– Mi a végső mérlege a vizes világbajnokságnak?
– Két hét alatt összesen félmillióan szurkoltak élőben, a lelátókon. 485 ezer jegyet adtunk el, és a nagyközönség mellett közel 15 ezer újságíró, akkreditált vendég látogatott ki a versenyhelyszínekre. Egymilliárd forint a jegyárbevétel, és mindent összevetve legalább százezren érkeztek két hét alatt Magyarországra a vb miatt.
– Miként bírta a város, hogy közben a Forma–1 is ment?
– A FINA mellett a Forma–1-re még 250 ezer ember érkezett Budapestre, és a győri Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál számos vendége is a fővárosban szállt meg. Ezekben a napokban Budapest olimpiai terhelést kapott, olimpiai üzemmódban működött – és helytállt. Emellett világszerte több százmillióan követték az eseményeket tévén, a neten, rádión és újságokon keresztül. A magyar főváros tehát jelesre vizsgázott, de a világbajnokság valódi haszna éveken, sőt évtizedeken keresztül mutatkozik majd meg. A vb-t ugyanis nem a vb miatt rendeztük, sőt, pusztán e két hét miatt tilos lett volna belevágni. Az igazi motiváció az a rengeteg előny, amely messze túlmutat magán a világbajnokságon.
– Mik lennének ezek?
– Legalább öt dologra érdemes az elmúlt napok hosszú távú örökségeként tekinteni. A vb alkalmat adott, lehetőséget teremtett olyan városépítő beruházások megvalósítására, amelyek az esemény nélkül is szükségesek Budapesten, és évtizedekre teszik jobb, élhetőbb várossá a nemzet fővárosát. Régi adósságokat is törleszthettünk így. Angyalföldet a legnagyobb dunai árvizek sem öntik el többé, mert a Duna Aréna mellett megépült az eddig érthetetlenül hiányzó egy kilométeres gát. A Hajós és a Csaszi állapota már vállalhatatlan volt, most ezek újjászülettek. A Duna Arénával majd’ száz év után kapott új, korszerű versenyuszodát a főváros. A Margitszigettől a Duna-partig fontos köztereket újítottunk meg. A vb a világ térképére teszi Budapestet, nagy lökést adva a turizmusnak, a vendéglátóiparnak. A vb munkahelyeket teremtett, összesen tízezer ember kellett minden feladat elvégzéséhez két év alatt. Mindez segíti a gazdasági növekedést, bevételt hoz az országnak. És hát ez az egész egy nagy sportsiker is: erősödik a versenysport, ősszel több gyerek jelentkezik úszni, vízilabdázni, többet edzenek majd a szabadidejükben. E két hét közösségépítési eredmény is volt: Magyarország megerősödhetett önbecsülésében és összetartozásában. A vb az ország közös sikere volt, minden magyar büszke lehet erre a teljesítményre.
– Rendben, de kiknek épültek az uszodák? Mi haszna belőlük az országnak, ha csak a sportolók használhatják őket?
– Igaza van, ha így lenne, hiba lenne. De ezen vízfelületek, uszodák együttese, a strand – mert a Duna Aréna visszaalakításával párhuzamosan kibővítjük és felújítjuk a Dagályt is – a szó legvalódibb értelmében mindannyiunké. Minden budapestié. A családoké és a gyerekeké, mert otthonai az óvodások és a kisiskolások úszásoktatásának. A nagyközönségé, mert mindenki úszhat bennük a hét minden napján. A korosztályos és felnőtt versenyzőinké, mert edzőbázisai a magyar vizes sportoknak. És miénk, a szurkolóké, mert végre nem kell külföldre utaznunk, hogy rangos versenyeken buzdíthassuk a legjobbjainkat.
– Közben Párizs és Los Angeles elosztotta egymás között a két következő olimpiát. Nemcsak a 24-esről, de a 28-asról is jól lemaradtunk. Az olimpiai hajó végleg elment, nem?
