– Napjainkban a kereskedelemből szintén hiányzik a munkaerő, pedig ott egyébként is nagy a fluktuáció. Jól látom?
– A szakmában ez azért feltűnő, mert boltba mindennap járnak az emberek. A statisztikákból azonban az derül ki, hogy munkaerőhiány mindenütt van. Erről tanúskodik a KSH betöltetlen álláshelyek számát jelző adatsora is. Nem az abszolút számot nézve, hanem azt, hogy az összes álláshelyhez képest mennyi üres van, akkor a kereskedelem a maga 1,6 százalékával nincs is az első helyen. A feldolgozóiparra, a vendéglátásra – és még lehetne sorolni az ágazatokat – sokkal inkább jellemző. Nemzetgazdasági szintű problémáról van tehát szó.
– És a fluktuáció?
– Én ezt a kifejezést nem szeretem, úgy szoktam inkább fogalmazni, hogy nagy a jövés-menés. De mi a fluktuáció? Az is ideértendő, ha például valaki az egyik áruházláncnál felmond és elszegődik egy másikhoz?
– Utóbbit is idesorolnám, hiszen ez az adott cégnél érezhető, de kétségtelenül van egy másik változat is, a kereskedelmi szektor elhagyása a dolgozó részéről.
– Az utóbbi aránya a statisztikákból nem derül ki. A KSH adataiból azt lehet megtudni, hogyan változik a létszám a kereskedelemben és a többi ágazatban, de azt nem követik nyomon, hogy egy árufeltöltő autógyárba ment-e el, vagy éppen csavarüzembe. Tehát van egy ágazatok közötti és egy szektoron belüli munkaerő-áramlás is. A szegmensen belüli mozgás sem kicsi, de erről sincs statisztika, hiszen – ahogy mondtam – abból csak a létszám változása látható.
– Mi a munkaerőhiány oka?
– A fő ok az, hogy a dolgozók egy része – több százezer emberről beszélnek – külföldre megy. Másrészt a demográfiai mutatók szerint öregszik a társadalom. Harmadszor – ezt már nyíltan kimondom – kialakult egy bérverseny a gazdaságban, amely ágazatok és cégek között is folyik. Így nagyon erős a munkaerő-vándorlás ágazaton belül és a szektorok között is.
– A kormányzat kereskedelempolitikai javaslatai között tavasszal felmerült a kötelező létszám előírása, de az OKSZ elvetette…
– Nem csupán a szövetség. Úgy tudom, a munkaadói szakmai szervezetek sem támogatták ezt a javaslatot, ilyen vagy olyan oknál fogva. A kisvállalkozások képviselői attól féltek, hogy elmennek tőlük a dolgozók, ha más helyen „erőszakkal” fel kell venni munkaerőt, a nagyobb üzletek pedig attól tartottak, hogy ez az intézkedés jelentős – már nehezen vagy egyáltalán nem vállalható – többletterhet jelentene a számukra. A legfontosabb az, hogy a kormány megértette ezeket az érveket, s félretette az említett javaslatokat. Bízunk abban, hogy már nem is kerülnek elő, ha mindenki egységes véleményen van a munkaadók körében. Egyébként azért sincs értelme csak a kereskedelemben alkotni valamilyen előírást a kérdésben, mert az ügy nemzetgazdasági szintű.
– Mi a következménye a munkaerő-hiánynak a kereskedelemben?
– Van következménye, jóllehet ezt a hatást mutató statisztika sincs. A cégeknek nagyon sok szervezési megoldást kell keresniük, hogy enyhíteni tudják a problémát. Természetesen növelik a béreket, de ennek is megvan a korlátja. Fizetést emelni ugyanis akkor lehet, ha van miből. A kiskereskedelmi bolti fizikai dolgozók – eladók, pénztárosok, árufeltöltők – havi bruttó átlagkeresete egy év alatt 17 százalékkal emelkedett, miközben a forgalom csak 4-5 százalékkal bővült.
