– Kampány van, de még sincs. Lesz még puskaropogás április 8-ig?
– A jogi értelemben vett kampányidőszak február 17-én kezdődik. Szerintem a választópolgárok is inkább örülnek annak, mintsem sajnálják, ha a korteskedés aktív szakasza az utolsó hét hétre korlátozódik. Ráadásul semmi oka annak, hogy hisztérikus hangulat vegye körül a választásokat, hiszen a rendszerváltozás óta Magyarország polgárai immáron nyolcadik alkalommal dönthetnek szabadon és demokratikusan arról, kik képviseljék őket a következő parlamentben. A migráció rendkívüli kihívásától eltekintve normális, kiegyensúlyozott és reményt keltő az ország és különösen a gazdaság helyzete, ezért szerintem puskaropogásra semmi ok.
– Utoljára talán 2002-ben volt ilyen nyugodt a választások előtti fél év. Nem tartanak attól, hogy a nyugodt kampány hátterében az ellenzék szövetségeket köt egymással?
– Visszagondolva a 2002-es megmérettetésre – amely egyébként örök figyelmeztetés arra vonatkozólag, hogy egy választást előnyösnek tűnő helyzetből is könnyedén el lehet veszíteni –, akkor januárban már a szocialisták „23 millió román”-ozásától volt hangos az ország, ráadásul egy erős, szervezett ellenzéki párttal s annak ekkorra már nyolc hónapja megválasztott és kampányoló miniszterelnök-jelöltjével álltunk szemben. Az ellenzék akkori szervezettsége és felkészültsége összehasonlíthatatlanul más volt, mint amit ma tapasztalunk. Mégsem szabad elfelejtenünk: ha bárki elhiszi, hogy egy választást már előre megnyert, akkor azt jó eséllyel elveszíti.
– Időközi szavazásokon nem volt ritka, hogy a Jobbik és a baloldal együttműködött. Ez felülírhatja a számításokat?
– Mi őszintén reméljük, hogy a politika nem válhat teljesen amorálissá és elvtelenné. Az, hogy ma megyei jogú város polgármesteri tisztségére Gyurcsány Ferenc és Vona Gábor ugyanazt ajánlja, tökéletes szimbóluma a teljes elvtelenségnek és önfeladásnak, amely a szélsőjobbtól a szélsőbalig a magyar ellenzéket jellemzi. A választópolgárok azonban nem a pártok hitbizományai, ezért e pártokat távolról sem követik olyan rugalmasan az elvtelenségben, mint amennyire azok elvtelenek a rugalmasságban. Szerintem a hódmezővásárhelyi időközi polgármester-választás eredménye ezt egyértelműen tükrözi majd.
– A kormány nemrég nyilvánosságra hozta a Stop Soros törvénycsomag-javaslatot. Elfogadhatja ezt az Országgyűlés még a választások előtt?
– Erről egyelőre nincs végleges döntés. A parlamenti ülésszak február 19-én kezdődik, és rövid lesz, mivel a választást a köztársasági elnök – követve a hagyományokat – a lehető legkorábbi időpontra, április 8-ra írta ki. Ugyanakkor lényegtelen, hogy az Országgyűlés tud-e most dönteni a törvényjavaslatról, hiszen ha a választásokat a bevándorláspárti ellenzék nyerné, ők úgyis első döntéseik között helyeznék hatályon kívül a törvényt. Ha pedig a választópolgárok ismételten bennünket tüntetnek ki a bizalmukkal, akkor az áprilisi megmérettetés után is mindent meg tudunk tenni az illegális bevándorlás törvényi eszközökkel való megakadályozása érdekében.
– Soros György bele tud szólni a kampányba?
– Soros György a magyar közéletbe évtizedek óta bele kíván és bele is tud szólni. A befolyás mértéke és veszélyességi foka is változott. Mi mindig azt mondtuk, hogy amíg Soros aktív közéleti részvétele csak balliberális szervezetek támogatásában merül ki, addig alkotmányos kötelességünk együtt élni azzal, hogy valakinek a magyarországi tevékenysége velünk szemben álló, kritikus csoportok és pártok külföldről történő finanszírozásában ölt testet. A bevándorlási válság új helyzetet teremtett, hiszen itt az ország biztonságáról, a magyar nemzet fennmaradásáról, a szó legklasszikusabb értelmében vett nemzetbiztonságról van szó. Soros György ma azért kíván beavatkozni a magyar politikába, hogy felerősítse az Európát sújtó bevándorlást, amely szerinte kívánatos, szerintünk pedig rendkívül veszélyes.
– Az elmúlt nyolc évben sok strukturális átalakítás történt. Ha áprilisban nyer a Fidesz, milyen reformokra, változásokra lehet számítani? Oktatás, egészségügy?
