– Reális célkitűzés az, amit növekedési jelentésében leírt az MNB, miszerint tizenkét év múlva, vagyis 2030-ra beérhetjük Ausztria átlagos fejlettségi szintjét? Nem álmodtak túl nagyot a jegybankban?
Balatoni András: Nagy célok eléréséhez nagyot kell álmodni! A kihívás persze nagy, mivel az elmúlt fél évszázad tanulsága éppen az volt, hogy a felzárkózás nem egy magától értetődő, automatikus folyamat a közepesen fejlett országok számára. A legtöbben benne is ragadtak ebben a közepesen fejlett státuszban. Jó hír viszont, hogy rajtunk múlik, tartós felzárkózási pályára áll-e a magyar gazdaság, mivel versenyképességi reformok révén fennmaradhat a növekedési többletünk Ausztriához képest. Mi azt foglaltuk össze, hogy milyen feltételek teljesülése mellett állhat stabil bővülési, felzárkózási pályára a magyar gazdaság.
– Azaz a jegybank szerint tizenkét év múlva elérhetjük az osztrák fejlettségi szintet. Mit kell ehhez tennünk?
Németh Dávid: Belépni Ausztriába!
– De komolyan!
N. D.: Nézze, a leghatékonyabb intézkedésekkel is 25-30 esztendő kell ahhoz, hogy elérjük a jelenlegi osztrák életnívót. Ha pedig nem következnek be reformok számos területen – a vállalkozói kultúra fejlesztése, oktatás, az egészségügy helyzetének a rendbetétele, hatékony közigazgatás –, akkor 50-60 évbe is beletelik, hogy beérjük nyugati szomszédunkat.
– Mi lehet a felzárkózás receptje? Kérem, említsenek meg néhányat!
B. A.: A legfontosabb, hogy a hazai gazdaság egy tudás- és tőkeintenzív modellre álljon át a következő években. A vállalatok esetében a korszerű technológiák alkalmazása, az innovációs hajlam növelése lendítene nagyot a hatékonyságon. De szükség van demográfiai fordulatra, az oktatási rendszer átalakítására, az általános egészségügyi helyzet javítására, korszerű e-kormányzásra, e-közigazgatásra is, és végül, de nem utolsósorban kell egy új adóreform.
N. D.: Sokkal inkább az okozza a problémát, hogy nincsenek magyar brandek. Pár darab hazai branddel – kis túlzással ugyan, de – el lehetne adni az egész országot. Ausztriát például újabban még a borokról is be lehet azonosítani, bennünket azokról sem.
– Miért pont Ausztria a hivatkozási alap? Egyébként pedig jó hivatkozási alap?
B. A.: A stratégiaalkotásnak egyik első lépése a vízió kialakítása, és ebből a szempontból nyugati szomszédunk a megfelelő sok szempontból. Termelékeny, fejlett, relatíve nyitott gazdaság. A két ország népessége is hasonló nagyságrendileg. Nem beszélve arról, hogy történelmi, gazdasági, politikai kapcsolataink régre nyúlnak vissza.
N. D.: Ausztria jó hivatkozási alap. Legalábbis gazdasági értelemben, hiszen tényleg sikersztori az, ami ott lezajlott. Ugyanakkor teljesen eltérő a magyarok és az osztrákok mentalitása. Egészen más a társadalmak szerkezete, az emberek habitusa. Kiemelném, hogy Ausztriában erős a középosztály, magas a társadalmi mobilizáció foka, míg nálunk ezen a téren gyerekcipőben járunk.
– Voltunk-e már valaha az osztrák fejlettségi szinten? S mekkora jelenleg az eltérés mértéke?
B. A.: Az elmúlt százötven évben a fejlettségünk szomszédunk fejlettségének a 40 és a 60 százaléka között ingadozott. Az utóbbi másfél évszázadban több utolérési kísérlet is kudarcba fulladt, elsősorban azért, mert vagy eladósodáson alapult, vagy valamilyen történelmi megrázkódtatás (világháború, válság) akadályozta meg a felzárkózást. Jelenleg az átlagos osztrák fejlettség 55-60 százalékánál tartunk, emellett egyensúlyőrző növekedés látható, vagyis történelmi esély kínálkozik számunkra.
N. D.: Kétségtelen, hogy sohasem voltunk osztrák szinten. Jelenleg Ausztria gazdasági teljesítménye, vagyis az ottani GDP nagyjából kétszerese a magyarnak. S míg mi a 2016-os statisztika szerint 67 százalékos fejlettségi szinten vagyunk, az osztrákok a „128-ason”. Hatalmas különbség. S közben azt is fejben kell tartani, hogy Ausztria is folyamatosan fejlődik.
– Vállalati fronton óriási a különbség a két ország között. Mit szorgalmaz az MNB?
B. A.: A legnagyobb növekedési tartalékok a kkv-szektorban azonosíthatók. A sikeres felzárkózók példája azt mutatja, hogy nagy hangsúlyt fektettek a korszerű technológiák alkalmazására, így a beruházások, fejlesztések kiemelt jelentőségűek.
