– Ön szerint hogyan lehet szabályozni olyan globális cégek, mint a Facebook vagy a Google működését?
– Összetett a kérdés. Egyrészt az átláthatósági kritériumok és az alapvető emberi jogok felől lehet megközelíteni a közösségi oldalak és a techóriások működését. Mi csupán ezek érvényesülését szeretnénk viszontlátni, ebből a szempontból tehát egyszerű dologról beszélünk. Ez egyre erősödő társadalmi igény, nemcsak Magyarországon, hanem a világon mindenhol. A csavart az jelenti az ügyben – ezért is beszélünk az egyszerűség mellett nagy kihívásról is –, hogy e cégek globális óriások, működésük nem köthető országhatárokhoz, nemzeti jogrendekhez. Amikor a közösségi oldalak elindultak a 2000-es évek elején, a különböző vélemények, nézőpontok megjelenése miatt sokan a szólásszabadság és a demokrácia megvalósítóiként tekintettek rájuk. Az emberek bizalommal voltak a közösségi oldalak iránt, egyre több titkukat, adatukat osztották meg a virtuális térben. Időközben azonban olyan jelenségekre lettek figyelmesek – például az adatvédelmi szabályok áthágására –, amelyek miatt ez a bizalom megrendült. Uniós szinten a GDPR szabályozás bevezetése is hasonló megfontolásból született, a Facebooknak pedig már van – nem kötelező – magatartási kódexe. Az is üdvözlendő, hogy megszülettek a terrorista tartalmak terjesztésének a megakadályozására irányuló kezdeményezések.
– A legnagyobb problémák azonban a tartalomszolgáltatás körüli tisztázatlan jogi helyzetből fakadnak.
– Ezek a cégek gyakorlatilag úgy szolgáltatnak tartalmakat, hogy a „megosztásra” hivatkozással kibújnak az egyes országok tartalomszolgáltatási szabályai alól. Az egyértelműen agresszív, ízléstelen tartalmak szűrése indokolt, de ma már a politikai töltetűekre is fókuszálnak, azokat is rostálják. Mára általánossá vált, hogy nemcsak azokat „büntetik”, akik feltöltik, megosztják ezeket az információkat, véleményeket, hanem azokat is, akik kiállnak mellettük. Ezt nyugodtan nevezhetjük politikai véleményformálásnak. Ez már túlmutat e techóriások gazdasági tevékenységén, az információ megosztásán, a tartalmak elérhetővé tételén vagy a szólásszabadság közösségi térben való támogatásán.
– A téma kényes, hiszen önt és a kormányzatot már most, a téma felvetése miatt a véleményszabadság korlátozásával támadják.
– A középiskolai magyartanárom jut az eszembe erről, aki mindig azt mondta, ha kötekedtünk: „Értsétek jól!” Szándékos félreértelmezés az egész. Valójában a techóriások által gyakorolt cenzúrát szeretnénk megvizsgálni, hogy ki mit, milyen alapon tehet. Itt a magyar felhasználók szólásszabadságának a védelméről van szó, nem másról.
– A kinevezése után bejelentett, a közösségi oldalakat vizsgáló minisztériumi munkacsoport pontosan milyen munkát végez?
– A munkáját ősszel megkezdő munkacsoport nem szabályozást alkot, hanem a kialakult helyzetet elemzi, megvizsgálja a jogi körülményeket. Nem tudjuk ugyanis, hogy hová kerülnek az adataink, valamint azt, hogy az állampolgárok véleményét, álláspontját adott esetben milyen alapon korlátozzák. De azt is tudni kell, hogy ezek a techóriások egymás felvásárlásával egyre nagyobb hatalomra tesznek szert, így mind kevésbé lehet nyomon követni, hogy mi történik a cégek birtokába került felhasználói, személyes adatokkal. De nem mellékes e vállalatok gazdasági, pénzügyi teljesítménye sem. Ezek a társaságok adózási szempontból európai országba vannak bejelentve, viszont a virtuális térben végzett tevékenységük után nem feltétlenül itt fizetnek adót. Az Európai Tanácsban is felmerült, hogy nemzetközi adózási szabályozást kellene alkotni, s a G7-ek biarritzi ülésén Franciaország és az Egyesült Államok között is született erről egy megállapodás. Ez tehát egy nagyon lényeges világgazdasági kérdés is. Az Igazságügyi Minisztérium munkacsoportjának nem feltétlenül gyors, hanem alapos és pontos munkát kell majd végeznie. Az a célunk, hogy minél több szakértőt, a piaci működést ismerő szakembert hallgassunk meg. Nemzeti és uniós szinten is szeretnénk javaslatokat tenni a témakörben.