– Mind az oktatásban, mind az egészségügyben fontos és jó irányú változtatások történtek. Az előbbi területen még az ellenzéki pártok sem vonták kétségbe, hogy a korábbinál nagyobb központosításra van szükség, például az állami tanfelügyelet helyreállítása vitán felül álló szakmai elvárás volt. Ahol a tapasztalatok azt igazolták, hogy a centralizálás túlzó volt – itt elsősorban a Klik és az iskolaigazgatók közötti hatáskörmegosztásra gondolok –, ott a korrekció megtörtént. Mindenesetre ma az elmúlt évek átalakításának köszönhetően elmondhatjuk, hogy mindenki ingyenesen kap tankönyvet, van egy immáron valóban nemzetinek nevezhető alaptanterv – még ha a részleteket illetően lehet is vitatkozni –, és az állam háromszor többet költ gyermekétkeztetésre, mint 2010-ben, a bölcsődések és az óvodások majdnem 90 százaléka ingyenesen jut napi háromszori étkezéshez. A tanárok anyagi megbecsülése terén is sikerült jelentősen előrelépni 2010-hez képest. Az egyes részletek természetesen lehetnek vitathatók, sőt megvitatandók, de alapvető változtatási kényszert nem látok. Az egészségügy is a felzárkózás irányába indult el. A gyógyszerkasszánál a multinacionális cégek extraprofitját megszüntettük, éves szinten több mint százmilliárd forintot spórolva a magyar adófizetőknek. A kórházakat állami fenntartásba vettük, az adósságukat a kormány átvállalta. További béremelések szükségesek, de jelentősen nőtt az orvosok és az ápolók fizetése. 2010-ben nyolc éve szerzett diplomával egy szakorvos bruttó 270 ezer forintot keresett, ma ezzel szemben átlagosan 700 ezret kap. Ugyanakkor a fővárosi egészségügyi intézmények terén komoly felújításokra van szükség, mivel a jelenleg négymillió magyar ember egészségügyi ellátásáról gondoskodó Budapest ágazati infrastruktúrája elmarad a vidékétől. Öröklött MSZP–SZDSZ-es felelőtlenség, hogy az uniós fejlesztési források nagy részét a fővárosban a négyes metró és az azt építtető pártok vitték el. Az Egészséges Budapestért program megvalósítása a következő öt-hat évben orvosolja ezeket az igazságtalanságokat, és egy a XXI. század lehetőségeihez igazodó fővárosi egészségügyi ellátást hoz létre.
– Budapest a választások szempontjából is kulcsfontosságú. Milyen eredménnyel lennének elégedettek, hány körzetben számítanak győzelemre?
– Egyetlenegy pályára sem szabad úgy felmenni, hogy eleve lemondunk a győzelem lehetőségéről. Ráadásul attól az egy választókerülettől eltekintve, ahol eddig sohasem sikerült nyerni, ez a célkitűzés mindenhol reálisnak tűnik. Ám Angyalföldön sem szabad feladni, ott a csodában kell bízni.
– De azért Budapesten más a közhangulat, mint az ország többi területén.
– Ez igaz, a fővárosban 2010 után is mindig kiegyensúlyozottabb volt a verseny. Mégis van okunk a bizakodásra, hiszen Budapest az elmúlt hét évben többet fejlődött, mint az azt megelőző két évtizedben. Ennek köszönhető, hogy a 23-ból 17 kerületben ma is a Fidesz adja a polgármestert, a 18 egyéni választókerületből 10-ben legutóbb is mi nyertünk. Sok „szoros” körzet volt, ezért a kampány és a részvétel is kulcsfontosságú; azt is mondhatnám, hogy Budapesten minden szavazat kétszeresen számít.
– A kampány még csak a médiában kezdődött meg, de máris egy kormányzati kijelentéstől zeng a sajtó, hogy mégis vannak menekültek Magyarországon. Hiba csúszott a kommunikációs gépezetbe?
– A mi alapállásunk mindig is az volt, hogy egyetlenegy bevándorlót sem vagyunk hajlandók befogadni, sem uniós kvóták alapján, sem attól függetlenül. Így is tettünk. Az is mindenki számára elérhető és nyilvános információ volt, hogy Magyarország a genfi egyezmény alapján, amely a magyar belső jog része, egy évben hány üldözöttnek nyújt oltalmat. Semmilyen újdonság nem történt, ez vihar egy pohár vízben.
– De hiba volt ez a nyilatkozat?
– Aki dolgozik, az hibázik is. Vagy ahogy Antall József miniszterelnök mondta Mindszenty bíboros újratemetésén: „Csak a tétlenek azok, akik nem követnek el életükben egynél több hibát.”
– Ha az ellenzék esetleg tartalmi kampányüzenetet fogalmaz meg, mire számítanak, mi lehet az? Lesz ilyen egyáltalán?
– A magyar balliberális ellenzék azért nem tud ma a jövőre nézve hitelesen semmit ígérni, mert azzal a tragikus kormányzati teljesítménnyel sem nézett még szembe, amelyért a magyar ellenzéknek az Együtt-től az MSZP-n át a Demokratikus Koalícióig terjedő részét közös felelősség terheli. Márpedig azoknak minden, a kormányrúd visszaszerzése érdekében tett ígérete hiteltelen, akik egyszer már komoly hajótörést okoztak, amikor csődbe vezették az országot.
