továbbra is úgy látjuk, hogy az alaptörvényben rögzített adósságszabályunk és a ránk is érvényes uniós regulák betartása mellett a büdzsé tekintetében szintén mindent meg kell tenni a munkahelyteremtés és a versenyképesség javítása érdekében.
– Számos szakértő bírálja azért a jegybankot, mert évek óta nem éri el a fentebb is hivatkozott háromszázalékos inflációt. Miért nem jön ez össze?
– Magyarországon az infláció már a 3 százalékos cél +/–1 százalékpontos toleranciasávjában van. Sok országban örülnének, ha ilyen közel lennének az inflációs céljukhoz. Az MNB következetes, de egyszerre óvatos monetáris politikával teremti meg az árstabilitást. A kamatcsökkentési ciklusok nemcsak a gazdasági növekedést segítették, de hozzájárultak ahhoz is, hogy elkerüljük a deflációt. Ám legalább ilyen fontos az is, hogy az árstabilitást fenntartható módon teremtsük meg, ne csak ideig-óráig legyen 3 százalékon az infláció. Ezért a jegybank Monetáris Tanácsa a következőkben is mindent megtesz azért, hogy a drágulás üteme a toleranciasávon belül is egyre közelebb kerüljön a 3 százalékhoz.
– Önnek állítólag akkora befolyása van a gazdaságpolitikára, hogy az MNB-ben készül a stratégiaalkotás is. Tényleg?
– A központi bank az összes rendelkezésre álló eszközével, erőforrásaival, tudásával és elemzőképességével támogatja a kormány gazdaságpolitikáját. Az inflációs célkövetés 2001-es bevezetését követően sajnos egészen 2013-ig nem volt meg az összhang a költségvetési és a monetáris politika között, aminek az eredményeit – pontosabban a kudarcát – mindannyian megtapasztalhattuk. Hazánkban a 2013 utáni monetáris politikai fordulattal valósult meg a független, de konstruktív gazdaságpolitikai összhang, amely azóta a makrogazdasági folyamatok jelentős és tartós javulásában is tetten érhető. A Magyar Nemzeti Bank a költségvetési stabilizációra építve hozott intézkedéseket az árstabilitás biztosításához, valamint a pénzügyi egyensúly erősítése érdekében. A jegybanki programok pedig nagy támogatást nyújtottak a növekedéshez, valamint a gazdaság sérülékenységének a csökkentéséhez. Ezt a kormány is nagyra értékeli. De más példát is mondhatok. Orbán Viktor miniszterelnök úr felkérésére az MNB abba a munkába is intenzíven bekapcsolódott, amely a versenyképességi fordulat megalapozását és a továbblépési reformlehetőségek feltárását célozza. A versenyképességi fordulat elérése nemzetünk közös ügye, amelyért a jegybank a jövőben is kész lesz tenni.
– Közben ne hallgassuk el, hogy gyenge a forint. Vagy elégedettek a jelenlegi árfolyammal?
– Ami az importőrnek gyenge, az exportőrnek erős. A Magyar Nemzeti Banknak viszont nincs árfolyamcélja. Az árfolyam alakulása közvetve, az inflációra és a reálgazdaságra gyakorolt hatásán keresztül befolyásolja a Monetáris Tanács helyzetértékelését. E téren a forint stabilitása a fontos. Az euróhoz viszonyítva 2017-ben a hazai fizetőeszköz a világ tíz legstabilabb devizája közé tartozott. Az inflációs cél fenntartható eléréséhez pedig az alacsony kamatkörnyezet tartós fenntartása szükséges, mind a rövid, mind a hosszabb futamidők esetében.
– Apropó! Véleményformáló közgazdászok szerint azért nem kell euró, mert akkor nem lenne szükség az MNB-re! Ez áll a közös pénz „tagadásának” a hátterében?
– Magyarországnak csakis megfelelő felkészültség mellett érheti meg bevezetni az uniós devizát, amikor már kellően szűkebb lett a rés az eurózóna és a hazai gazdaság között. Az övezet válsága egyértelműen rámutatott arra, hogy a maastrichti kritériumok teljesítése önmagában nem elégséges a sikeres csatlakozáshoz, továbbá az euró bevezetése sem jelent garanciát az eredményes felzárkózásra. A költség-haszon mérleget tekintve legalább ennyire fontos, hogy az euróövezeti intézményrendszer is átalakulóban van, s nem látható még, milyen lesz a végén. Ezért olyan feltételrendszernek kell megfelelni, amelynek a teljesítésével a zónán belül is töretlen maradhat az ország fejlődési pályája. Az MNB öt pontban foglalta össze a megfelelő felkészültség főbb feltételeit. Ezek: az euróövezeti térség gazdasági fejlettségének a megközelítése, a pénzügyi ciklusokból adódó kockázatok minimalizálása, a versenyképesség megőrzése és javítása, a fejlett, stabil és versenyképes pénzügyi szektor, valamint anticiklikus politikák folytatásának a lehetősége.