– Never say never, tartja a mondás. A budapesti olimpia egy 120 éves álom, nem fog egyik percről a másikra elillanni. Vagy győzöl, vagy tapasztalatot gyűjtesz, tanulsz – mondja mindig Katinka. A mostani kudarcból mindenekelőtt tanulni szükséges, szerényen és alázattal le kell vonni a tanulságokat. Később a közösség egésze eldöntheti, hogy a megfelelő időben újra nekifutunk-e. Igaz állítás volt, ezért is vágtunk bele, hogy 2024-re az olimpiától függetlenül is rendelkezik majd Budapest az olimpiarendezés feltételeivel, az ötkarikás játékoktól függetlenül lesz alkalmas az olimpiára a város. Tudásával, sportlétesítményeivel, közlekedési hálózatával, szolgáltatásainak minőségével. Budapest lendületben van, később ez hatványozottan igaz lesz. Mi mindenesetre építjük tovább a várost – a legjobb magyar mérnökcégek és világsztárok indultak el például az új Duna-híd most zajló nemzetközi építészeti pályázatán. Ha megépül ez a Dél-Budát, Észak-Csepelt és Dél-Pestet összekötő létesítmény, napi 42 ezer autóval csökkenti majd a belvárosi hidak forgalmát, napi 6 ezerrel kevesebb gépkocsi fog áthajtani az Üllői úton. Érezhető lesz a változás, csakúgy, mint Ferihegy vasúti kapcsolatának vagy a reptéri gyorsforgalmi autóút helyzetének a rendezésével.
– Mikorra lesz meg, azután, hogy kiderült: nem rendezünk olimpiát?
– Egy nagy esemény kétségtelenül katalizál, kedvező pillanatot jelent, láttuk ezt most, a vizes vb-n, amikor minden határidőben, világszínvonalon elkészült. Olimpiai nyomás most nincs, de bízom benne, hogy a következő tíz évben mindez – és még sokkal több is – megvalósul.
– A Duna Arénáról tényleg elismerően beszél a világ, és nagyon gyorsan építették föl. Ezek szerint a magyar építőipar fel van készülve arra, hogy ilyen gyorsan és megfelelő színvonalon húzzon fel sportlétesítményeket?
– Tizenöt évvel ezelőtt, amikor életem első nagy városépítő munkájaként a Papp László Sportaréna felhúzását irányíthattam, a tervezésben még szükségünk volt angolszász szakemberekre, a kivitelezést pedig a legnagyobb francia építővállalatnak kellett elvégeznie. A most elkészült Duna Aréna 100 százalékban magyar teljesítmény, és az egész világ csodálja. Kevesen tudják, de két világrekordot is megdöntöttünk vele. Ekkora komplexum ilyen rövid idő alatt soha korábban nem épült. Másrészt ennyi világcsúcs egyetlen olimpiát követő évben rendezett vizes vb-n sem született még. Bármilyen furcsán hangzik, az utóbbihoz nagyon is sok köze van az aréna minőségének: technológiai szakemberek bevonásával ugyanis kivételesen gyors medencét alkottunk az úszóknak. A 2020-as tokiói olimpia szervezőbizottsága és a párizsi pályázat vezetői is állítják, hogy a Duna Aréna ma a világ legjobb uszodája. Jó hír tehát, hogy a magyar építőipar egy jelentős szelete világszínvonalon teljesít.
– Kérdés, mennyiért.
