Karagich István

Cappuccino
Tavaly 82 000 vagyonos keresett magának új hazát és váltott állampolgárságot. Ennek egyik fő oka az adószabályokra való reagálás mellett a terrorizmustól való félelem – állítja a BloChamps Capital tulajdonos ügyvezetője, aki évente egyszer a magyar privátbankárokat tereli össze, hogy összegezzék, miként változnak a gazdagok pénzügyi szokásai.

– Miképp alakult a világban a vagyonosok száma és a birtokukban lévő összeg?

– Jelentősen növekedett az egymillió dollárnál nagyobb megtakarítással rendelkezők (HNWI-réteg), valamint az ultragazdagok száma és vagyona is. Most körülbelül 2400 dollármilliárdos van, nagyságrendileg 7400 milliárd dollár felett diszponálnak. A HNWI-bővülés különösen az ázsiai régióban erős.

– Minek köszönhető ez a gyarapodás?

– Egyrészt a likviditásbőségnek és a részvénypiaci ralinak. Másrészt a Piketty-elmélet láthatóan működik. Vagyis a vagyonosok valóban sokkal hatékonyabban tudják gyarapítani a vagyonukat. A hitelkínálatnak és a gazdasági környezetnek egyértelműen ők a haszonélvezői.

– Mennyire lehet betörni a gazdagok közé?

– Külföldön érezhetően nő a számuk. Nemcsak az alsóbb rétegben figyelhető meg a vagyonosodás, hanem a piramis minden szegmensében. Intenzív a növekedés. A globális magánvagyon évek óta 5 százalékos átlagos bővülést produkál, sőt külföldi tanulmányok 2021-ig ennek gyorsulását várják.

– A BloChamps éves privátbankári konferenciáján előadásában jelezte, hogy nő a vagyonosok migrációja. Mit jelent ez?

– Tavaly mintegy 82 000 gazdag ember hagyta el az országát. Ők azok a vagyonosok, akik nem pusztán befektetéseiket diverzifikálták, de állampolgárságot is váltottak. Az, hogy valaki külföldre viszi a pénzét, ezekben a statisztikákban nem jelenik meg, és a vagyonosok körében szokványosnak mondható esemény. De az nagyon komoly elhatározás, ha valaki az állampolgárságát is megváltoztatja. Kifejezetten sok kínai, török és brazil tette ezt meg. A legnagyobb befogadó pedig az USA, Ausztrália, Új-Zéland. Új jelenség, hogy míg korábban Európa inkább befogadó volt, s vonzotta a dollármilliomosokat, most inkább elmennek a kontinensről. Az euró-pai lista élén Franciaország áll, ahonnan 12 000 vagyonos távozott tavaly.

– Vajon miért?

– Egyrészt az adózás miatt, de ugyanolyan fontos ok a terrorizmus, a jelentősen növekvő bevándorlás is. Néhány éve Franciaországban bevezették, hogy az egymillió euró felett keresőknek az ezt az összeget meghaladó hányad 90 százalékát kell leadózniuk. Ez sokaknál kiverte a biztosítékot. S bár a jogszabályt megváltoztatták, azóta is érezhető a romboló hatása. A bizalom ugyanis megingott.

– Hogy alakul a magyar vagyonos réteg?

– Míg nemzetközi összevetésben a legalább egymillió dolláros vagyonokat figyeljük, Magyarországon inkább az 50-100 millió forint felettieket próbáljuk meg szegmentálni. Itt is van egy erősödés, mely láthatóan kétpólusú. Van egy új réteg, amely hirtelen érte el a 300 milliós határt; ennek tagjai általában 2-3 éven belül gazdagodtak meg, és vagyonuk egyelőre nem jelenik meg a privátbanki szférában, inkább fogyasztásra és elsődleges vagyonelemekbe fektetésre – ház, lakás, üdülő, kocsi, hajó – fordítják még. A hazai vagyonosok nagyobbik hányadánál ugyanakkor szelídebb lett a gyarapodás a korábban megéltnél, ennek részben a hozamkörnyezet az oka. Bár összességében a magyar privátbanki vagyon 8-10 százalékkal, nagyjából 400 milliárd forinttal nő évente, de a BloChamps számításai szerint az akár 800 milliárd forintos bővülés is elérhető lenne. 