– Az eurózóna útkeresése mellett hogyan értékelné a világ vezető régióinak a helyzet- és jövőképét?
– Mind történelmi, mind gazdaságtörténeti vonatkozásban egy olyan geopillanatnak lehetünk a tanúi, amely alapvető, globális változásokat eredményez. Az euróövezet válsága és az elhibázott brüsszeli kríziskezelés egyúttal arra is rámutatott, hogy a közös deviza alulmaradt az amerikai dollárral szemben, és nem lesz képes első számú globális fizetőeszközzé válni. Kína viszont egyre nagyobb mértékben meghatározó globális tényező, aminek egyik pillére a renminbi erősödő szerepe.
– A világgazdasági térkép átrendeződésével milyen irányba érdemes Magyarországnak nyitnia?
– Miközben a nyugat a mai napig számos kihívással és belső válsággal küzd, történelmi jelentőségű kereskedelmi útvonalak élednek újjá Európa és Ázsia között. Ennek a folyamatnak a zászlóshajója a kínai „Egy övezet, egy út” kezdeményezés, amely hazánk számára szintén lehetőségekkel teli utat kínál. Régiónk a távol-keleti óriás számára is stratégiai jelentőségű, amit mi sem bizonyít jobban, mint a kelet-közép-európai államok és Kína között köttetett „16+1-es együttműködés”, amelynek éves fórumát 2017-ben hazánkban rendezték meg. Magyarország már most is hidat képez kelet és nyugat között, s ez a szerepe még inkább erősödhet azáltal, hogy a kínai–magyar kapcsolatok átfogó stratégiai partnerségi szintre emelkedtek. A gazdaságpolitika tartós sikeréhez nélkülözhetetlen a jövőformáló kezdeményezések felismerése, márpedig a selyemút modern változata egyértelműen egy ilyen kezdeményezésnek tekinthető. A kormány keleti nyitás stratégiája is e célok elérését támogatja, amelynek a „pénzügyi lábát” a Magyar Nemzeti Bank is erősíti a renminbiprogramjával és a Budapesti renminbikezdeményezéssel.
– A jegybank tulajdonába került a tőzsde. Elégedett a BÉT elmúlt két évben nyújtott teljesítményével?
– Az MNB számára kulcsfontosságú, hogy a magyar gazdaság versenyképessége erősödjön, és ebben meghatározó szerepük van a hazai tulajdonú középvállalatoknak is. A kkv-k növekedéséhez forrást teremtenek az MNB hitelezési programjai, amelyeket a bankok közvetítenek, de hasonlóan fontos a tőkealapú finanszírozás is, amelyhez hatékonyan működő hazai tőkepiacra van szükség. A parkett a központi szereplő ebben a fejlesztési programban, és az MNB mint tulajdonos mindebben támogatja a börzét, valamint tulajdonosként ellenőrzi, hogy miként valósul meg a fejlesztési stratégia. A 2017-es év legfontosabb eredménye, hogy a hazai középvállalati sikersztorik számára új befektetési platform született, a BÉT Xtend piaca, ahol a forrásbevonást a 13 milliárd forintos Nemzeti Tőzsdefejlesztési Alap is támogatja. A parkettnek folyamatos kapcsolatban kell lennie a magyar vállalatok vezetőivel azért, hogy a tőkeági finanszírozáson túl megosszák a tőzsdei cégek hatékony működtetésére vonatkozó ismereteket is. A növekedéshez, a szintugráshoz nélkülözhetetlen, amit a BÉT konferenciákon, az ELITE programon vagy éppen a nemrég alapított leányán, a Budapest Institute of Bankingen keresztül szervezetten ad át a hazai középvállalatoknak.
– Közbeszédet uraló téma a jegybanki alapítványok működése is: mi indokolja ezeket? S meddig lesznek nagyszabású bevásárlások, költekezések?
– A Magyar Nemzeti Bank az alapokmányában megfogalmazott küldetésével és alapértékeivel összhangban hirdette meg 2014-ben a Közgondolkodási programot, amely célul tűzte ki a pénzügyi kultúra és a pénzügyi tudatosság, valamint az ezt megalapozó közgazdasági és társadalmi gondolkodás, azonkívül a kapcsolódó intézményrendszer és infrastruktúra fejlesztését. Az MNB társadalmi felelősségvállalási programja illeszkedik a meghatározó külföldi jegybankok gyakorlatához. A tárgyalt célok megvalósítása érdekében az intézmény nemcsak alapítványokat hozott létre, hanem részt vesz a gazdasági-pénzügyi felsőoktatás megújításában, és országos ösztöndíjat is működtet a felsőoktatásban részt vevő hallgatóknak. A Pallas Athéné alapítványok legfőbb törekvése az értékteremtés. Megalapításuk óta egyebek közt több mint ezer oktatási, kutatási és tudományos pályázatot támogattak.
