Lesz székely autonóm régió

Címlap
A határon túli magyar nemzetrészek autonómiaelképzeléseinek összehangolásával foglalkozik immár négy éve miniszterelnöki megbízottként az Országgyűlés korábbi (2002 és 2009 közötti) szocialista elnöke. A külhoni magyarság körében népszerű politikus akkor szerzett még nagyobb tekintélyt, amikor a kettős állampolgárságról szóló 2004-es népszavazáson az MSZP ellenkampányával szembemenve lelkiismereti voksolásra biztatta a baloldali szavazókat. A volt házelnök asszony rendszeresen járja a határon túli területeket, egyeztet a magyar szervezetekkel. Erdélyben valóságos békéltető tárgyalásokra volt szükség, hogy végül kialakuljon az egység a különböző autonómiakoncepciók összefésülésében, a tervezetek kölcsönös támogatásában.

– A romániai rendszerváltozás óta küzd az erdélyi magyarság az autonómia különböző formáiért. Ez a közösség megmaradásának a záloga. A belső önrendelkezés az eszköze annak, hogy egy számbeli kisebbségben élő közösség megmaradjon, boldoguljon és gyarapodhasson a szülőföldjén, tanulhasson és érvényesülhessen anyanyelvén, megőrizhesse kultúráját, identitását. Önkormányzatiságot igényel, azt, hogy az állam ruházza át rá egy szűkebb vagy bővebb intézményrendszer működtetését; igazgathassa iskolai és kulturális hálózatát, színházait, médiáját, s egy-egy tömb­magyar terület esetében közigazgatási, gazdasági, törvénykezési jogokat is kapjon. Ez így helyes összegzés, elnök asszony?

– Röviden: elég jó összefoglaló, benne van mind a kulturális, mind pedig a területi autonómia lényege. Még rövidebben megfogalmazva: az autonómia nem más, mint hogy egy-egy kisebbségben élő nemzeti közösség az őt érintő ügyekben, a saját sorskérdéseiről önmaga dönthet.

– A Bálványosi Nyári Szabadegyetemen bejelentette: az erdélyi magyar pártok és politikai szervezetek képviselői megállapodtak arról, hogy szeptember végéig autonómiacselekvési tervet dolgoznak ki a következő két év operatív együttműködéséről. Miben van egyetértés, melyik autonómiatervezetet támogatják?

– Ez tulajdonképpen a folytatása a 2018 januárjában kötött egyezségnek, amelyet a három erdélyi politikai szervezet kötött, s a két nemzeti tanács is támogatott; nevezetesen a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), a Magyar Polgári Párt (MPP) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP), valamint az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és a Székely Nemzeti Tanács (SZNT). Most többek között megállapodtak arról, hogy mindannyian támogatják az SZNT autonómiatervezetét, amely történelmi alapon határozza meg Székelyföld határvonalát mint a területi autonómiaigény határát. Nyolc egykori székely széket foglal magában, ahol a mintegy 1,3 milliós erdélyi magyarság nagyobbik, tömbben élő része él. A másik tervezet ugyanis, amelyet az RMDSZ szintén a dél-tiroli mintára épített, valamivel nagyobb területet ölel fel, Maros, Hargita és Kovászna megyét, de ebben a régióban valamivel több román él.  

– Van az RMDSZ-nek egy másik, a kulturális autonómiára vonatkozó törvénytervezete, amely hasonlít a magyarországi vagy a szerbiai kisebbségi önkormányzati jogszabályhoz. Ez kimondja, hogy a nemzeti kisebbségi közösségek államalkotó tényezők, joguk van saját belső parlamenthez, tanácshoz vagy önkormányzathoz, s ez dönt az egész közösséget érintő oktatási, kulturális vagy tájékoztatási ügyekben.  

– Igen, ez minden romániai magyarra érvényes volna, függetlenül attól, hogy tömbben vagy szórványban, zárványban él. Ezt valamikor a 2000-es évek derekán a román kormány rendeletben elfogadta, de a bukaresti parlament soha nem szavazta meg. Ezt a tervezetet is aktualizálva életben kívánják tartani az erdélyi magyar pártok. A megállapodás szerint mindegyik autonómiakoncepciót mindegyik magyar szervezet támogatja. És ezt képviselik a parlamenti tagsággal rendelkező magyar pártok a bukaresti törvényhozásban. Erről szól az egyezség, az összmagyar akarat képviseletéről.

