Ahhoz, hogy a korai iskolaelhagyás mértékét a többi visegrádi ország szintje alá csökkentsük, számos intézkedés együttes megvalósítása szükséges – írja 330 pontos versenyképességi csomagjában Matolcsy György. Alábbi írásunkban a felsőoktatásról szóló helyzetértékelését és javaslatait vesszük górcső alá.
KORSZERŰSÍTÉS
Magyarországon a felsőfokú végzettség megszerzésének a bérprémiuma nemzetközi összehasonlításban kimagasló, vagyis hazánkban nagyon megéri továbbtanulni. Ennek részben az az oka, hogy nálunk az európai és a régiós átlagnál is kevesebb ember vesz részt a felsőoktatásban, illetve rendelkezik ilyen végzettséggel.
Az oktatás megújításának mikéntjét Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke 330 pontos versenyképességi programjában fogalmazta meg. Ehhez kapcsolódó korábbi cikkünkben a közoktatás és a pedagógusi életpálya területének a potenciális változásait vettük sorra, a mostani írás pedig a jegybankelnök „reformjának” további szegmenseit veszi górcső alá.
ELŐTÉRBEN A REÁLTUDOMÁNYOK
A fenti megállapításokból következik, hogy a felsőfokú végzettségűek arányának növelése a tapasztalatok szerint lényeges előfeltétele a „közepes fejlettség” csapdájából való kitörésnek. Matolcsy szerint ugyanakkor a felsőoktatási intézmények nemzetközi rangsorai alapján a magyar egyetemek jelenleg nem tartoznak a világ élvonalába. Fontos szempont és adat az is, hogy viszonylag alacsony a reálterületeken végzettek aránya a társadalom egészében, a frissdiplomások között azonban már nem tapasztalható jelentős elmaradás.
Az MNB elnöke lényegesnek tartja a reálvégzettségűek arányának további növelését. Ez valóban szükséges is, ugyanis ők azok, akik az innovációs tevékenység erősödésével hozzá tudnak járulni a fenntartható felzárkózás megvalósításához. Ahhoz pedig, hogy összességében többen szerezzenek felsőfokú végzettséget, bővíteni kellene a felsőoktatás beiskolázási bázisát, és olyan támogatási rendszert kellene kialakítani, amely anyagi körülményeitől függetlenül – az Alaptörvény megfogalmazása szerint „képességei alapján” – mindenki számára lehetővé teszi, hogy részt vegyen a felsőoktatásban.
Matolcsy szerint a felsőoktatási rangsorokban való előrelépés csak tudatos fejlesztéssel és célzott intézkedésekkel (főként az oktatói kar megerősítésével) érhető el. A műszaki, természettudományos és IKT területen végzettek arányának a növeléséhez mindenekelőtt a közoktatásban kell fejleszteni a reál tantárgyak tanítását.
MINDENKI VÉGEZZE EL AZ ISKOLÁT!
Áttérve a középfokú oktatás aktuális helyzetére, Matolcsy programjában reális képet fest: Magyarországon a végzettség nélküli, korai iskolaelhagyás mértéke közel kétszerese a régiós és az osztrák szintnek, ugyanakkor a felsőfokú végzettség megszerzésének a bérprémiuma nemzetközi összehasonlításban kimagasló. „Azok a fiatalok, akiknek nincs középszintű vagy szakképzettségük, sokkal nehezebben helyezkednek el a munkaerőpiacon, illetve közülük sokan lesznek hosszú távon inaktívak. Ahhoz, hogy a korai iskolaelhagyás mértékét a többi visegrádi ország szintje alá csökkentsük, számos intézkedés együttes megvalósítása szükséges. A munkaerőpiacon már most jelen lévő alacsony végzettségűek képzése érdekében célszerű lenne például megerősíteni a hazai felnőttképzési rendszert” – fogalmazza meg a jegybankelnök.
Fontos adat, hogy egy alapképzésben szerzett diploma hetven százalékkal nagyobb átlagos bért biztosít a munkavállaló számára, illetve a mesterszakot abszolváltak fizetése közel két és félszerese a középfokú végzettségűekének. Mindezt a foglalkoztatottsági adatok is alátámasztják: a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők nagyobb aránya dolgozik. Az MNB vezetője éppen ezért célszerűnek tartaná, ha a középfokú (különösen a gimnáziumi) képzést olyan módon fejlesztenék, hogy az itt végzők minél nagyobb része folytassa a tanulmányait felsőfokon. Lényeges az is – folytatja –, hogy ne csak az elméleti, hanem a gyakorlati lehetőségét is megteremtsék annak, hogy a diákok a szakképzés után is folytatni tudják a tanulmányaikat a felsőoktatásban.
Javaslatai között szerepel a középiskolai tantárgyreform, a kimeneti kritériumok és rugalmasabb tantervek biztosítása, a duális képzés megerősítése, valamint a szakképző intézmények és a piaci szereplők kapcsolatának erősítése. Utóbbival kapcsolatban megfogalmazza: érdemes ezen a területen a holland mintát követni, vagyis a szakképzést nyújtó intézmények korszerű tanműhelyeinek a kialakításában a piaci vállalatok is vegyenek részt (példaként hozza fel, hogy számos cégnek érdeke, hogy az ő termékeiket tudják szervizelni a frissen végzett szakemberek).
A tanítás színvonalának erősítése céljából javasolja a gyakorlati képzési helyek számának növelését, különösen pedig a nagyvállalatok minél aktívabb bevonását. Ezenfelül célszerűnek tartaná, hogy a duális képzésben részt vevő cégek és a szakképzést nyújtó intézmények között oktatási téren is szorosabb együttműködés alakuljon ki (például pedagógiai továbbképzések biztosítása, adminisztratív szempontból egyszerűbb legyen a gyakorlati szakemberek bevonása a komoly humánerőforrás-hiánnyal küszködő szakképzési rendszerbe).
Ismét áttérve a felsőoktatás helyzetére, a dokumentumban rögzítik: Magyarország régiós és nemzetközi összehasonlításban is átlag alatti mértékben fordít pénzt erre a területre. Hazánkban a felsőoktatási kiadások a GDP 0,9 százalékát tették ki, ez elmarad a többi visegrádi ország (1,4), az OECD-államok (1,5) és Ausztria (1,7) átlagától. Ezenkívül nálunk csak a kiadások hatvanhárom százaléka származik állami forrásból, amely arány szintén elmarad a környező országok értékeitől.
Javaslatainak első pontjaként a szakember megfogalmazza: a területen versengő környezetet kellene kialakítani ahhoz, hogy javuljon a hazai felsőoktatás nemzetközi versenyképessége. Emellett támogatni kellene minden olyan kezdeményezést, amely hozzájárul az egyetemek hírnevének növeléséhez.
Programja szerint szükséges lenne a felsőoktatási intézmények infrastruktúrájának és felszereltségének a fejlesztése, a terület és a vállalatok közötti kapcsolatok erősítése, a piaci igények és a magántőke becsatornázása a tanításba, a felsőoktatási k+f (kutatás-fejlesztés) kiadásoknak a GDP 0,5 százalékára emelése, illetve annak a lehetősége, hogy az egyetemeknek szükséges infrastruktúrát bérelni is lehessen.
Borítófotó: Élethosszig tartó tanulás. A felnőttképzés rendszerét meg kell erősíteni