– Az is fontos volt, de a legelső kérdés 2015 elején az volt, hogy egyáltalán meg lehet-e mindent csinálni ilyen rövid idő alatt. Mások még akkor is hét-nyolc éven keresztül készülnek a házigazdaságra, ha már eleve van nagy versenyuszodájuk. Nekünk két esztendőnk volt rá, és a Duna Aréna még papíron sem létezett – mert ugye egy megalapozatlan, valaki által a minap még blöffnek is titulált látványtervet nem nevezhetünk még csak komolytalan koncepciónak sem… Negyed évszázada dolgozhatom együtt időről időre, új meg új feladatokon Orbán Viktorral. Ő döntések előtt mindig kérdez – egy kérdést egyetlenegyszer tesz föl, és akkor alapos választ kell adni. De sosem éltem még meg olyat, mint a vb rendezésének elvállalása előtt. Tíz napon belül háromszor is megkérdezte: „Te Balázs, tényleg meg tudunk építeni mindent ennyi idő alatt?” Hogy enyhítse a felelősséget, hozzátette: „Mert ha elvállalod, Magyarország is elvállalja…” Ha a parlamenti pártok nem fognak össze, ha nincs a 97 százalékos többséggel elfogadott, a beruházásokat gyorsítópályára tevő FINA-törvény, nem is készültünk volna el szinte semmivel.
– Szóval mennyibe került ez nekünk?
– Három esztendőn keresztül évente a magyar állami költségvetés kiadásainak a 0,1 százalékába, amit bőven fedezett az uniós átlag feletti gazdasági növekedés, és nem kellett sehonnan elvonni egyetlen fillért sem. A költségek pedig nem szálltak el, a legrosszabb eseteket, dunai árvizeket, világpiaci acélhiányt és hideg teleket feltételező becsléseknél kevesebbe került a vb.
– Ne haragudjon, ez így nem túl érthető. Kifejtené?
– 2015-ben adódott egy rendkívüli helyzet, visszalépett a vizes vb mexikói házigazdája, nyílt egy lehetőség előttünk, de felelősen kellett dönteni. Azt kellett felmérni, hogy mindaz, amire szükség van a világbajnokság megrendezéséhez – még akkor is, ha a vb nélkül is tervezett és szükséges beruházás –, a következő három év, 2015, 2016, 2017 állami költségvetéséből biztosítható-e. Akkor arra jutottunk, hogy az esemény előtt és alatt, a három év során az összes kiadás a legrosszabb esetben sem lépi túl évente az állami költségvetés fél, azaz 0,5 százalékát. Az is világos volt, hogy ezt bőven fedezi az uniós átlag feletti magyar gazdasági növekedés, sehonnan sem kell elvonni egyetlen fillért sem. Így a vb vállalható volt, hiszen a rendezés rengeteg előnnyel is jár. A becslés tényleg óvatos volt, ami indokolt, a végleges ráfordítás ennek a fele lett: három esztendőn át évente az állami költségvetés 0,25 százaléka.
– Számszerűsítené?
– Hogyne. Ez három éven keresztül összesen cirka 130 milliárd forint, ahogyan Seszták Miklós fejlesztési miniszter úrék kiszámolták. Ez azonban nem a vb költsége, mert tartalmazza azokat a városépítő beruházásokat is, amelyek a rendezés nélkül is szükségesek voltak, hasznosak lesznek, amelyek évtizedekre teszik élhetőbb, jobb várossá Budapestet. Ezeket – most vagy kicsit később – vb nélkül is meg kellett volna csinálni. A helyes szakmai álláspont szerint az esemény költsége azoknak a feladatoknak a kiadásai, amelyek kizárólag a világbajnokság miatt voltak szükségesek, kizárólag a vb megszervezését szolgálták, s utána nem maradnak itt, nem hasznosulnak. A szervezés költségei mindenestül a megnyitó- és a záróünnepség, valamint az ideiglenes létesítmények kiadásai. Ez az 50 milliárd forintot sem éri el három év alatt – ezért mondom, hogy a 130 milliárdos összegnek a fele sem igaz. A vb költsége így három esztendőn át az állami költségvetés alig 0,1 százaléka volt évente.
– Többen is kitüntetést kaptak a kormányból a FINA-tól. Önt felhívta Orbán Viktor?