– Ne feledkezzünk meg arról, hogy – ahogy mondta – a kiskereskedelmi forgalom azért növekszik.
– Valóban, augusztusban folytatódott a kiskereskedelmi forgalom bővülése. A bolti értékesítés változatlan áron számolva 4,6 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit az első héthavi 4,2 után. Ez mindenképpen kedvező, a háttérben a kereslet óriási emelkedése áll.
– Az ágazatban dolgozó elégedetlenkedők egyik hivatkozási alapja éppen az, hogy egyre kevesebb embernek kell mind többet dolgoznia…
– Ez így általánosan biztosan nem igaz, a cégek eltérő létszámmal dolgoznak. Az viszont igen, hogy az emberek elkeserednek, amikor megszaporodik a munka, s a magyar bérek általában alacsonyabbak, mint a nyugat-európaiak. Azt is mindenki tudja, hogy a másik mennyiért megy el külföldre.
– Mi lehet akkor a megoldás? Hallottam olyat is, hogy a munkaerőhiányt a cégeknek kell megoldani a magasabb bérekkel…
– A statisztika arról tanúskodik, hogy a munkaerőhiány főleg az elmúlt két-három évben erősödött fel, de a cégek már jó néhány esztendeje mondják, hogy baj van. Nincs olyan módszer, hogy ez a probléma egyik pillanatról a másikra megoldódjon. Ez közgazdaságilag nonszensz, ahogy az említett béremelés is, ha nincs fedezete. Valamilyen fokozatosságra tehát szükség van. Jövőre 2,5 százalékkal kell csökkenteni a járulékokat, de a munkaadók szerint előbb kellene és jobban. Ebben teljesen igazuk van, mert a munkát terhelő járulékok viszonylag magasak Magyarországon. Nyilván nem lehet őket egyik pillanatról a másikra eltüntetni, de ebbe az irányba tovább kell lépni. Ugyanakkor a cégeknek is úgy szükséges irányítani a gazdálkodásukat, hogy a béremeléseket folytatni tudják. Az első fél évben a bruttó átlagkeresetek nemzetgazdasági szinten 12,5 százalékkal voltak nagyobbak, mint egy esztendővel korábban. Azt tehát nem lehet állítani, hogy a vállalatok semmit sem tettek volna.
– Mit lehet akkor mondani?
– Azt, hogy eddig is mindenki belenyúlt a zsebébe – a kormány és a cégek is –, és ennek még egy darabig így kell történnie. Arra várni tehát, hogy a vállalatok majd megoldják a helyzetet, önmagában kevés. A kormány döntése nyomán ugyanakkor vannak bizonyos jól működő szabályozási elemek, például a munkaerőpiaci mobilizáció támogatása cafeteriaszerű elemekkel, de említhetem a nyugdíjas-szövetkezeteket vagy a munkásszállók támogatását is. Ezek azonban kis lépések. Összességében azt mondhatom, hogy azon intézkedések, amelyeket a kormány eddig hozott, jók, csak a súlyukat nézve kicsik.
– Tavaly decemberre legalább 1000 milliárd forintos kiskereskedelmi forgalmat várt, végül 1060 milliárdos lett. Az idén mennyit gondol?
– Legalább annyit, hiszen ha az év eddigi részében nőtt a forgalom, nőni fog az utolsó hónapban is. Nem akarok a hasamra ütni, inkább úgy fogalmaznék, hogy a következő hónapokban éves szinten 4 százalék feletti gyarapodás várható. Egyértelmű, hogy a piac a következő két-három esztendőben is bővül, a cégeknek pedig a piaci verseny mellett bérversennyel is számolniuk kell. A kisebb és a nagyobb áruházak között már ki is alakult egyfajta bérszakadék, a kisebb vállalkozásokat tehát jobban kellene támogatni, persze nem csak a kereskedelemben.
Névjegy
Feleségével négy gyermeket nevel
Közgazdász végzettségű
Szeret olvasni és kocogni
