Semmi nagyszabású, semmi emlékezetes

Bel Canto
Tündérien írta életrajzában Szomory Dezső: „Mindenki roppant örült, amikor megszülettem, és egészen rózsaszínű voltam, mint egy kövér barack az élet fájáról, amikor a dajkám kirohant velem a nagy udvarra, és felmutatott, mint a dauphint volt szokás Versaille-ban, vagy mint kismalacot falun karácsonykor, és drága öreg Podmaniczky Frigyes éppen akkor jött arra Liszt Ferenccel, aki megpaskolt és megszagolt, s azt mondta: »Ejnye, be jó szaga van!«”

Ebből egy szó sem igaz, hacsak az nem, hogy nincs még egy írónk, aki ennyire megszállottan díszítette föl életének a karácsonyfáját, kárpótolva magát, amiért ősei nem hagytak rá jól csengő nevet. Apja Weisz volt, a Szomoryt húsz évvel idősebb szeretője, Jászai Mari találta ki, de kárpótlást akart azért is, mert kívülálló maradt az irodalomban, és mert a katonaság elől Párizsba kellett szöknie. Ha marad, arisztokratákat mímelő modora miatt kíméletlen őrmesterek céltáblája lesz. Azt pedig nem.

Vásárolt egy cilindert – „abban sétáljon a Szajna partján”, intette Jászai –, aztán vonatra ült, de jaj, nem gondolta, hogy tizenhét évig kell maradnia! Teste-lelke, minden porcikája hazavágyott, a csodás magyar nyelvbe, ahol Jókai írótársa lehet. Levelet írt neki Párizsból, győzze meg a királyt, az ő szavára hajlik majd, de a király nem hajlott. 

Mégis szerette Ferenc Józsefet. A Habsburgokról több színdarabot írt. Képzelete a Burgban lengett, és amikor tényleg ott járt, ezt üzente Fenyő Miksának: „A király igen kedves volt. Ígérte, hogy előfizet a »Nyugatra«.” Sose találkozott vele, mégis rajongott érte. Ahogy Csontváry, akinek az volt az álma, hogy lefesti az apostoli királyt, de a történelem elsöpörte az álmot. 

Soká értettem meg rajongásuk okát. Egy találkozás kellett hozzá a Duna-parti szálló elnöki lakosztályában. Habsburg Ottó kézfogásának a redőiből szinte áradt az uralkodóház múltjának megannyi erénye és gazsága. Hogy bármit tettek, bekerült a történelemkönyvbe. Lényegüket mégis az adta, hogy az időt évszázadokban mérték, nem órákban és percekben, ahogy mi. Ott, a legfelső emeleten ismertem fel, hogy van ilyen időszámítás, bár e felismerés a beszélgetés elején kiszárította a torkom – na és? Ha Ferenc József előtt áll Csontváry és Szomory, az ő torkuk is száraz lett volna.

A cáfolat Bad Ischl császárvillájában rontott rám. Ott tudtam meg, hogy az uralkodó egyforma napokat élt, és nem is akart eltérni tőlük. Reggel 4-kor kelt, hideg vízben fürdött. 5-kor hozták be a reggelijét: kávét, vajat, teasüteményt, pár szelet sonkát. Ima, háziorvos, majd íróasztalához ül, dolgozik. 9-kor jelentkezik a főhadsegéd, az udvarmester és a főszakács. 

Hétfőn és pénteken 10-től 12-ig audiencia. 12-kor ebéd: marhahúsleves, tányérhús, néha bifsztek vagy szárnyas. Utána ismét munka, ír, aláír. 5 órakor a családdal vagy barátnőjével, Schratt Katalinnal étkezik. Spárga vagy rák kerül a tányérjára, schwechati vagy bajor sört iszik. Diner után kiadós séta, olvasás, majd csaknem mindig korai fekvés.

Szorgalmas volt és igénytelen. A nők vágyát a változatosság iránt ugyanúgy nem értette, mint a társasági élet örömeit. Íróasztalánál is katonaruhát viselt. Schönbrunni lakrészében se fürdőszoba, se egy kényelmes sarok. Vaságyon aludt. Villanyvilágítás a kastélyban 1898-ban lett csak, amikor már Bécs-szerte égtek a lámpák. A vadászaton kívül nem volt kedvtelése. Csaknem hetven évig uralkodott, de végig távol tartott magától mindent, ami nagyszabású és emlékezetes.  

Ezek is érdekelhetnek

További híreink