– A miniszterelnök úr a vb elején kilátogatott a Duna Arénába, és miután tizenötezren kiszurkoltuk Hosszú Katinka első aranyérmét, sokadik alkalommal is megköszönte az elmúlt két év megfeszített munkáját, s gratulált. Kitüntetést nem, egy elismerő szép plakettet kaptam a FINA-tól, és köszönöm, jól vagyok, nincs kitüntetéshiányom.
– Számos beruházásért felel még. Mennyire okoz gondot, hogy ennyire komoly boom van az építőiparban?
– Az egyik szemünk sír, a másik nevet. Öröm, hogy a magyar építőipar rég nem látott aranykorát éli, és tudásban, képességekben is látványosan fejlődik a szektor. A jól teljesítő magyar cégek már Nyugat-Európában is könnyen szereznek megrendelést maguknak, így itthon kétségkívül nehezebb és drágább cégeket találni. A Fradi-stadion, amelyet 2014-ben 14 milliárd forintért építettünk meg, ma valószínűleg a duplájába kerülne. Ha ehhez hozzáveszem, hogy a közbeszerzések mennyire komoly megterhelést rónak a részt vevő vállalatokra, még nehezebb a helyzet. S mivel közpénzzel gazdálkodunk, a nekünk dolgozó cégeknek kérlelhetetlenül szigorú szerződésekkel, kötbérrel és teljesítési garanciákkal is számolniuk kell. Ezeken a feltételeken azonban nem tudunk és nem is akarunk lazítani.
– A Puskás Ferenc Stadion ehhez képest hogy áll?
– Sínen vagyunk, a munka jól és késedelem nélkül halad.
– Akkor Csányi Sándor, a labdarúgó-szövetség elnöke miért volt elégedetlen? Ennek hangot is adott, kérve, hogy erősebb legyen a beszámoltatás.
– Ezt a kérdést neki kell feltennie. Addig is, ha az MLSZ elnökének információigénye támad, mi bármikor készséggel kiszolgáljuk, ahogyan tettük eddig is, számos alkalommal. A stadionépítés közben pedig szurkolunk, hogy az MLSZ vezetésének sikerüljön rendbe tennie a magyar focit, és újra kijussunk az Európa-bajnokságra. Ez azért is jó lenne, mert az új Puskás társházigazdája lesz a 2020-as kontinensviadalnak. Ha ott vagyunk, legalább két csoportmeccsünket automatikusan Budapesten játszhatnánk.
– Annyi minden tartozik még önhöz, hogy számbavenni is nehéz.
– Előfordul, hogy nekem is nehézséget okoz…
– Nézzük meg az egyetemi beruházásokat.
– Az egyik szívügyemről van szó, hiszen száz éve nem zajlottak olyan jelentős egyetemi építkezések Budapesten, mint amelyeket hamarosan átadunk. A Ludovika Campus fejlesztésével egyszerre végzünk el látványos városrehabilitációt és újul meg a Budapest belső része legnagyobb parkjának számító Orczy-kert. Egyúttal befejezzük a Nemzeti Közszolgálati Egyetem bővítését, 10 ezer négyzetméteres vadonatúj oktatási teret és kollégiumot nyitunk meg a diákok és oktatóik előtt. Ezzel párhuzamosan Zugligetben átadjuk a magyar krea-tív-ipar fellegvára, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem megújult campusát.
– Mi a helyzet a Sorsok Házával?
– Az épületegyüttes gyönyörű lett. Ezzel a tervezők és az építők elvégezték a dolgukat, a Sorsok Háza készen áll a végleges kiállítás fogadására. A sor azokon van, akik vállalták, hogy politikai konszenzust teremtenek az intézmény mögött. Budapest-reneszánsz tanúi és részesei vagyunk, s ennek része a budapesti zsidó élet, kultúra megújulása is. Jó volna, ha ez megnyilvánulhatna a Sorsok Háza sorsának a rendezésében is. Mi mindenesetre folytatjuk Budapest építését.
