– Az Európai Bizottság (EB) költségvetésért felelős biztosa szerint két út előtt áll az öreg kontinens ahhoz, hogy 2021 körül ne legyen kapkodás és pénzhiány. Ön szerint ez hogyan valósítható meg?
– Legelőször is tisztázzuk: a brexit már nem megfordítható folyamat, ám a kilépést diplomáciailag rendezett, a tárgyaló felek fő távlati szempontjait alapvetően nem sértő és részben „innovatív” keretek között kell megszervezni. Ez azt is jelenti, hogy a kilépőtől az EU felé irányuló konkrét pénzáramlás mértéke és tartama a csak most kezdődött tárgyalások ágendáján még hosszan ott lesz. A váló felek számára elfogadható pénzügyi feltételeket ugyanis még sokáig kell formálni annak függvényében, hogy a legnagyobb és legérzékenyebb ügyekben, így a munkaerő-mobilitásban, valamint az egységes piachoz való hozzáférésben mennyit engednek. Az első nagy engedményt láthatóan a szigetország tette az öt éven túl ott tartózkodó EU-s állampolgárok megszerzett jogainak garantálásával. Ennek ellenére messze még az aláírható megállapodás. A most nagyvonalú Theresa May brit miniszterelnök a kilépés végét feltehetően nem a hivatalában éri majd meg, ugyanis már most izzik körülötte a levegő.
– Miért?
– Belpolitikailag rendkívül feszült a helyzet: egyáltalán nem elégedett a kabinettel még a konzervatív sajtó sem, de a „válási nehézségek” láttán a korábban a brexitre szavazó lakosság jelentős része elbizonytalanodott, sőt, bizonyos kormánykörök is. Mindezek ellenére teljes visszafordítást nem tudok elképzelni. Óvatos, takarékos nyitólépésnek nevezhető ez az első, most felkínált brit engedmény (így pénzzel nem kell megváltani az ott dolgozó uniós polgárok esetleg elvesző jogait). Egyébként mindenkire, a piacokra is nyugtatóan hat, hogy több millió embernek így nem kell elhagynia Nagy-Britanniát. A szigetország kilépésről tárgyaló delegá-ciójának azonban hamarosan elő kell állnia egy olyan „bűvös”, de nagyságrendjében tartható számmal, hogy amennyiben elfogadja az egyéb kivonulási feltételeket, akkor évente mégis mennyit ér meg a brit korona kincstárának az uniós egységes belső piachoz való hozzáférés. A mostani brit befizetési szinttől ugyanis jelenleg még erősen távol állunk. Az EU-nak pedig fel kell készülnie a kiválás utáni helyzetre, a fennmaradó lyukak betömésére. Günther Oettinger biztos szerint az egyik megoldás az lehet, hogy a különféle felzárkóztatási (kohéziós) kifizetéseket az EU részben megnyirbálja és a kiosztás feltételeit szigorítja, míg a másik az, hogy további áfa- és vámbevételeket generál a közösség. Ez utóbbi a nehezebb út. Akárhogy is lesz, a kedvezményezett országokban a kifizetett támogatások felhasználását szigoríthatják, az előfinanszírozási igényt növelhetik. A brexit utáni idők az EU-ban – pénzügyi értelemben – szigorítást jelentenek majd. Ha netán a kemény (hard) kilépést (walk away) választanák a britek – amit én most kétlek –, vagyis, hogy semmiből sem kérnek semmit, és nem is fizetnek, az EU akkor is benyújtja a „válási” számlát, hiszen a briteknek rengeteg már elindult projekthez köthető kötelezettségvállalása is volt. Így azonnali készpénzigénnyel jelentkezne az unió.
– Mennyi pénzről beszélünk?
– Megjósolni is nehéz. Informálisan megjelent, a sajtóradarokon villogott egy 60 milliárd eurós számla lehetősége is, de nem érdemes találgatni. Eléggé bizonyos, hogy a brexit miatt évente 10-12 milliárd eurónyi nettó befizetés hiányzik majd az uniós költségvetésből. Az EB pedig évi mintegy 20 milliárdos deficitet vetít előre 2020 utánra a büdzsében, de ebben benne vannak az új igények, így például a közös határvédelem és a bankunióhoz köthető stabilitási alap is. Hangsúlyozom: az alapokmány szerint az EU-s költségvetés nem lehet deficites sem a tervezésben, sem a valóságban. A dilemma abban áll, hogy a britek valószínűleg 2019-ig elhúzzák a kilépési tárgyalásokat. Taktikai és konzervatív pénzügyi megfontolásból nem vállalják fel, hogy korán mindent lezárnak, és hogy a tartozásokról hallani sem akarnak.
– Jó-e az, hogy csak a jövő nyáron hozza nyilvánosságra a EB a saját javaslatát a 2020 után következő uniós büdzsé kereteiről, noha az EU-s költségvetési vita már elindult?