– Ha már az EU is szóba került az imént, ön szerint mi a jogállamiság fogalma? Hogyan lehet ezt a kérdéskört egységesen kezelni az Európai Unióban, egy olyan közösségben, amelyben a tagállamoknak eltérő jogtörténete van?
– A jogállamiság a demokrácia összetett alapértéke. Az egyes országok alkotmányos és demokratikus fejlődési sajátosságai befolyásolják a tartalmát, ezért is nehéz megragadni a jogállamiság pontos definícióját. Ebből is látszik, hogy nem létezik egy általános fogalomleírás a jogállamiság meghatározására. A magyar Alkotmánybíróság például 1992-ben kimondta, hogy „a jogállam megvalósítása folyamat”. A nemzetközi szakmai meghatározás megegyezik abban, hogy a jogállamiság betartása elsősorban a nemzeti intézmények – alkotmánybíróság, bíróságok, ombudsmanok – elsődleges feladata. Ez abból ered, hogy az unió tagállamainak más és más jogi hagyományai vannak. A jogállamiság formális elemei közé tartozik például az állam joghozkötöttsége, a jogbiztonság, a törvényesség, vagy például az, hogy a mindennapjainkat meghatározó jogszabályokról mindenki értesüljön. A jogállamiság kérdéséből akkor lehet probléma, ha politikai fegyverként kezdik el használni a fősodortól eltérő, ugyanakkor legitim politikai álláspontot képviselő államok ellen. Ez az akció immár évek óta zajlik Magyarországgal szemben, a politikai ellenfeleink ebben a folyamatban a jogállamiság fogalmát teljesen eltorzították. Mi sem igazolja ezt jobban, mint az EU-s hetedik cikkely szerinti eljárás körül kibontakozott politikai vita. Más szavakkal: a boszorkányüldözés a migrációs politikánk miatt. Az unióban zajló folyamatokat látva a kérdést úgy is le tudom egyszerűsíteni, hogy ahol bevándorlásellenes kormányok vannak, ott nem működik a jogállamiság, ahol pedig támogatják a bevándorlást, ott virágzik a jogállam.
– Az EU-s szervek működése jogállami keretek között zajlik?
– Nem teljesen így látom. A távozó Európai Bizottság folyamatosan egyre több hatalmat akart magának, és a nemzeti szuverenitást sértő lépéseket tett. Szerintem Brüsszelben is tiszteletben kellene tartani a szerződések szövegét, a tagállamok alkotmányos identitását. Az uniós intézményeknek szintén figyelembe kellene venniük a jogbiztonságot, amelyet például a Sargentini-jelentés elfogadásakor teljességgel figyelmen kívül hagytak. Köztudott, hogy a szavazáskor – a tartózkodó voksok önkényes figyelmen kívül hagyása miatt – nem volt meg a kétharmados támogatói többsége az indítványnak, az erre irányuló megsemmisítési keresetünk erős jogi alapokon áll. Ennek ellenére minden jogi fennakadás nélkül zajlik ellenünk az eljárás, holott egy jogállamban a végrehajtást jogerős bírósági ítélet hiányában alapesetben meg sem lehetne kezdeni. Azt sem vetette fel senki, hogy az Európai Bizottság – amely a szerződések őre és az Európai Tanács döntéseinek a végrehajtója – milyen alapon terjesztené ki a saját hatalmát a tagállamok jogállamisági helyzetének a vizsgálatára. A jogállamiság ellenőrzése egyelőre a tagok kizárólagos hatáskörébe tartozik, más intézményeknek itt nem osztottak lapot.