– És a tiszta lappal induló ellenzéki pártok? Amelyeknek még nem kell elnézést kérnie?
– A legtöbb felmérés szerint jelenleg a Jobbik a második legerősebb párt Magyarországon. Róluk azonban már azt sem tudjuk, hogy van-e egyáltalán identitásuk. Ennek az egykor vállaltan szélsőjobboldali pártnak az alapító nyilatkozatában a mai napig szerepel, hogy számukra az európai uniós tagság elfogadhatatlan, míg éppen aktuális béruniós kampányuk több jogkört akar Brüsszelhez telepíteni. Ők úgy gondolják, hogy a holokauszt-emlékmű leköpése és a magyarországi zsidóságnak hanukára küldött üdvözlet békésen megfér egymás mellett egy frakcióban. Amit a Jobbik tesz, azt igazolja, hogy ennek a pártnak semmilyen elvi alapon álló politikai mondanivalója nincsen, kizárólag a hatalom megszerzésének a szándéka vezeti őket.
A többi törpepárt még a komolysági küszöböt sem tudja elérni. A Momentum eddigi egyetlen politikai „teljesítménye”, hogy a balliberális pártok gyávaságának köszönhetően sikerült felrúgnia azt a konszenzust, amely egy budapesti olimpia tekintetében addig a kormány és az ellenzék között fennállt. A Karácsony Gergely vezette Párbeszédről pedig azóta nehéz önállóan beszélni, hogy a zuglói polgármester az MSZP miniszterelnök-jelöltje lett. Fogjuk fel a szocialisták sajátos önsanyargatásra való hajlamának, hogy azt kérték fel kormányfőjelöltjüknek, aki néhány évvel ezelőtt még a Fidesznél is jobban utálta őket. Mindenesetre Karácsony Gergelynek a rendszeres Unicum-fogyasztás a választási kampányban biztosított.
– És ha előjönnek az alapjövedelem ötletével? Hiszen korábban pont Karácsony kampányolt ezzel. Sokaknak hívogató üzenet lehet, hogy 60-70 ezer forintot lehet kapni munka nélkül.
– Ha az a kérdés, hogy a „miként tegyük tönkre az országot?” versenyben milyen kecsegtető ígérettel lehet a győzelem esélyével részt venni, akkor az alapjövedelem biztos az egyik legjobb javaslat. Amikor az elmúlt hét és fél évben sikerült elérnünk, hogy több mint 740 ezer emberrel többen dolgoznak Magyarországon, 83 százalékkal nőtt a minimálbér és munkaerőhiány van, akkor azt követelni, hogy azok is kapjanak fizetést, akik semmit sem dolgoznak, önsorsrontó, morálisan elfogadhatatlan, a magyar társadalom és gazdaság érdekeivel összeegyeztethetetlen.
– Térjünk át egy kicsit a külpolitikára. Hogyan változhat a magyar–német viszony, ha megalakul az új német kormány?
– Pillanatnyilag az a legvalószínűbb, hogy a nagykoalíció helyére nagykoalíció lép. Mégis változni fog a helyzet. A németeknek ugyanis stratégiai döntéseket kellene meghoznia. Ilyen határozat lesz, hogy a berlini kormány a francia elnök uniós reformterveiből – amelyek jelentős részében egyébként ellenérdekelt – mit tesz a magáévá és mit nem. Hajlandó lesz-e az új kabinet felismerni azt, hogy ma Németország érdeke az Európai Unió jövőjét illetően sokkal inkább a visegrádi államokéval esik egybe, mint bármilyen más EU-n belüli államéval vagy közösségével.
– Lehetséges, hogy ahogy változnak a kormányok a körülöttünk lévő országokban, illetve Nyugat-Európában, kevesebb politikai támadás éri Magyarországot?
– Elsőként kimondani az igazat a legtöbbször nem hálás, nagyon sokszor veszélyes feladat. Az elmúlt években hazánk gyakran ennek vált az áldozatává. Szerintem ez alapvetően nem változik. Azt viszont látni kell, hogy Magyarország tekintélye, véleményünk fontossága az elmúlt években – döntően a migrációs válságra adott helyes kormányzati válasznak köszönhetően – jelentősen megnövekedett. Ugyanakkor ezzel egy olyan, Európa jövőjével kapcsolatos értékvita középpontjába kerültünk, amelyben a velünk szemben álló felek nem a pluralizmus, hanem a kirekesztés talaján állnak, és nem akarják elfogadni a tőlük eltérő vélemények létének jogosságát. Ezért nem valószínű, hogy a jövőben nem érnek bennünket hasonló méltatlan támadások.
NÉVJEGY
Budapesten született
2004-ben diplomázott a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen jogászként
Jelenleg a Fidesz frakcióvezetője
Hobbija: történelem, irodalom, sport