– Sokan vitatják azt is, hogy az alapítványok jogszerűen működnek.
– Ezek a szervezetek a hatályos jogszabályoknak megfelelően működnek, és a beszerzéseiket is így bonyolítják. Az alapítványok az alapítói okiratban foglalt célok elérése érdekében és a vagyongazdálkodás keretében döntenek a befektetéseikről. Nem mellékes, hogy kötelesek megőrizni a rájuk bízott értéket, így a felelősségteljes gazdálkodásuk eredményeképpen – a kiutalt pályázati összegek mellett is – a létrejöttük óta mintegy 3 milliárd forinttal tudták gyarapítani a vagyonukat. A pénzügyi kultúra fejlesztését célzó társadalmi felelősségvállalási programjával az MNB Magyarország jelenét és jövőjét egyaránt támogatja.
HEGEDÜS ÉVA, a Gránit Bank elnök-vezérigazgatója
Örülök annak, hogy az Év embere – Matolcsy György jegybankelnök úr személyében – egy olyan bankár lett, aki meghatározó szereplője a monetáris politikának és az elmúlt években bekövetkezett gazdaságpolitikai-növekedési fordulatnak is. Tevékenysége nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a magyar gazdaság kikerült a túlzottdeficit-eljárás alól, és a makrogazdasági fundamentumok kedvező alakulása mellett Magyarország stabil bővülési pályára tudott állni.
Az Év embere egyúttal egy olyan jegybankár, akinek az irányítása alatt az MNB az elmúlt négy évben az inflációs célkövetés fókusza és az óvatos kamatcsökkentési ciklus véghezvitele mellett nagyon sok innovatív, proaktív döntést hozott, amely mérsékelte a hazai gazdaság és bankrendszer külső sérülékenységét, egyúttal elősegítette a kkv-szektor hitelezési tevékenységének a beindulását.
Az elnök úr munkájával megmutatta, hogy a jegybank elsődleges feladatának a teljesítése mellett képes támogatni a kormány gazdaságpolitikai célkitűzéseit, összhangot teremtve a monetáris és a fiskális politika között.
BAÁN LÁSZLÓ, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója
Matolcsy György a Magyar Nemzeti Bank elnökeként a 100 millió eurós keretösszegű Értéktár programmal 2014-től egy olyan, idehaza példa nélkül álló lehetőséget nyitott meg a nemzeti közvagyon műkincsekkel történő gyarapítása terén, amely döntése e téren nemhogy az év, de több évtized emberévé teszi. Nemzeti közgyűjteményeink szerzeményezési lehetőségei ugyanis a XX. század tragikus, Magyarországot pusztító és lerabló történelmi eseményei okán súlyosan beszűkültek. A magyar polgárság által felhalmozott nagyszerű, nemzetközi rangú kultúrkincsek – amelyek természetes útja előbb vagy utóbb egy hazai múzeumba vezetett volna – tömege tűnt el az országból, s akkor még nem beszéltünk arról a felmérhetetlen veszteségről, amelyet a kommunizmus négy évtizede alatt ellehetetlenült nemzetközi gyűjtés hiátusa jelent a hazai gyűjtéstörténetben. Ezt az összességében több mint fél évszázados pusztulási folyamatot a rendszerváltozás ugyan megállította, ám annak restituálására az Értéktár program létrehozása az első ténylegesen nagy hatóerejű döntés.
PATAI MIHÁLY, a Magyar Bankszövetség elnöke
Helyes döntés volt a Figyelő részéről Matolcsy Györgyöt az Év emberének megválasztani. A múlt esztendőben ugyanis beértek az elmúlt hét és fél év gazdaságpolitikai lépései: 4 százalékos növekedést várunk 2017-re, utána ennél nagyobbat, s ami még fontosabb, a nagy makromérlegek (központi költségvetés, fizetési és külkereskedelmi mérleg) rendben vannak. A bővülés és az egyensúly ritka a magyar gazdaságtörténelemben.
A kormányfő rendíthetetlen támogatásával Matolcsy miniszterként kikényszerítette az államháztartási fordulatot, amelyet utódja, Varga miniszter úr megtartott és kiteljesített. Majd 2013–14-ben – a jegybank elnökeként – végrehajtotta a monetáris-politikai fordulatot, amely sikeresen támogatja a kormány gazdaságpolitikáját. A fentiek eredményeként a következő két-három évben jómagam unalmas gazdaságpolitikát várok, további kreatív lépésekre nincs szükség. S ez az igazán jó hír nekünk, a gazdaság szereplőinek.
