TOP200
Miután Magyarországon évek óta töretlen a gazdasági növekedés, s az idén minden bizonnyal – legalábbis az elmúlt tíz esztendő vonatkozásában – rekord is születhet, elméletileg a reálgazdasági, valamint a pénzügyi szféra háttere biztosított. Ugyanakkor a rendszerváltozás óta szokatlan a mostani szituáció, mármint az, hogy évek óta bővül az éves gazdasági teljesítmény, és a kilátások tekintetében is alapvetően az optimizmus dúl. Senki sem vitatja, hogy a gyarapodás folytatódhat a következő esztendőkben, legfeljebb annak üteméről oszlik meg a közgazdászi diskurzus.
MOZGATÓRUGÓK
A jó hír, hogy a magyar gazdaság mozgatórugói, a hazai nagyvállalatok alapvetően jó bőrben vannak – természetesen az egzakt kimutatások csak 2017-re vonatkoznak, de az eddigi féléves számok is szépen kerekednek. Ami biztos, hogy az „óévben” tíz százalékkal nőtt a forgalmuk. Nem is csoda, hogy a kétszáz legnagyobb vállalkozás összesített árbevétele a bruttó hazai termék (GDP) nagyságával vetekszik. De nem pusztán a forgalom számít, a nyereségességük is tovább javul. Árnyalja azonban a képet, hogy a „nagyok” – az említett TOP200 tíz „best offja” – már kevesebb munkaerőt foglalkoztatnak, mint korábban, ami aligha fogható az általános munkaerőhiányra. Szinte minden egyes cég esetében más a helyzet – termelésátcsoportosítás, költségcsökkentő létszámgazdálkodás vagy éppen a modern kori kihívások (digitalizáció) miatti átállások. Tény ugyanakkor, hogy megközelítőleg továbbra is félmillió munkavállalót alkalmaznak.
Miközben a témával napi szinten kevésbé foglalkozók számára úgy tűnhet, hogy a TOP200-as rangsor megmerevedett és nehéz oda betörni vagy ott „leépülni”, addig a változások nagyon is tetten érhetők. Csak a javát említve: belépett a „csúcsragadozók” közé a Flextronics és a Wizz Air, a Magyar Telekom azonban kiesett a tízes ligából, csakúgy, mint a régebben szebb napokat látott Tesco. Közben a lista élét uralja a Mol, az Audi és a Bosch.
Ami pedig a 2018-as csúcsokat illeti, alighanem az év sztorija lesz a BMW debreceni letelepedése, továbbá az OTP egymilliárd eurós profitja.
SZÁLLÍTÓK
De mi olyat tudnak a TOP200-ban lévők, amit a „kicsik” nem? A legjelentősebb eltérés talán az, hogy előbbiek tudnak exportálni, míg a hazai kis- és közepes vállalkozói kör jó része képtelen kivitelre termelni. A legnagyobb cégek az export több mint hatvan százalékát adják; az első számú kereskedelmi partner az Európai Unió, azon belül is hagyományosan Németország.
S azon sem lepődik meg senki, hogy Ausztria hazánk második legfontosabb gazdasági „ügyfele”. Az EU után pedig az Egyesült Államok jön.
Differencia van még a termelékenységben, a hatékonyságban és a versenyképességben is: ebben a körben ezek a napjaink mindennapos problémáivá előlépett szegmensek nem okoznak különösebb gondot. S erre a szektorra jellemző az is, hogy innovációban, kutatás-fejlesztésben élenjárnak. De élenjárnak-e régiós megközelítésben a „nagyjaink”? Egyáltalán megközelítik-e a térségi volument forgalomban, profitban, foglalkoztatásban, kibocsátásban? Bizony igen! A Mol vagy az OTP régiós óriás is, az Audi pedig Győrött a világ legnagyobb motorgyárát üzemelteti.
Miután az export kiemelkedő része a magyar gazdaságnak, valószínűleg sokakat érdekel az is, hogy mit szállítunk. Döntően ipari, azon belül is feldolgozóipari termékeket, s jönnek fel a precíziós műszerek.
VAS ÉS ACÉL?
A fentiekből az olvasható ki, hogy a magyar gazdaság alapvetően ipari jellegű, hiszen a mozgatórugói (Audi, Bosch, Mercedes, GE, Flextronics, Dunaferr, Samsung) ebből a mezőnyből kerülnek ki, ám új jelenség, hogy a „feltörekvő” nagyvállalatoknál erősen dominál az építőipar, a raktározás vagy éppen a kereskedelem. A lényeg azonban az, hogy a magyarországi nagy cégek hatalmas beruházási lázban égnek. Az Audi Q3, a Mercedes A-osztály termelése is elindul, s miként azt már jeleztük, hazánkban létesít gyárat a BMW is. Azaz mindhárom nagy német premium kategória „Made in Hungary” jelzéssel futhat le a gyártósorról. A beruházási láz kapcsán érdemes kitérni többek között arra, hogy megkezdődtek Paks II. előkészületei, és bővíti még az amplitúdót, hogy az állam maga is beszáll az egyébként most is zajló infrastruktúra-fejlesztésekbe.
PÉNZT VAGY ÉLETET?!
A magyar gazdaság sajátossága volt hosszú időn keresztül, hogy a kereskedelmi bankok hitelezésére épült a finanszírozás. Immár egyértelműen bekövetkezett a fordulat: az olcsó pénzek korszakában a hitelintézeti kölcsönök mellett régi-új finanszírozási formák (kockázati tőke, tőzsde, különböző pénzügyi garanciák) kapnak erőre. Valószínűleg a Budapesti Értéktőzsde életében is korszakváltást jelentett a két éve elfogadott új stratégia. S miután a korszerű reálgazdasági folyamatok tükre pont a börze, a BÉT további erősödése alapvető jelentőségű.
DUALITÁS
Az egyik szemünk sír, a másik nevet. Miközben a Magyarországon működő nagyvállalatok export- és versenyképesek, beépültek a világgazdasági termelési láncokba, addig az alattuk lévő szintek – kicsi és közepes cégek – tőke- és piachiánnyal küzdenek, s gondot okoz a bérek kifizetése is. Unalomig ismert, ám sajnos tény: a kis- és középvállalkozások egy főre jutó termelékenysége messze elmarad a nagyvállalatokétól. A beszállítói hálózatok, valamint az exportképesség erősödésében is korlátot jelent a hazai kis- és középvállalkozások kicsi átlagos mérete és alacsony szintű tőkeellátottsága, kis innovációs kapacitása és a modern menedzsmentismeretek hiánya. Mindez pedig hosszú távon gondot okoz majd a nagyvállalati körnek is, miután a „táplálékláncban” mindenkire szükség van. Különösen beszállítókra, második és harmadik körös bedolgozói szintre.
A boldog békeidők sztorija csak velük folytatódhat.