– Ön szerint az új Európai Bizottság és az új bizottsági elnök, a német Ursula von der Leyen hozhat változást a testület szerepfelfogásában?
– Az új vezető személye már maga jelenti a változást. Von der Leyen megválasztott elnökjelöltként tett nyilatkozatai egyértelműen a nyitottságról szóltak. A Juncker-bizottságban ez a szemlélet fel sem merült, hiszen az előző testület politikai bizottságként dolgozott, furkósbotként alkalmazták ellenünk a jogállamiságot. Nem kérdeztek minket semmiről, nem akarták megérteni a magyar álláspontot, csak kinyilatkoztattak. Ne felejtsük el, hogy az új testületben újraosztják majd a posztokat, így egyáltalán nem biztos, hogy ugyanazok a szereplők kapják meg a jogállamisági portfóliót. Persze Ursula von der Leyen sem tudja majd teljesen függetleníteni magát az örökségétől, de a szemléletmódja biztosan más lesz. Felkarolhatja például a német–belga javaslatot, amelyet leginkább „a kortársak egymást értékelik a jogállamiság kapcsán” szemlélettel lehetne leírni. Ebben megvan a kellő tisztelet a másik tagállam iránt, és annak a lehetősége is, hogy nem az eleve elrendelés alapján, eljárás nélkül hoznak ítéleteket, hanem meg akarják érteni a másik ország döntéseit. Kedvező jeleket látok tehát annak kapcsán, hogy megváltozik az Európai Bizottság mentalitása. Azért arról se feledkezzünk meg, hogy milyenek is voltak az új elnök megválasztásának a körülményei. Az ő számára tehát elsődleges szempont lehet az, hogy ne megsértse, hanem megértse Közép-Európát.
– Össze lehet-e kötni a jogállami elveket az uniós támogatások kérdéskörével?
– Határozottan nem. Mint minden más kérdésben, ebben is a szerződés talaján állunk. Utóbbi szerint minden EU-s tagállam egyenrangú, nincsenek benne politikai feltételek. Ha valaki szeretné módosítani a szerződést, annak megvan a maga rendje, és minden tagállam támogatása kell hozzá. Ennek a kérdésnek valójában semmi köze sincs a jogállamisági elvek érvényesüléséhez. A közösség pénzügyi érdekeinek a védelménél abból kell kiindulni, hogy az EU pénze a magyar adófizetők pénze is, hiszen Magyarország is hozzájárul az unió büdzséjéhez. Nekünk is érdekünk, hogy a közösségi költségvetési források felhasználása minden tagállam esetében szabályszerűen történjen. A kérdés itt az, hogy hozzájárul-e akár a jogállami értékek erősítéséhez, akár a költségvetési érdekek védelméhez a két kérdés erőltetett összekapcsolása. Erre határozott nemmel kell válaszolnunk. Sőt, attól tartok, helyrehozhatatlan károkat okozna mindkét területen. A költségvetési ellenőrzésnek uniós szinten kialakult intézmény- és szabályrendszere van, ami minden szereplő számára ismert, és ahol konkrét jogsértést, szabálytalanságot konkrét szankció, például kifizetésfelfüggesztés követ. Ha megfoghatatlanul általános jogállamisági feltételekkel felvizezzük ezt a struktúrát, akkor csak annyit fogunk elérni, hogy a jogállamiság elvének a leértékelődése mellett a költségvetési ellenőrzési rendszert is diszkreditáljuk. Ez csupán egy újabb nyomásgyakorlási eszköz a bevándorláspártiak részéről, amit teljes mértékben elutasítunk.
– Ön szerint bevándorlásügyben változhat-e az unió álláspontja?
– Von der Leyen és Macron francia elnök nyilatkozatai, a külső határok megvédésének a hangsúlyozása, a német belpolitikai folyamatok is arra engednek következtetni, hogy igen. Arról se feledkezzünk el, hogy a dublini reformcsomag teljesen megfeneklett, a nyugat-európai politikusok közül is sokan belátták, hogy nem lehet olyan dolgokat ráerőltetni a tagállamokra, amelyek sértik az érdekeiket. Azonban a feszültségek továbbra is fennmaradnak Nyugat-Európában. Nekik most az az elsődleges kérdés, hogy mit kezdjenek azokkal a gazdasági bevándorlókkal, akik már náluk vannak és eszük ágában sincs hazamenni. Magyarország bebizonyította, hogy képes megvédeni a határokat, gátat tud szabni a szárazföldi migrációnak. Az élet és a tények tehát minket igazoltak: az a jó bevándorláspolitika, amelyet a visegrádi országok képviseltek.