– Megvan-e már a közös akcióterv, amelyről az ön közvetítésével megállapodtak az erdélyi magyar szervezetek?

– Szeptemberre készítik el. Ebben benne lesz az is, hogy miként kívánják megszólítani a román politikai osztályt. Fontos, hogy értse a többségi társadalom, mit is akar a magyar közösség valójában. Fogalmi kérdéseket kell tisztázni, hiszen az autonómia a többségiek fejében általában úgy rögzült, hogy a kisebbségek el akarnak szakadni az államtól. Pedig szó nincs erről.  

– Ezt szinte három évtizede magyarázzák az erdélyi magyarok a románoknak, mégse sikerült áttörést elérni. Volt parlamenti beterjesztés, közvita, konferenciák sora.  

– Igen, de immár közösen lépnek fel a magyarok, együtt határozzák meg a cselekvés irányait. Ebben benne lesz az európai fórumok előtti együttes fellépés is. Hiszen közel sem érvényesülnek úgy a kelet-közép-európai nemzetiségek jogai, mint némelyik nyugat-európai országban…

– Az Olaszországhoz tartozó Dél-Tirolban, vagy például a finnországi svédeknél a hivatalos érintkezésben is használják az anyanyelvet, széles autonómiát élveznek az Åland szigetek lakói, és létezik a belgiumi német közösség önrendelkezése is.

– Természetesen. Célunk, hogy minden európai régióban, ahol nemzeti közösségek élnek, hasonló jogok érvényesüljenek. Van két erről szóló európai polgári kezdeményezés is, amelyet az Európai Bizottság (EB) hosszas pereskedés után be kellett hogy fogadjon. Az egyik az RMDSZ által indított Minority SafePack (a kisebbségi jogvédelemről szóló csomag), amelyhez még tavaly összegyűlt mintegy 1,2 millió aláírás az EU tagállamaiban, a másik az SZNT előterjesztése a nemzeti régiókról, amely azt szorgalmazza, hogy uniós szintű jogszabály szülessen azon térségek kiemelt támogatásáról, amelyeket nemzeti, etnikai, kulturális, vallási, nyelvi sajátosságok különböztetnek meg az őket körülvevő régióktól. Az utóbbihoz nemrég kezdték gyűjteni az aláírásokat. Az SZNT elnöke, Izsák Balázs a tusnádfürdői szabadegyetemen jelentette be, hogy már több mint 15 ezer összegyűlt. Ezt velem együtt az összes erdélyi magyar szervezet képviselője ünnepélyesen írta alá a szabadegyetemen tartott autonómia-kerekasztal után. Az autonómia előszobájába jutunk, ha ezt a két kezdeményezést az EB felkarolja. Persze rögös még az utunk addig, hosszabb küzdelemre számítunk. Idetartozik az EU-nak benyújtandó javaslatcsomag is, amelyet Kalmár Ferenc miniszteri biztossal dolgozunk ki. Ebben öt alapelvet rögzítünk. Például azt, hogy az európai őshonos kisebbségek ügye európai ügy, nem az egyes tagállamok belügye, az állampolgárság nem azonos a nemzetiséggel, a valamely nemzethez való tartozással, a nemzeti identitás megőrzését mindenki számára biztosítani kell, s rögzíteni szükséges mindegyik ország alkotmányában, hogy a nemzeti kisebbségek államalkotó tényezők. Mert mindaddig, amíg ez nem történik meg, a nemzeti kisebbségek nem lehetnek egyenlőek a többségiekkel egy-egy ország területén. Ez a kiindulási pont, mert miközben az EU-ban egy márciusi parlamenti határozat értelmében kollektív jogok is megilletik az afrikai származású 15 milliónyi embert, a mintegy 50 milliós őshonos európai nemzeti kisebbségi közösségek kollektív jogairól egy szó sem esik, mi több, a kollektív bűnösségről szóló szabályok maradhattak hatályban uniós országban.

– A kollektív jogok az egyéniek fölött állnak, hiszen egy-egy közösségre vonatkoznak, az autonómia jogi alapjaihoz tartoznak.