– Az óvatosság indokolt. A már most látható későbbi befizetési igényeket „érlelni” és emészteni kell, ezzel nemcsak az EB, hanem az összes befizető tagállam saját magát is védi. Jogosan. Senki sem kívánja idő előtt kiteregetni a kártyákat, és csak szolid blöffölésre van lehetőség, mert az új pénzügyi terheket is csak méret- (értsd: GDP-) arányosan fogják elosztani. A nettó befizető országok is több időt kapnak arra, hogy az uniós támogatások rendszerét némiképpen átrajzoltassák, de csak ha már tisztult a brexitkép. Az új pénzügyi ciklusban – nem alapvetően, de – mások lesznek a feltételek. Ha ezek mind előre kiderülnének, azonnal politikai feszültség kerekedne. Ha a veszélyeket túl hamar látják, nyilvánvalóan újabb belpolitikai feszültségek alakulhatnak ki, és megkezdődik a vészharangok kongatása. Pont ezt akarják elkerülni most, amikor az -európai konjunktúra és vele az unió mintha újra felszálló ágba került volna.
– De csak kell előre látni, hogyan alakulhat a kohéziós politika. Nemcsak hazánkra gondolok, hanem a többi tagállamra is. Lesz-e 2020 után forrás?
– Az tény: arra is fel kell készülni, és nem csupán a brexit miatt, hogy az uniós költségvetésben lyukak keletkezhetnek, és közös pluszfeladatok miatt takarékosabb évek következnek.
– Hogyan lehet befoltozni ezeket a lyukakat?
– Több kasszában is lehet némi pénzt találni. Előreláthatóan szigorúbb feltételek lesznek a kohéziós politikában: nagyobb önrész, szigorított pénzáramlás-ütemezés, kevesebb túlvállalás és túlárazás várható. Nem lesz annyira „komfortos” a helyzet, mint most – ez már jól látszik: például szó lehet országspecifikus előfeltételekről is. A másik: minden államnak eleve picivel többet kell majd befizetni a kasszába, de ez nem írja át a nettó befizetők listáját. Az agrártámogatások és a vidékfejlesztések rendszereit is „finomítják”, hiszen a mostani helyzet – régóta tudottan – igen nagyvonalú, sokak szerint pazarló. Ennek persze az is oka, hogy a korai, a kelet-európai bővítés előtti EU-s időkhöz, a tagállami befizetésekhez képest arányaiban jelentősen csökkentek a brüsszeli „saját források”: az áfa- és a vámbevételek. Ezeket a brexit miatt majd még inkább pótolni kell. Az sem kizárt, hogy konkrét elkötelezettségi ígéretet, évszámot kérnek majd az eurótagság kötelező előszobáját jelentő árfolyamsávba való belépést illetően a még zónán kívüli államoktól. Ha Magyarország ide, az árfolyam-előszobába 2019-ben belép, akkor 2021-ben már lehet -eurója. Ez a nagy horderejű döntés azonban még nincs napirenden, noha technikai értelemben mehetne a dolog.
– Kijelenthetjük-e, hogy hazánknak mindezek a folyamatok nem kedveznek?
– Nem érintenek bennünket hátrányosabban, mint másokat. Az biztosnak látszik, hogy ennyi forrást, mint ebben a legutóbbi pénzügyi ciklusban kaptunk, nehezen szerezhetünk. Éppen ezért szükséges a kormány által is sürgetett versenyképesség-javítás, és muszáj gyorsabban „önjáróvá” válni. Nem elég az autógyártó vállalatok stabil és növekvő jelenléte, más ágazatokban is kell tudni exportkapacitást bővíteni, ennek leggyorsabb útja a privát tőkével karöltve talán a turizmus lehet. De számos lehetőség rejlik még az energiaipari és a közlekedési hálózat építésében is.
– Segíthet-e rajtunk a kínaiakkal, az ázsiai térséggel való, mostanában egyre fokozódóbb pénzügyi és gazdasági együttműködés?
– Segíthet, ám ne legyenek illúzióink! Magyarország Kína egyik belépőkapuja az uniós nagy piacokra. Mindig érzékelnünk kell, hogy milyen az ázsiai óriás üzleti lépéseinek általános megítélése az EU-ban, hiszen az unió külső kereskedelmi stratégiáihoz Kínának is illeszkednie kell. Ezért lényeges, még mit „néz el” a távol-keleti országnak, s már mit tart agresszív, barátságtalan kereskedelmi lépésnek a közösség vezetése a legnagyobb üzleti területeken. Azért ne felejtsük el: Kína belföldi hitelpiacai erősen akadoznak, ezért szeret kereskedni olajozott és pénzügyileg megbízható nyugati piacokon a világ második legnagyobb gazdasága. Ha nemzetközileg is olcsó hitelt hoz és modern technológiát, akkor van értelme a partnerségnek, ám ezt minden konkrét projekt esetében vizsgálni és látni szükséges. Vigyázni kell arra, hogy a méretaszimmetria (mi a Kínai skálán kis pont vagyunk) ne csapjon át indokolatlan erőfölénybe.
NÉVJEGY
- 65 éves, nős, 3 gyermeke van
- Végzettsége: egyetem (közgazdász, nemzetközi gazdasági kapcsolatok, szakközgazdász)
KEDVENCEK
- Könyv » Stephen Hawking: Az idő rövid története
- Zene » Mendelssohn: Szentivánéji álom
- Film » Volt egyszer egy vadnyugat