– A magyar gazdaság kiválóan teljesít, azonban a versenyképességi adataink nem a legfényesebbek. A jogrendszeren keresztül lehet-e bármilyen lépést tenni ezen a területen?
– A kilencvenes években született szabályozáshoz képest hatalmasat változott az üzleti világ és a cégek mindennapi tevékenysége, ehhez kell igazítani a jogszabályokat is. Elődöm, Trócsányi László a nagy eljárási kódexek módosítása kapcsán már hatalmas munkát tett le a versenyképesség-növelés jogi környezetének a megalapozásában. Az új eljárásjogi kódexnek köszönhetően rugalmasabbá vált a perrendtartás. A cégeljárás az elmúlt években sokat egyszerűsödött, most még további digitalizációt, könnyítést tervezünk a területen. Előttünk áll az új csődeljárási kódex megalkotása is. A nemzetközi trendeket figyelembe véve készül a jogszabály, hármas elvrendszer alapján dolgozunk a törvények reformján. El kell érni, hogy a működési nehézségekkel, adósságokkal küzdő vállalkozások ne a megszűnés felé sodródjanak, hanem a működőképesség fenntartása legyen a céljuk. Sokkal gyorsabbá kell tenni az esetleges felszámolási eljárásokat, és arra is megoldást kell találni, hogy a cégek hitelezői a vállalkozás felszámolása után valóban hozzájuthassanak a kölcsönadott pénzükhöz.
– Tavasszal kiújultak az Országos Bírósági Hivatal (OBH) és az Országos Bírói Tanács (OBT) vitái. Ennek tükrében mi a véleménye az új bírósági rendszer működéséről?
– 2011-ben végbement a hazai bíróságok átfogó reformja, amelyre az akkori, Barroso vezette Európai Bizottság is rábólintott. Magyarul: a reform megfelelt a legmagasabb európai sztenderdeknek is. A szervezetrendszer biztosítja az elkülönült, független bírósági önigazgatást. Az Alaptörvény rendelkezései alapján a rendes bíróságok igazgatásának a központi feladatait az Országos Bírósági Hivatal elnöke végzi. Az OBH dinamikusan vágott bele a bíróságok működésének a modernizációjába. Az európai igazságügyi eredménytáblán elért eredmények mindezt visszaigazolják. Büszkék lehetünk arra, hogy – például hatékonyságban, digitalizációban és gyorsaságban – Európa élvonalához tartozik a magyar igazságszolgáltatás. A bíróságok évről évre küzdik le a hatalmas ügyhátralékot. Az ön által említett vitát igazságügyi miniszterként nem minősíthetem, de azt szeretném, hogy ez a konfliktus nyugvópontra kerüljön. Azért is lenne ez fontos, mert csak közösen, egymással egyetértésben lehet hatékonyan megoldani az igazságszolgáltatás előtt álló feladatokat, többek között sikerrel véghezvinni a bírák régóta, joggal várt illetményreformját.
névjegy
Házas, három gyermek édesanyja.
Jogász, 2004-ben diplomázott a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán, summa cum laude minősítéssel. 2009-ben szerezte meg a szakvizsgát.
2018–19-ben európai uniós kapcsolatokért felelős államtitkár volt a Miniszterelnökségen, 2009 és 2018 között politikai tanácsadóként dolgozott az Európai Parlamentben.
Tárgyalóképes angol, francia és német nyelven, társalgási szintű spanyolnyelv-tudással rendelkezik.
Egyetemi évei alatt a Miskolci Egyetem NBI/B női kosárlabdacsapatának volt a kapitánya, Brüsszelben pedig az FC Saint-Michel női labdarúgócsapatában játszott.