– Az EU-ban élő afrikaiaknak diszkriminációmentességet, a lakhatáshoz és a munkahelyhez való jogot is szorgalmaz az említett határozat. S szerepel benne az is, hogy a fiatalokat meg kell ismertetni a valós történelemmel. Amikor ezt végigolvastam, akkor egyből az jutott eszembe, hogy miért ne lehetne egy hasonló határozatot hozni az Európai Parlamentben az őshonos európai nemzetiségekre vonatkozóan is. Hogy ne gondolják, hogy a magyarok bevándorlóként kerültek Romániába, Szlovákiába, Szerbiába vagy Ukrajnába, ahogy ez egy amerikai politikus kérdéseként egyszer elhangzott. A szülőföldjükön pedig joguk van ahhoz, hogy teljes értékű életet éljenek, szabadon használhassák az anyanyelvüket, jelképeiket, énekelhessék a himnuszukat, s ezt biztosítani tudják a következő generációknak is.

– A 47 tagállamból álló Európa Tanácsnak (ET), amely nem uniós szerv, van határozata az autonómiaformák létjogosultságáról, s ebben az is benne van, hogy a nemzeti kisebbségek autonómiája az európai stabilitást szolgálja, a kollektív jogok pedig nem sértik az egyéni jogokat. Ezt öt éve fogadták el, az imént említett Kalmár Ferenc terjesztette be (Kalmár-jelentés). Azóta az Európai Parlament két határozata is hivatkozott erre, de az egyértelműen megfogalmazott teendők megvalósulásáig, egy kötelező érvényű uniós szabályozásig, úgy tűnik, hosszú még az út.  

– Sokan munkálkodtak az elmúlt két-három esztendőben is a nemzeti kisebbségi jogok kiterjesztéséért. Az ET-ben például Hoffmann Rózsa vagy Magyar Anna az anyanyelvhasználat ügyében. Az EP-ben Csáky Pál vagy Nagy József képviselő határozatokat kezdeményezett az őshonos kisebbségekről, egy kisebbségi minimumstandard meghatározásáról. Természetesen meg kell említenem Tőkés Lászlót, Sógor Csabát, Gál Kingát, Bocskor Andreát, de másokat is lehetne a Fidesz–KDNP-frakcióból, akik végigharcolták a mandátumaikat az autonómia és az őshonos közösségek érdekében. Nos, ezt a felhalmozott anyagot, tudást összefoglaljuk az EU-nak készülő javaslatcsomagunkban.  

– Az nem hátrány, hogy az EP-ben a képviselők jelentős része kicserélődött? Rengeteg az új ember, s még nem tudjuk, milyen lesz az új Európai Bizottság.

– Egyáltalán nem tartom hátránynak, sőt derűlátó vagyok. Mert a frissen megválasztott EB-elnök, Ursula von der Leyen asszony mind a beköszönő beszédében, mind pedig más megnyilatkozásaiban jelezte, hogy nem szabad ugyanúgy megítélni a kelet-közép-európai országokat, mint a nyugatiakat, hiszen egészen más fejlődési folyamaton mentek keresztül, más történelmi háttérrel. Ezzel az elnök asszony megnyitott nekünk egy ajtót, amelyen a saját elképzeléseinket megfogalmazva beléphetünk.  

– És utána mi a csapásirány?    

– Több oldalról kell nekünk generálni a folyamatokat. Az EP-képviselőinken keresztül, ugyanakkor a két polgári kezdeményezésünk a nyitánya lehet annak, hogy az EB is belássa: változtatnia kell a kérdéshez való viszonyulásán, hiszen az előző bizottság először mind az RMDSZ, mind pedig az SZNT polgári kezdeményezését visszautasította, de aztán pert vesztett az unió luxemburgi bíróságán. És bízom abban, hogy az új összetételű EB-ben Magyarország olyan pozíciókat tud majd betölteni, illetve kiépíteni, amelyek lehetővé teszik ezeknek a kérdéseknek a megvitatását. Persze ehhez is kell, hogy paradigmaváltás legyen az EU-ban, amit mi és a szövetségeseink jó ideje szorgalmazunk: a globalizált világban a helyes utat a Nemzetek Európája projekt jelenti. Hangsúlyozom, hogy nem a nemzetállamok Európájára gondolok. Mert látható, hogy olyan nemzetállamokkal vagyunk körülvéve, amelyek egy része kirekesztően viszonyul a más nemzetiségűekhez. A Nemzetek Európája pedig azt jelenti, hogy az államokon belüli kulturális közösségek egyenrangúnak ismerik el a velük együtt élő más kulturális közösségeket. Mint ahogy a magyar alaptörvény elismeri, hogy az országban élő kisebbségi közösségek államalkotó tényezők, és saját önkormányzatokat hozhatnak létre.