N. D.: A nagyvállalati szektor nagyjából rendben van, a kis- és közepes vállalkozói szegmens pedig hozzávetőleg az 55-60 százalékát képes produkálni az osztrák versenyképességi szintnek.
– Magyarországon rengeteg vállalkozás működik; de méretgazdaságossági szempontból mi lenne az ideális?
B. A.: A hazai vállalati szektor nagyon elaprózódott, rengeteg a mikrocég, ez pedig árt a termelékenységnek. Fúziók és felvásárlások révén koncentráltabbá kellene tenni a kkv-szektort.
N. D.: Ami ezen a téren a jövőt illeti, rosszabbra számítok: nagyon sok vállalkozás nem tudja kigazdálkodni a folyamatosan emelkedő béreket, pénz- és tőkehiány miatt pedig képtelen az innovációra, de még az „alapfejlesztésre” is. A többségük nem tud exportálni. Mondjuk ki: versenyképtelenek. A legszembetűnőbb eltérés például a vállalkozói kultúra terén van. Nálunk egy családi cég négy-öt évig működik átlagosan, majd lehúzza a rolót. Az osztrákoknál évtizedekig működnek a családi hátterű vállalkozások.
– Az euró bevezetése javíthatna a magyar felzárkózáson?
B. A.: Az elmúlt évtized rávilágított az eurózóna gyengeségeire, illetve arra, mi van akkor, ha valaki nem kellően felkészült a csatlakozásra. A jegybank álláspontja éppen ezért az, hogy Maastricht (a pénzügyi kritériumok teljesítése – a szerk.) nem elég. Pont ezért öt új kritériumot határoztunk meg, ezek teljesülését követően érdemes napirendre venni a kérdést. E követelmények alapvetően épp a reálgazdasági felzárkózáshoz és a pénzügyi mélységhez kötődnek, vagyis azt állítjuk, hogy először versenyképesség kell, azt követően érdemes az euró bevezetéséről beszélni.
N. D.: Az eurós pénzügyi intézményi rendszerhez történő illeszkedés, a struktúrák átvétele minden bizonnyal erősítené Magyarországot. Ennek egyik része a közös pénz bevezetése, de hangsúlyozom: azt kellene átvennünk, hogy miként is működnek a fejlett nyugati országokban, így Ausztriában is a pénzügyi rendszerek. Az úgynevezett eurós transzparencia. Ciklusokon átívelő megegyezésre lenne szükség bizonyos „nagy ügyekben”, s azt kellene elérni, hogy a különböző színezetű kormányok ne rúgják fel az alapminimumot. Jó példa lehet erre az euró bevezetése. Egyébként pedig azok a társadalmak tudnak tartós felzárkózást mutatni, amelyek nagy hangsúlyt fektetnek a humánerőforrás fejlesztésére.
– Immár 300 pontos versenyképességi csomagot ír a jegybank, közben más szervezetek is kész stratégiákat készítenek. Megvalósul valami ezekből a csomagokból?
N. D.: Miközben be tudjuk azonosítani a problémákat, jó ötletek is vannak, konkrét intézkedésekig nem jutunk el. Nincs olyan átfogó gazdaságpolitikai program, amely eredményesen megvalósult volna az elmúlt években.
B. A.: A jelenlegi kormány–jegybank párosnak rendkívül jó a mérlege a nagy ívű, mélyreható átalakítások tekintetében. Az elmúlt nyolc évben összesen tizenkét gazdaságtörténeti fordulatra került sor Magyarországon, amihez a Széll Kálmán-terv és innovatív jegybanki megoldások kellettek. Mindannyiunk érdeke, hogy végrehajtsuk a tizenharmadik versenyképességi fordulatot. Ehhez közös munkára van szükség. Az MNB a Növekedési jelentéssel és egyéb javaslatcsomagokkal támogatja a folyamatot.
Balatoni András
Mesterszakos diplomáját a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karán szerezte. Szakmai karrierjét az Ecostat Gazdaságkutató Intézetnél makroelemzőként kezdte, majd a Századvég Gazdaságkutató Zrt.-nél kutatási igazgatóként folytatta.
Ezt követően, 2013-tól az ING Bank vezető közgazdászaként dolgozott, a magyar makrogazdaságra vonatkozó elemzési, előrejelzési és modellezési tevékenységért felelt, majd 2016-tól a Magyar Nemzeti Bank elemzési igazgatója lett.
Németh Dávid
A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen végzett gazdaságpolitika fő- és e-business mellékszakirányon. Ötödévesként kezdett dolgozni az ING Banknál elemző asszisztensként, majd 2004-től makrogazdasági elemzőként, 2007 márciusától pedig vezető elemzőként folytatta pályafutását a pénzintézetnél.
2013-tól a K&H Bank vezető elemzője. A magyarországi gazdasági, monetáris és pénzügyi környezetet vizsgálja, valamint előrejelzéseket készít a K&H-csoport üzletágai számára, illetve szorosan együttműködik az anyacég, a belga KBC Bank Global Treasury üzletágának közgazdászaival is.
