JÁTSZMÁK
A korábbi választásokat gyakran botrányok, erőszakos cselekmények, utcai összecsapások kísérték. Még mindenkiben élénken él a 2013–14 fordulóján Kijevben több mint száz áldozatot követelő véres események emléke – sokan attól tartottak, hogy a hatalmához minden körülmények között ragaszkodó és azért foggal-körömmel harcolni kész, egyre inkább a szélsőséges nacionalista erők felé sodródó Porosenko képtelen lesz beletörődni az előre borítékolható vereségébe. Nos, a félelmek alaptalannak bizonyultak, komoly, az eredményt befolyásoló szabálysértés az április 21-i fordulóban sehol sem történt.
Csakhogy a döntő forduló után a CVK soha nem látott precizitással látott munkához, sokat várt a hivatalos eredmény kihirdetésével. Volodimir Zelenszkij szándékos időhúzással vádolta meg a választási bizottságot. A testület elnöke, Andrij Mahera visszautasította a feltételezést, és azt nyilatkozta, hogy megvizsgálnak minden csalásgyanús esetet, és kellő időt hagynak az esetleges bírósági keresetek benyújtására.
Végül április 30-án kihirdették a hivatalos végeredményt, s a parlamentnek május 3-tól számítva (ekkor jelent meg a rada közlönyében a végeredmény) 30 napja van arra, hogy kijelölje a beiktatási ceremónia időpontját, ami akár június 3-ig is elodázható. A honatyák célja világos: így szeretnék elkerülni azt, hogy az új ukrán elnök (megszellőztetett szándéka szerint) feloszlathassa a parlamentet. A törvény szerint ugyanis az október végén esedékes választás, illetve az új törvényhozás felállása előtti fél éven belül már nem teheti meg.
Az ortodox húsvét, illetve a május elsejei és kilencedikei (a szovjet hagyományoknak megfelelő győzelem napi) munkaszünet miatt nem ülésezett a parlament, így az új államfő beiktatásáról csak május 14-től kezdődően lesznek plenáris viták a kijevi radában. Az időhúzás törvényes keretei tehát adottak, így hiába az elsöprő győzelem, Zelenszkij egyelőre tehetetlen. Mindenesetre a frakcióvezetőkkel találkozva azt javasolta, hogy május 19-én legyen a beiktatási ceremónia. Vjacseszlav Kirilenko miniszterelnök-helyettes szerint ez a dátum arra utal, hogy Zelenszkij a parlament feloszlatására készül. Mások, így Volodimir Vjatrovics, az Ukrán Nemzeti Emlékezet Intézetének igazgatója szerint eleve szerencsétlen a dátumválasztás, mivel ez a nap a politikai elnyomást elszenvedettek emléknapja, amikor országszerte gyászolnak az emberek.
Időközben a hivatali ideje utolsó heteit töltő Porosenko is mindent megtesz azért, hogy gyengítse utódja pozícióit. Ezt a célt szolgálja a sebtében elfogadott, a nemzeti kisebbségek, illetve a magukat ukránnak valló, de oroszul beszélő emberek jogait korlátozó nyelvtörvény is, aminek a későbbi felülvizsgálatára ígéretet tett az orosz anyanyelvű, az ukrántudását jelenleg is tökéletesítő Zelenszkij. Kérdés azonban, hogy meddig képes vagy akar elmenni ebben a kényes, az országot régóta megosztó témában az új elnök, miközben egyelőre nincs parlamenti háttere.
Egyébként nem sokan figyeltek fel az ukrán nyelv hegemóniáját rögzítő jogszabály elfogadásakor a zászlólengetős, himnuszéneklős mámorban arra, hogy ugyanaznap Rinat Ahmetov, a leggazdagabb ukrán oligarcha Ukrajna Monopolellenes Bizottsága engedélyezte a kijevi és az odesszai villamos energetikai vállalat részvényei többségének a megszerzését, gyarapítva ezzel a nyolcmilliárd dollárra becsült vagyonát.
Zelenszkij mindenesetre bejelentette, hogy konzultációra hívja az ukrán üzleti élet szereplőit, nagy-, közép- és kisvállalkozókat egyaránt, hogy közösen új, átlátható szabályrendszert dolgozzanak ki, és vessenek véget a korrupciós háttéralkuknak. Figyelemre méltó, hogy erre az elsők között ideges hangnemben reagált Ihor Kolomojszkij oligarcha (akiről sokan ma is úgy tartják, hogy ő irányítja Zelenszkijt), aki egy tévéinterjúban azt mondta, hogy komoly üzletemberekkel nem lehet olyan hangnemben beszélni, mint a téesztagokkal.
Zelenszkij startpozícióit nem erősíti a Vlagyimir Putyin által nemrég aláírt orosz állampolgársági rendelet sem, amely az Ukrajna szakadár területein élőknek automatikusan lehetővé teszi az orosz útlevél megszerzését. Sok orosz ajkú ukrán állampolgár is Moszkva befolyásának a megerősödésében látja a Krím félsziget elcsatolásának és a Donbász egy része fölötti kontroll elvesztésének a fő okát. Így hiába nincs hatalmi jogköre a megválasztott elnöknek, reagálnia kellett a Kreml lépésre. Zelenszkij kijelentette, hogy az orosz döntés nem a békés rendezés irányába mutat, de Ukrajna kész állampolgárságot adni mindenkinek, akik autoriter és korrupt rendszerű országokban, mindenekelőtt Oroszországban élnek. Ez utóbbi kijelentése miatt a közösségi oldalakon máris élesen bírálják őt a nacionalista kommentelők. De azok is csalódhattak benne, akik a Moszkvával való viszály enyhülését várták tőle, így az őszi parlamenti választásokon Zelenszkij még alig létező, mégis 20 százalékon mért pártja helyett másokat támogathatnak majd – vélik elemzők.
Az idő tehát a megválasztott elnök ellen dolgozik, és ahogy gyűlnek a sürgős megoldást igénylő problémák, egyre kopik a hitele és népszerűsége. Úgy tűnik, a beiktatására váró Zelenszkij egyre több kompromisszumra kényszerül. Az utóbbi napokban a parlamenttel szemben is engedékenyebb hangnemet ütött meg, már csupán az egyik lehetőségként említette a törvényhozás feloszlatását (amennyiben nem sikerül együttműködni a képviselő-testülettel). Zelenszkij első lépéseinek egyikeként a parlamenti képviselők és az elnök mentelmi jogának a megvonását ígérte, de a honatyák sem tétlenkednek: bejegyzésre vár az elnöki jogkört jelentősen megkurtító javaslatuk. Teljes tehát a káosz a legfelső vezetésben, és csak egyvalamiben lehetünk biztosak: az elkövetkező hetekben-hónapokban nem várható érdemi áttörés az ukrán bel- és külpolitikában.
Borítófotó: Zelenszkij kampányportréja. Egyelőre csak papíron elnök