– Az aligha megy majd könnyen, hiszen a környező országok közül az EU-tag Románia vagy Szlovákia nemzetállamként határozza meg magát, alkotmányuk a többségi nemzet hegemóniáját bebetonozta, a kollektív jogokat kizárja.

– Mindegyik országnak előbb-utóbb fel kell tennie a kérdést, hogy fel akar-e oldódni egy föderatív EU-ban, egy szuperállamban, vagy nyit a területén élő őshonos kisebbségek felé, mert velük együtt tudja megőrizni a keresztény hagyományokon alapuló értékeit, arculatát.  

– Mikorra vár áttörést az említett kérdésekben?

– A következő öt évben már komoly eredményekre számítok. Ez függ a határon túli szervezetek egységes fellépésétől a saját működési területükön. Lám, most már a felvidéki magyarok is kezdik belátni, hogy összefogás nélkül nem lesz képviseletük a pozsonyi parlamentben. Másodsorban olyan módon, ha úgy tetszik, forgatókönyv alapján kell tematizálniuk az autonómia vagy az önkormányzatiság iránti igényt, hogy ne sérüljön az államközi, jószomszédi viszony. Le kell ülni a másik nemzet szakértőivel, s tisztázni kell a fogalmakat, hogy például az autonómia nem elszakadást, hanem egy belső önkormányzást, önigazgatást jelent. A szerbekkel ez már sikerült, működőképessé vált a magyar kulturális autonómia, és kifogástalan a két ország közötti kapcsolatrendszer. Soha nem volt ilyen jó a két nemzet közötti viszony. Ezt megoldhatónak látom a többi szomszédos országgal is. Egy ilyen összefogással mindenki nyerhet, együtt kell fellépnünk, hogy megtörténjen az európai paradigmaváltás, így valósítható meg a Nemzetek Európája projekt.

– Mikor lesz székelyföldi autonómia?

– Azt mondtam most Tusnádfürdőn, amikor a Bálványosi Szabadegyetem 30. évfordulóját ünnepeltük, hogy remélem, az ötvenedik tábort már a székely autonóm régióban szervezik. Hogy megérem-e, azt a Jóisten dönti el, de amíg élek, őrizni fogom az optimizmusom, politikusként azon dolgozom, hogy ez a cél megvalósuljon.   

 

NÉVJEGY

Jogász, humánökológus, politikus.

1994-től 2014-ig parlamenti képviselő volt.

1994 és 1998 között a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium politikai államtitkáraként tevékenykedett.

1998-tól 2002-ig az Országgyűlés alelnöke, 2002 és 2009 között az Országgyűlés elnöke volt.

A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma és a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács alapító elnöke.

2010 októberében kilépett az MSZP-ből.  

2015-től a miniszterelnök úr megbízásából a határon túli magyar autonómiakoncepciók összehangolásáért felel.

 

MIT AKARNAK AZ ERDÉLYI MAGYAR SZERVEZETEK?

A közös állásfoglalás rögzíti, hogy az identitás megőrzése és továbbadása, a kisebbségi lét teljes jogú polgárként való megélése csak a közösségi autonómiaformák – regionális autonómia a tömbben élőknek, önkormányzati autonómia a magyar többségű településeknek, kulturális autonómia minden romániai magyarnak – intézményrendszere által biztosítható. Ez a romániai többség érdeke is, hiszen nemcsak a régió, hanem az egész ország gyarapodását szolgálja.

A magyar nyelv térségen belüli önállóságának igénye mellett a Partium történelmi régió sajátos, kétnyelvű közigazgatási jogállásának a kialakítását tűzi ki célul többek között.