Eddig is gyűlt az emberben a harag. Mert hogyan is indult a világ legnagyobb közösségi oldalának a karrierje? Azzal az ígérettel, hogy teljesen ingyenesen tarthatjuk a kapcsolatot ismerőseinkkel, méghozzá bárhol a világon. De jó is ez! Vagy mégsem annyira? Ma már a Facebooknak 2,23 milliárd felhasználója van, közülük 1,47 milliárd naponta aktívan használja, s az orosz és a kínai, valamint néhány marginális piacot leszámítva jóformán az egész világot letarolták. A felhajtás azonban 2018-ban a tetőpontjára jutott, innen – úgy tűnik – már lefelé vezet az út. De ne szaladjunk ennyire előre.
Az úthenger először folyamatosan dübörgött: előbb csak az ismerősök posztjait és lájkjait láttuk, de azután jöttek a cégek, a reklámok, s népszerű lett a Fész-csevegés (a Messenger), a Skype-telefonálást is felváltotta a Zuck-féle kékség. Azután jöttek az élő videók (a YouTube és más videós cégek gyengítésére), no meg hírek, azután az álhírek, a fake news jelenség. S persze percről percre fontos meg kevéssé fontos megosztások, az igazi függőket mindennap több mint egy órára egyetlen oldal elé szegezve. A megoldás szép lassan kvázi szabvánnyá, a közösségi oldal azonosítójává vált, akár a Google a keresés szinonimájává.
Az is csak röpke tiltakozó közjáték volt, hogy a fiatalok egy része a Snap-chatre vagy a WhatsAppra menekült a szülei elől. Üzletileg azonban ők sem tudtak hová menekülni, mert az utóbbit még idejekorán, 2014 februárjában 19,3 milliárd dollárért (több mint 5500 milliárd forintért) felvásárolta a Facebook. Ekkor még nem is annyira gyanakodtunk, inkább elismerően bólogattunk, különösen azok, akik a részvénykibocsátás utáni kezdeti nehézségeket kivárták, s látták, hogy a papírjaik árfolyama töretlenül nő.
ÉS JÖTTEK A BAJOK
Nem is olyan rég azonban csőstül kezdtek jönni a gondok. Először a durva cenzúra vádja, illetve ténye. Itt nem csak arról van szó, hogy a gépek válogatnak a bejegyzéseink között. Először is a felhasználók egymást jelentik fel digitálisan, kifelé névtelenül. Majd pedig ezen „feljelentések” alapján emberi, vitathatóan elfogult felkért egyének végzik a vélemények „uniformizálását” és a különös, nem eléggé píszí nézetek eltakarítását a közösségi oldalról. Világszerte mintegy ötezer cenzort foglalkoztat a Facebook, ezek kiléte jobbára ismeretlen. Arról az oldalról törölnek tömegesen hozzászólásokat, amely alapjaiban határozza meg azt, hogy az emberek miként gondolkodnak a világ dolgairól.
Önmagában persze már a cenzúra bőven elegendő lenne ahhoz, hogy egyszer s mindenkorra távol maradjunk a site-tól. Amikor azonban ez tudatosult a felhasználók többségében, akkor már késő volt! Lényegében mindenki, aki él és mozog, ezt az oldalt használta-használja.
Azután két újabb fiaskó következett. Mindkettőnek volt némi előszele, ismerete szakmai körökben – igaz, még csak sejtések szintjén. Az egyik az ez év március 17-én kipattant adatszivárgási botrány. Kiderült, hogy 87 millió facebookozó és teljes ismerősi hálójuk preferenciájával élt vissza súlyosan a Cambridge Analytica nevű cég, méghozzá a Facebook hallgatólagos beleegyezésével, asszisztálásával! A főként amerikaiakat érintő skandalum lényege, hogy politikai kampánystábokhoz jutott el az érintettek tartózkodási helyéről szóló információ, születésnapjuk dátuma, publikus profiladataik, sőt az illetők üzenőfalához, idővonalához és üzeneteihez is hozzáférhettek, méghozzá 2015 végétől kezdve! Ezt a sok ismeretet azután releváns reklámok, politikai rendezvények kapcsán szavazási mozgósításra is könnyen felhasználhatták. Tehát nemcsak az adatainkat lopta el a Facebook partnercége, hanem súlyosan vissza is élt azokkal, befolyásolva akár az amerikai elnökválasztás kimenetelét is.
