Ilyen például többek között a globális gyapotmag- (India és Dél-Afrika kivételével), az észak-amerikai és európai repcemag-, valamint a szójamagüzlet.
Miért is különleges üzleti sztori a Monsanto a Bayer számára? Becslések szerint a föld lakossága 2050-ig újabb hárommilliárd emberrel gyarapszik, akiket etetni kell. A mezőgazdaságnak ráadásul a klímaváltozáshoz is alkalmazkodnia szükséges, ami az eddigi módszerek mellett új eljárásokat és termékeket kíván meg. A Monsanto ezekben ugyanolyan jártas, mint a digitális mezőgazdaságban és olyan komplex üzleti modellt valósított meg a szója és a kukorica terén, amelyben a gazdák minden évben megveszik a vetőmagot, és az optimális hozam elérése érdekében a cég által ajánlott növényvédő és tápszereket vásárolják. Ebben a piaci résben a Bayer már eddig is jelen volt, így érthető, ha nem akar megelégedni a beszállítói szereppel. Az ágazatban tomboló felvásárlási lázat a központi bankok keresletélénkítő politikája is fűti, régen volt ekkora pénzbőség a piacokon, ráadásul a kamatok is alacsonyak.
Eltűnik a Monsanto
A Monsanto neve ugyan eltűnik, de a felvásárlással a Bayer a Monsanto okozta problémák tulajdonosává is válik. Az egyik ilyen a Monsanto génmódosított termékeivel kapcsolatos európai ellenállás, a másik a glifozát feltételezett rákkeltő hatásából eredő gond.
A Bayer finoman szólva nem éppen kifogástalan hírnevű vállalatot vásárol fel, talán ennek is tulajdonítható, hogy megszünteti a cég nevét, ám a termékei természetesen megtartják a sok pénzért felépített márkanevüket.
A farmerszülők gyermekeként nevelkedett Marie-Monique Robin francia újságíró már két évtizede írt egy könyvet a Monsantóról, amelynek címe: Le monde selon Monsanto. A könyv magyarul is megjelent Morva Judit fordításában, Monsanto szerint a világ címmel (alcím: A multik csak a javadat akarják – egy óriásvállalat története a dioxintól a génmódosításig). A könyvből – azzal egy időben – azonos címmel dokumentumfilm is készült, amit Marie-Monique rendezett. Úgy kezdődik, hogy bemutat 20 ezer embert, akiknek a Monsanto 700 millió dollárt fizetett az – akkor – több évtizeddel ezelőtti egészségkárosodásuk miatt. Majd bemutatja a „forgóajtó-effektust”, azt sejtetve, hogy a Monsanto egykori vezetői sorra a közigazgatásban töltik be a cég ügymenetére hasznos, nem utolsósorban zsíros állásokat, a közigazgatási vezetők pedig átkatapultálnak a nem kevésbé zsíros Monsanto-állásokba. A végeredmény így egyfajta összeesküvés-elméletté áll össze.
A cég hírnevét az azóta eltelt időben is rendszeresen megtépázzák a génmódosított növényeinek az állatokra és az emberekre kifejtett esetleges káros hatásáról szóló hírek.
Rákkeltő, vagy sem?
Nem lehet nem összefüggést látni az amerikai agrárkémiai koronaékszer német kézre kerülése és a között, hogy a Monsanto ellen a glifozát miatt indított perek sok-sok évnyi halogatás után egyszerre zöld utat kaptak az Egyesült Államokban. Több ezren fordultak az igazságszolgáltatáshoz a Monsanto leghíresebb terméke, a Roundup, illetve annak hatóanyaga, a glifozát miatt. Körülbelül négyezer ember okolja daganatos betegsége kialakulásáért a gyomirtót.
Bár a tudományos bizonyítékok nem túl meggyőzők, a most folyó amerikai eljárások kapcsán kiderülő tények, hogy a cég, illetve a glifozátlobbi – etikusnak nem igazán nevezhető módon – évtizedeken keresztül befolyásolta az érintett termékekről szóló tudományos vitát, nem javítanak a cég hírnevén.
Egyes iratok szerint a vállalatnál már 1999-ben tudtak arról, hogy a glifozát károsíthatja a sejtek örökítőanyagát, és aggódtak, hogy az adalékanyagok megkönnyítik a vegyszer bőrből való felszívódását. A Monsanto ugyanakkor ebben a perben is azt állítja – ahogyan a cikk elején felelevenített, évtizedekkel ezelőtti másik ügyben –, hogy a daganatos megbetegedések és termékei között nincs semmilyen összefüggés. Ennek ellenére a cég 277 millió dollárt tartalékolt a kártérítésekre még tavaly, ami kevesebb mint a fele a mostani pereskedők számához képest anno ötször annyi károsultnak kifizetett összegnek.