– Esetleg hazatérő forrásból? Mennyire jönnek vissza a magyar vagyonok Svájcból?

– Mint itt, a konferencián elhangzott: „Az egész szektor boldogságát hozná, ha a svájci bankszámlákról a kint lévő magyar megtakarításoknak csak a fele vándorolna vissza.” Ám nem nagyon jönnek haza. Pedig a makrohelyzet, az adózási környezet kiváló az országban. Szerintem a világon összességében a top 3-ban is benne van. Akár a tőkejövedelmeknek, akár a vállalkozói tőkének jó az adóhelyzete most itthon. Ma egy céget Magyarországon remekül lehet adóoptimálisan működtetni. De ha családi vagyonokról van szó, akkor nem a mára és a holnapra gondol az ember, hanem öt és a rá következő öt évre. Vajon később is így lesz? A kiszámíthatóság érezhetően hiányzik, márpedig a vagyonstrukturálás hosszú távú tervezést, s annak alapelemeként kiszámíthatóságot és bizalmat követel.

– Milyen ára van ma itthon a privátbanki szolgáltatásoknak?

– Röhejesen olcsók. Miközben egy olyan ingatlanosnak, aki megmutat néhány ingatlant, szokásosan kifizet a vevő 3 százalék vételárat a munkadíjból, az évről évre hozamot termelő privátbankárnak – akinek kis túlzással ráadásul az egész életünket elmeséljük, ismeri az egész család anyagi helyzetét – egy százalékot is alig adunk. Szerintem ez sokáig nem tartható.

– Mennyire probléma az öröklés kezelése?

– Most kezd igazán problémává válni. Nem csak itthon, világszerte. Nem függetlenül a széles körű bővüléstől. Érezhetően rájöttek a vagyonosok, hogy tényleg nem örök életűek. Ezért el kell kezdeni ebben a relációban is foglalkozni a vagyonnal, hogy az egyenes ági örökösre tudatosan engedjük rá ezt a terhet. Kérdés, hogy mit jelent és jó-e 18 évesen ötszázmillió vagy ötmilliárd forintot örökölni. Azok, akik megkeresték a pénzt, jóval érzelemdúsabban viszonyulnak hozzá, mint az utódok az övékéhez. Érdemes elkezdeni a „zsilipelést”, tudatossá tenni az utód pénzhez és a vagyon iránti felelősséghez való viszonyát; először csak 20–50 millióval, majd esetleg nagyobb összeggel. Nekik is meg kell tanulniuk, mit jelent a vagyon őrzésének a felelőssége, hiszen addig csak kérték és kapták a pénzt a szülőktől mindenféle javakra. Az pedig önmagában semmire sem tanít meg.

– Mennyire érezték a tulajdonost váltott bankok az ügyfélállomány-változást? 

– Nem mozdultak érdemben a vagyonos ügyfelek. Bár volt némi bizonytalankodás, nem tudták, mire számítsanak az új tulajdonosoktól. Lehet, hogy nyitottak máshol is számlát, de vagyonokat nem csoportosítottak át érdemben sem az MKB-tól, sem a BB-től, sem a takarékoktól. 

– Mennyi pénznek kell lennie a bankban, hogy az ember jómódúnak mondhassa magát?

– Erre nincs egzakt válasz, szükségletfüggő. Nemzetközi hüvelykujjszabály, hogy az anyagi biztonság érzéséhez egy munkavállaló általában féléves keresetének megfelelő összegű megtakarítás kell. Vagyis ha ennyi ideig képes valaki a már meglévő életszínvonalat gond nélkül fenntartani, ezalatt össze tudja szedni magát. Hogy e felett mennyi pénztől érzi magát jómódúnak az ember, az tényleg a saját igényeitől függ. Sajnos nagyon sokak számára már az egymillió forintos vagyon is nehezen elérhető „jómódnak” látszik. 

NÉVJEGY

45 éves. Feleségével három gyermeket nevelnek

Kedvencek
Könyv » Michael Lewis-kötetek
Film » Tőzsdecápák
Zene » U2, Maroon 5
Hobbi » futball szurkolóként és a gyepen is

Borítófotó: Pictorial Collective

Ezek is érdekelhetnek

További híreink