KICSINÁLTÁK A MÉDIÁT
A másik, egészen frissen kipattant, bár érdekes módon szintén a Facebook igazi megerősödésének az idejéig visszanyúló botrány, ha lehet, még egy fokkal meredekebb: ugyanis, mint kiderült, az oldal a hirdetések számaival, a látogatottsági adatokkal trükközött. Hogy ez miért nagy szó? A legnagyobb közösségi oldal bevételeinek zöme ugyanis a reklámok értékesítéséből származik, a hirdető pedig főként azt a mutatót nézi, hogy a posztjára vagy a videójára hányan voltak kíváncsiak. No, hát ezt a számot hamisította meg Zuckerberg csapata – persze a hivatalos magyarázat megint technikai hibáról szól. Ez utóbbi szerint 60-80 százalékkal nagyobb számot láttak a súlyos dollárokat fizető hirdetők, ugyanakkor más források szerint 150–900 (!) százalék is lehetett az eltérés. Azaz ha a Facebook kilencszáz látogatót mutatott, lehet, hogy valójában csak százan látták a reklámot. A pénznek tehát akár a kilencven százalékát is egyszerűen lenyúlhatták.
Ráadásul az ominózus hibát egy teljes éven keresztül ki sem javították, csak kenték, húzták a dolgot, amíg lehetett. A hamisan (vagy hibásan?) közölt információ persze csak egy dolog. A nagyobbik gond, hogy ezzel a hatalmas erőfölénnyel amerikai újságírók százainak az utcára kerülésében játszott szerepet a cég. Hogyan? Úgy, hogy Amerikában a Facebook-videók igen látványos (de mint ugye kiderült, hamis) nézettségi adatai miatt a nagy médiatársaságok elkezdtek a cikkek helyett a videókra fókuszálni, hisz úgy tűnt, hogy ebben a műfajban van a jövő. Aztán meglepődve vették észre, hogy a videógyártás mégsem akkora biznisz, mint azt a Facebook sikere alapján gondolták. Mindezek miatt egyenként is tucatnyi újságírót tett ki az MTV News, a Mic, az Upworthy, a Mashable, a Vice, a Fox Sports, a Fusion, a Thrillist vagy a Vocativ. A Vox és a CNN mintegy száz embert rúgott ki, azaz minimum 350 újságíró kerülhetett utcára részben a Facebook mérési manipulációi okán.
NEM VENNÉK
Összességében tehát a legnagyobb közösségi oldal most egy igen alapos pechszériát fut. Sőt, több is ez annál. Talán nagyon jelentős érdekek mozognak a háttérben, hogy a nagyvállalat eddig tündöklő csillagát lerángassák a földre. Az elmúlt hónapokban ugyanis hat belsős kulcsember távozott, sőt egyes felvásárolt cégek éléről is szállingóznak az egykori alapítók – talán éppen azért, mert a nagyfőnök úgy látja, hogy csak és kizárólag az ő elképzelései lehetnek jók? A pár héttel ezelőtt, szeptemberben a Facebook-birodalom részévé tett Instagram két alapítója, Kevin Systrom és Mike Krieger nagy dérrel-dúrral távozott. Ugyanígy a WhatsApp-alapító Brian Acton, majd Jan Koum is lelépett. Most, október vége felé pedig a világhírű virtuális valóság (VR-) szemfedő, az Oculus Rift egyik kulcsembere, Brendan Iribe hagyta el a szintén Facebook-igába terelt vállalat vezetését, mert leállították a PC-re szánt új verzió fejlesztését.
Hogy mi lesz ebből a fejetlenségből, azt nem tudni, de mondjuk ha Facebook-részvényt kellene ajánlanom, akkor most inkább óvatos lennék.