Az a kérdés, hogy rákkeltő-e a glifozát, egzakt módon nincs eldöntve. Két nemzetközi kutatóintézet eltérő eredményre jutott a glifozát veszélyességét illetően. Az ENSZ kutatóintézete (IARC) szerint lehetséges rákkeltő hatású, az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) szerint veszélytelen a szer. Hogyan lehetséges ez?
Totális irtás
A glifozát egy úgynevezett totális gyomirtó, innen a magyar beceneve, a „folyékony kapa”. Két dolognak köszönheti az elterjedtségét. Egyrészt a korábbi totális gyomirtó vegyületekkel szemben – mint itthon az öngyilkosságok révén híressé vált, paraquat tartalmú Gramoxone – gyakorlatilag nem mérgező, nem halmozódik fel a szervezetben és a természetben is viszonylag gyorsan lebomlik. Másrészt a szer igazi felfutását az okozta, hogy a Monsanto olyan génmódosított haszonnövényeket állított elő, amelyek rezisztensek voltak a glifozátra, ezért az ilyen kukorica-, szója- és repceültetvényeket folyamatosan gyommentesen lehetett tartani velük. Az egyre terjedő használat miatt viszont újra a figyelem fókuszába került, hiszen kiderült, hogy mind az emberi szervezetben, mind pedig a bionövényekben kimutatható.
Egyébként az ENSZ/WHO lyoni kutatóintézete négy kategóriába sorolja a vizsgált anyagokat. Vannak a valószínűleg nem rákkeltő, a nem besorolható, a lehetséges rákkeltő és a bizonyítottan rákkeltő anyagok. A glifozátot a lehetséges rákkeltő hatású anyagok közé sorolta, itt találhatók a testépítők által oly kedvelt anabolikus szteroidok, valamint az éjszakai munkavégzés is.
Ez a besorolás azt jelenti az intézet szerint, hogy létezik összefüggés az adott szernek kitett emberek és a rák magasabb előfordulása között, de nincs bizonyíték arra, hogy a szer okozza, és nem pedig valamilyen másik faktor, ami szintén sűrűbben fordul elő a szerrel érintkezők körében. (Jól ismert például, hogy a nikotin és a koffein kölcsönösen gyorsítja egymás lebontását, ennek is köszönhető, hogy a dohányosok általában többet kávéznak. Ha egy mintán csak a kávéfogyasztás és a tüdőrák összefüggéseit vizsgáljuk, könnyen kaphatjuk azt az eredményt, hogy a kávéfogyasztás és a tüdőrák között van összefüggés, noha az összefüggés a dohányzás és a tüdőrák, így a dohányzás, illetve a kávéfogyasztás között áll fenn.) A figyelmeztetés elsősorban a növényvédelemmel foglalkozókat érinti, a házi kertészkedők az intézet szerint sincsenek veszélyben.
Hatalmas differencia
Az EFSA is lefolytatta a vizsgálatát, de továbbra sem látott rákkeltő kockázatot. Mi lehet az eltérés tudományos magyarázata? Az IARC csak lektorált szaklapokban megjelent tanulmányok alapján dolgozik, ami tudományos szempontból alapkövetelmény. Az EFSA ugyanakkor nagymértékben támaszkodott a vállalatok saját kutatásaira is, és csak a glifozát hatóanyag hatását vizsgálta. Ezzel szemben az IARC komplex készítményekről szóló kutatásokat is értékelt. Ezek az eltérések önmagukban elegendők ahhoz, hogy a két intézmény eltérő eredményre jusson.
A Monsanto megvásárlásával viszont a Bayer alapvető érdeke lett, hogy a glifozátot ne tiltsák be, hiszen a megvásárolt génmódosított növények épp attól értékesek, hogy rezisztensek a glifozátra, tehát egyszerűen és olcsón gyommentesen tarthatók, így biztosítva a magas terméshozamot. A glifozát betiltásával ezek a növények értéküket vesztenék.
Ennek ismeretében érthető, hogy amikor tavaly novemberben az uniónak döntést kellett hoznia a glifozát betiltásáról, Németország pálfordulása – szavazata – akadályozta meg az azonnali betiltást, még a nagykoalíción belüli komoly politikai botrány árán is.
A Bayer számára viszont immár nemcsak a glifozát használhatósága a fontos, hanem az is, hogy újabb piacokon tudja értékesíteni a frissen vásárolt génmódosított vetőmagjait.
Ne legyenek kétségeink, hogyan fog szavazni Németország ebben a kérdésben.
